A Heroin 5 nem egy új anyag, és nem egy eddig fel nem fedezett varázsgomba. Igazából be sem kell szedni. Ott van mindenkiben. Adrenalin, tesztoszteron, endorfin. Hős lehetsz 5 perc alatt, meg függő is. Nem terveztem több oldalas értekezést írni, a számítógépes játékok biofizikai-kémiai hatásairól, arról írtak már nagyon sokan. Én arról terveztem írni, hogy a teljes kép, a környezet, a Pavlov-hatás és a társult drogok hogyan hatnak együttesen az emberre. Konkrétan egy részét magam is megtapasztaltam, egy részét klántársaim elmondása alapján raktam össze.

Induljunk ki abból, hogy a számítógépes és a konzolos játékok célközönsége messze eltér egymástól. A játékélményt hozzá kell igazítani a játékhelyzethez. Tehát a PC esetében, egy idősebb korosztály, aki jó esetben maga a PC tulajdonos, míg a konzol esetében egy sokkal fiatalabb, 8-14 éves korcsoportra lőnek a fejlesztők, akik akkor jutnak játékidőhöz, amikor a szülők éppen nem nézik a tévét. Az idő kevés, a játék mélységeinek kibontása lehetetlen, 5 perc alatt kell produkálni a „katarzist”, amitől a gyerek majd újra és újra előveszi a játékot, vagy újat vesz a boltban. Ez a fajta „Hero in 5 minutes” érzést úgy lehet elérni, hogy nagyon pörgős, intenzív játékmenetet nyújtanak a játékosnak, amit nagyon színes, gyorsan változó, szinte az ember arcába robbanó effekktekkel tarkítanak, és természetesen nem csak a szemet, hanem a fület is elárasztják végletes, szinte már fájó mennyiségű és erejű ingerrel. Az ember a mindennapi életben ennek az ingermennyiségnek csak a töredék részét kapja. Ezt természetesen az agy tudatosan fel sem tudja dolgozni, de tudat alatt végigmegy a teljes érzékelés, feldolgozás, összekapcsolás folyamaton. Tehát az agyat leterheli. A játékosban rövid idő alatt felszabadulnak a belső elválasztású drogok, ezeket az agy összekapcsolja a játékélménnyel (Pavlov), és máris ott figyel kis lakásunkban egy tudat alatti drogos. Ha nem kapja meg a napi adagot, üvölt.

Az idősebb, tudatosabb játékos nem bohóckodik konzollal. Jobb esetben igényli a társas közegben átélt pozitív érzést, és lanpartit szervez. Ez akkor a tuti, ha 20-30 ember, akik ismerik egymást, tehát megvan a közösség érzés, összeül egy nagyobb teremben (művház), és csapatokat alkotva egymást mészárolják halomra valamilyen játékkal. A megfontoltabb, stratégiát igénylő játék nem annyira intenzív, sok gondolkodást és kevesebb ösztönös reflexet igényel, mint egy konzolos-verekedős játék. Ahhoz, hogy mégis meg legyen a katarzis élmény, a lanpartikon rendszeresek a következő társult drogok. Egyrészt a cigaretta, melynek érszűkítő hatása segíti a pörgést, az állandó feszültséget fenntartani, másrészt a könnyű drogok. Ide értem az energiaitaltól kezdve a kávén át az alkoholt is és a füvescigit, de akár a speed vagy extasy drogokat. Hatása mindegyiknek más. Az egyiktől jobban koncentrál az ember, a másiktól képes hajnali 4-ig pörögni, és őrült módjára rohangálni a virtuális hadszíntéren. A profi játékosok, akik abból élnek, hogy napi 8-12 órát gyakorolnak, majd nemzetközi versenyeken mérik össze a tudásukat is élnek esetenként ezekkel a drogokkal. Bár a Vada (Nemzetközi Doppingellenes Szervezet) még nem jár a Cybersport eseményekre, de nemsokára az is eljön, mert például szúrópróbaszerű drogteszteket már szokat végezni. Nem véletlenül, hiszen ezen szerek hatására a játékosok észrevehető előnyre tesznek szert.

Mitől lesznek vagy nem lesznek ezekből az emberekből szociopata, pszihopata, drogfüggő futóbolondok? Az első az, hogy felismerik-e, és tudatosan kezelik-e ezt a jelenséget. Minél fiatalabban kattan rá valaki ezekre a kapcsolt, együttes hatású szerekre, annál veszélyesebb. A másik kérdés, hogy ezek a játékosok mennyire elfogadottak a társadalom, barátok és családjuk által. A játék hatása, hogy hős lehetsz, jobb lehetsz, mint a gép, vagy mások, annyira erős, hogy nehéz kompenzálni a való életben. A játék által nyújtott siker jobb, mint az életbeli, főleg, ha a gyerek „idekint” frusztrált, elnyomott, kétballábas, túlsúlyos stb.

Ezekkel a játék és Heroin 5 függő fiatalokkal nehéz mit kezdeni, de nem lehetetlen. A sport, mely nem könnyű, sok időt és energiát igényel, hogy sikerélményt adhasson, mégis kompenzálhat. Egyrészt azért, mert hasonló hormonokat tud felszabadítani, mint a játék, másrészt javítja a vérkeringést, jobb közérzetet ad és nyugtat. Szintén sokat jelent, ha asztali, más néven táblás társasjátékokba próbáljuk őket bevonni. Ezek a játékok szintén rövid idő alatt, bár kevésbé intenzíven tudják produkálni a sikert, és még gondolkodni is kell hozzájuk. Ami még fontosabb, hogy a való világban több embernek kell egyszerre megjelennie, ami sokat segít a szocializálódásban. Az idősebb, tinédzser korú játékosoknál egy jó párkapcsolat szinte főnyeremény, ám a tapasztalat az, hogy sajnos a drogok hatása inkább kapcsolatromboló, mint építő, valamint az antiszociális játékosok képessége, hogy ellenkező nemű kortársaikkal bensőséges kapcsolatot alakítsanak ki, szinte minimális.

Ahhoz, hogy gyerekünk ne kerüljön néhány hónap alatt a pszihiátriára, néhány év alatt pedig az utcára, ahol már az igazi Heroint tolja magába, legfontosabb dolog a szülők részéről az odafigyelés, a közös programok, a gyerek (még ha béna is), pozitív megerősítése, támogatása az élet minden területén.

Az egyik legjobb hasonló tárgyú írás d4rkm4n tollából: http://logout.hu/iras/a_szamitogep_hatasa_az_emberre_ii.html

---

Oszd meg, ha tetszett!