Sötétség uralkodik a fejekben. A szíveket kővé fagyasztotta a nap mint nap lesújtó erőszak. Mégis elégedettek lehetünk, hiszen nem egy háborús övezet szenvedő alanyai vagyunk, akik egyik percről a másikra élnek, mert nem tudják, mikor találja el őket egy eltévedt repesz, mikor törnek rájuk bosszúra szomjazó katonák, akik a „rendfenntartás” csúfosan hamis álcájával takarózva önkényesen döntenek emberi életek fölött. Amerika erkölcsi kötelességére hivatkozva szállta meg Irakot. Öt évvel az invázió után George Bush még mindig elszántan védi a háború megindítására vonatkozó döntését, annak ellenére, hogy súlyos árat fizetett mind az amerikai, mind az arab nép. Bush szerint az emberéletben és vagyonban megfizetett „magas ár” ellenére helyes volt a döntés, hogy eltávolítják Szaddam Husszein akkori diktátort Irak éléről. Szerinte sikeres és szükséges lépés volt megemelni az Irakban harcoló csapatok létszámát, mert így előzik meg Irak káoszba süllyedését.

Közismert tény, hogy a hatalom bármilyen mondvacsinált indokkal keresztül viszi terveit. Az élet és az alapvető emberi jogok nem számítanak. Bár a magyar társadalom is megeszi a maga feketelevesét, korántsem olyan súlyos a helyzet, mint a háborús övezetekben.
Egy világban, ahol szenvtelenül elmennek egy haldokló ember mellett, ahol nem segítik föl az elesetteket, ahol mások kárán alapozzák meg sikereiket, a Humanista Mozgalom és a Békejel célja a szolidaritás erősítése. Idéznék Várady Tibor a 2007-es békejelen megtartott beszédéből:
„Most, amikor büszkén visszatekintünk 1848. március 15-re, ne felejtsük el a 12 pontból a tizediket. Így szól: „A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk.”
Másfél évszázaddal később, az alkotmányunk már kimondja, hogy „a Magyar Köztársaság elutasítja a háborút, mint a nemzetek közötti viták megoldásának eszközét” . Képviselőink pedig többször kimondták: “Magyar katona nem megy Irakba” – később a saját szavuk és az alkotmány dacára katonákat küldtek a háborús országba. Jelenleg is, ötpárti konszenzus alapján, vannak magyar katonák Irakban. Ezért még mindig van dolgunk.
És mit ért el ez a háború?
Tízezrek halálát. Eddig. Milliók hagyták el lakhelyeiket, és lettek menekültek. A terrorista támadások száma pedig globálisan megnövekedett, akkor is, ha az iraki robbantásokat nem számítjuk bele. És mindez eddig több mint 400 milliárd dollárba került.” (forrás: www.bekejel.net)

A világ népei nem a pusztításra termettek. Képesek összefogni a béke, a humanizmus jegyében. Képesek szembeszállni a hatalom mindenkit eltipró gépezetével. Magyarországon március 29-én és 30-án gyújtják meg a remény fáklyáit, fölhívva a figyelmet arra, hogy lehetséges egy szebb jövőt létrehozni. Az egyetlen akadály, amely közbeszól, a fásult közömbösség, az akaraterő hiánya.
Április 26-án Londonból indul egy szolidaritási mozgalom Franciaországon keresztül egészen Genfig. Céljuk, hogy fölhívják a világ népeinek figyelmét egy nukleáris fegyverektől mentes, biztató jövőre.
Az első Békejel – a 2004-es – néhány civil szervezetnek és a lelkes fiataloknak köszönhetően elérte, amit a politikai kampányoknak csak milliós nagyságrendű összegek elköltésével sikerül: nemzetközi sikert aratott. Az MTI információja szerint a Hősök terén készült fotó a BBC címlapjának vezető témája lett.
Addig nem hal meg a remény, amíg lelkes önkéntesek szelleme fűti a tömegeket. Őket nem a haszon és a hatalomvágy hajtja, hanem a hit. Hit egy boldogabb jövőben, ahol ember nem embernek farkasa. Egy jövőben, amelyet nem a politikai elit érdekei rángatnak kötélen, hanem az emberség hajnala fényesíti az együttérzést és az önzetlen szeretetet.

www.mentropia.hu

---

Oszd meg, ha tetszett!