|
 Nap mint nap találkozunk az alternatív energiahordozók témáját taglaló cikkekkel, műsorokkal. Személy szerint engem is már régóta foglalkoztat a téma. A távol-keleti iparosodás fellendülése, a kőolajkészlet rohamos csökkenése mind rávilágít arra a tényre, hogyha a következő évtizedekben az arra érdemes szervezetek nem tesznek átfogó intézkedéseket, a világ globális energiapiaca válságba kerülhet. Ezen kívül a környezetkárosítás is nyomós ok arra, hogy itt az ideje másként gondolkodni. El kell vetni az elmúlt évtizedek dogmáit, gyökeresen át kell alakítanunk az idevágó szokásainkat, nézeteinket. Szerencsére már napjainkban is rengeteg - a szénhidrogének kiváltására tett - kezdeményezés látott napvilágot. Elég csak a napenergiára, a szélenergiára vagy más megújuló energiaforrásokra gondolnunk. Ki hitte volna, hogy a dízelmotort feltalálója először növény olajból származó üzemanyaggal próbálta ki, vagy azt, hogy már a 20. század elején kíséleteztek elektromos autókkal. Sajnos az azóta mindent behálózó olajlobbi ezeket a kezdeményezéseket jó időre elnyomta.
A megújuló energiaforrások közül a kedvencem a hidrogén. Van belőle dögivel. Több is, mint amire szükségünk lehet. A Világ óceánjai, folyói kimeríthetetlen forrásául szolgálhatnak ennek a csodálatos gáznak. Egyszerű elektrolízissel oxigénre és hidrogénre bontható. Könnyű, tiszta üzemanyag és nem utolsó sorban nagyon jó a hatásfoka. Míg egy hagyományos dízel vagy benzin üzemű autó csak 15%, addig egy hidrogénhajtású autó 30%-os hatásfokkal működik. Ez akárhogy is nézem 100% fejlődés. Ami a legszebb az egészben, hogy az égés végterméke nem más, mint víz. Vagyis maximálisan környezetbarát. Jól kombinálható más hasonlóan környezetkímélő megoldásokkal, pl. a napenergiával. Az egyik legérdekesebb ez irányba tett fejlesztés a repülőgépiparhoz köthető: A Helios projekt keretin belül a NASA kifejlesztett egy olyan hidrogén, napenergia hajtású repülő járművet, amely nagy magasságban (20km felett) képes lehet akár több hónapig is a levegőben tartózkodni. Ezek a tulajdonságok képessé tehetik arra, hogy a jövőben akár a kommunikációs műholdak szerepkörét is átvegye.
Másik előnye, hogy nincs szükség hatalmas finomítókra az előállításához és több ezer kilométeres vezetékrendszerekre a továbbításához. Már léteznek olyan hűtőszekrény méretű szerkezetek, melyek normál hálózati áram vagy napelemek segítéségével képesek az előállítására és a biztonságos tárolására. Egy ilyen rendszer kielégítheti egy család autóinak üzemanyag szükségletét. Ráadásul ez a folyamat visszafele is működik. Itt lép a képbe a sokat emlegetett energiacella, ahol katalizátor hatására alacsonyabb hőmérsékleten közvetlenül egyesül a hidrogén és az oxigén, elektromos energiát termelve. Ennek a technológiának, mint annyi másnak is van magyar vonatkozása: Oláh György Nobel-díjas vegyész nevéhez kötődik a metanollal működő energiacella, ahol a hidrogén szerepét a biomasszából előállítható szerves tüzelőanyag veszi át.
Fontos az is, hogy ezzel a megoldással napjaink centralizált energiaellátó hálózatát hosszú távon felválthatja egy decentralizált megoldás, amely sokkal jobban szabályozható és jóval biztonságosabb is. (Egy energiaelosztó-állomás hibájának köszönhetően 2004-ben USA északkeleti régiójában több tízmillió ember maradt áram nélkül, pár évre rá pedig majd egész Olaszország borult sötétségbe.) A technológia mobilitását egyszerűségét nem csak az iparilag fejlett országok aknázatják ki. Világunk leginkább visszamaradott régióiban pl. Afrikában vagy Délkelet Ázsiában, ahol egyes országok költségvetésének jelentős alkotója a kőolaj vagy a földgáz import költsége, vagy akár Kínában, ahol az ipari fejlődés ökológiai katasztrófával fenyeget, az olcsó hidrogén alapú energiagazdálkodás a 21. században soha nem látott fejlődéshez vezethet.
Felhasznált forrás: http://www.origo.hu/tudomany/technika/20050707beszelgetes.html
http://www.origo.hu/tudomany/technika/20050707beszelgetes.html
Oszd meg, ha tetszett!   |
Publikációk 
