Az utakon bárgyú zombiként tögyögő sofőrök ajándékokkal teli kocsikkal sodródnak hazafelé. Nem látnak, nem hallanak, nem mennek. Csak sodródnak. Az úton enyhe köd. Bár nincs hideg, a nyirkos, párás idő lecsapja nyálát az utakra, melytől az kicsit síkos lesz, és az autóvezetést imitáló zombik még azt is elfelejtik, amit valaha tudtak. Én visszaváltok hármasba, és a külső sávban elhúzok mellettük. Anniyra hullák, hogy észre sem vesznek. Én sem őket. Autóm kis, zárt világ, mely burokként ölel körül, és megvéd a kinti fertőző agymosától. Vegyél, fogyassz, elégedetlenkedj.

A hangszórókból Aerosmith próbál nem létező igazságot hirdetni a rasszizmus és a szegénység áldozatainak. Én csak suhanok. Mögöttem egyre jobban maradnak le a fényszórópárok, pedig nem lépem át a megengedett sebességkorlátot. A zombik elaludtak a volán mögött. Álmukban felhalmozott adósságokról, családi összejövetelek rémségeiről álmodnak. Füvező tinilányaikról, tussal kihúzott szemű meleg fiaikról. A Kaszásról, aki szívinfarktus formájában vagy egy agyvérzésben viszi majd el őket egy munkahelyi veszekedés után. Mosolygó feleségükről álmodnak, aki éppen felveszi az életbiztosításukat, és azt tervezi, hogy új konyhabútort vesz majd belőle, vagy elutazik szeretőjével a Karib-szigetekre.

Elsuhanok egy zombi mellett. Nem mer oldalra nézni, mereven bámul előre. Már a sávját is alig tudja tartani. Majdnem nekisodródik egy másiknak. Egyik sem veszi észre. El sem engedik a kormányt. Nagy ívben kerülöm ki mindkettőt. Hazaérek. A ház ablakai sötétek. A zombik már mind alszanak. Rosszul kitöltött lottószelvényekről álmodnak. Üvöltöző főnökeik szellemképétől izzadságcsepp gördül le arcukról. Felkelnek. Első lépéseiket rutinból az ablak irányába teszik meg, kipillantanak, megvan-e életük értelme, az autójuk. Zombi fejüket megtörlik, csapvizet kortyolnak. Nem hallják, ahogy feleségük éppen elrejti párnája alá mobilját. SMS-t kapott, válaszolt is rá. A zombik reszketve hajtják fejüket újra a párnájukra. Már ez is szenvedés nekik. Végigsuhan agymosott fejükön a mindjárt kelni kell. Új nap kezdődik. Újabb nap és újabb szenvedés a földi pokolban. Zombink reszketve, de elalszik. Az igazi pokolról álmodik, ahova nemsokára kerül, ha gyarló élete véget ér. Megnyugszik. Ott már béke lesz.

Kapcsolódó írásaink:
Boldog, meghitt karácsonyt kívánunk minden kedves olvasónknak! Kedves Prokontra Olvasók!  Szeretettel kívánunk Nektek boldog ünnepeket, és - a nehezített pálya ellenére - egy sikeres, remek új évet.   A szerkesztők: Tóth Judit és Maholányi Zsolt
Boldog karácsonyt a Prokontra minden olvasójának! Szeretetben és mosolyban bővelkedő estét kívánunk a Prokontra olvasóinak! Ezúton is külön szeretnénk megköszönni minden kedves szerzőnknek a kiváló publikációkat. Az új évre pedig egy még nagyszerűbb portált, érdekes írásokat, sok-sok olvasót, de mindenekfelett valamennyiőnknek egészséget és szép élményeket kívánunk!
Töltött gömbök - töltött alma Jó dolog kitalálni egy receptet, még akkor is, ha tudjuk, valószínű ezer változatban találhatjuk meg a recepttárakban az ételt és elkészítési módját, ha utána nézünk. Mégis, kitaláltam valamit, aminek nem néztem utána, meghagyva az illúziót, hogy saját recept szerint dolgozom... Nem rég jött a gondolat a karácsonyi ízekről és illatokról (ezt úgy mondanák maníros közegben: desszert, melyet a karácsony ízei és illatai ihlettek) - dió, méz, fűszerek - milyen jó ez együtt! Ami pedig ezt - ahogy tanult "koleginám" mondja - gömbölyűvé teszi: az alma.
Karácsonyi mese Miért is mész oda? Hiszen telefonon megbeszéltünk mindent. Ugyan csak pár szóban, rövidre fogva, egyértelműen, ahogy szoktuk, mellébeszélés nélkül. Akkor mi a fenének mész mégis? Az ajándékért? Ugyan már! Annyira mindegy, hogy egy porfogóval több vagy kevesebb van otthon, nem? Majd felajánlom neki azt, hogy kisegítem, hisz én nem vettem neki semmit. Örülni fog. Vagy nem. Vajon elfogadja? Nem, nem hiszem, nem úgy ismertem meg. Majd meglátjuk. Remélem, utoljára jövök fel ezen a lépcsőn. Remélem tényleg utoljára.
BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNUNK A PROKONTRA MINDEN OLVASÓJÁNAK! A Prokontra szeretettel köszönti minden kedves tagját és vendégét karácsony alkalmából, boldog, békés ünnepeket kívánva, ezzel a felvétellel:
BOLDOG KARÁCSONYT! A Prokontra Közösségi Portál tagjainak meghitt, békés karácsonyt és egy tartalmas, valóban boldog új évet kívánunk!   Szeretettel, Tóth Judit, Vass Edit, Maholányi Zsolt, Neuwald Tivadar
Az ébredés percei Olyan súlyos a szemhéjam…nem, nem akarok megint felkelni! Csak egy kicsit hadd aludjak még, csak egy percet hadd tölthessek még a súlytalanság állapotában! Megint sajog a vállam, a karom, a derekam ezektől a folyamatos emelgetésektől. Biztos időváltozás lesz. Nem, nem akarom kinyitni a szemem. Az álom nyugalma már rég elillant, pedig csak egy percet maradt volna még, hogy ne kelljen újra kilépni a valóságba. Mit is álmodtam? Nem tudom, nem emlékszem. Azelőtt még emlékeztem…azelőtt nem zuhantam kába, álomtalan álomba a fáradtságtól.

---

Oszd meg, ha tetszett!