A tenisz világában mindig voltak meghatározó játékosok, akik a sport kedvelői számára örökre emlékezetesek maradtak. Így kell gondolnunk jelenleg Roger Federerre, aki 26 évesen élő legendává válik a szemünk láttára. Uralma a mai profi sportban igazi ritkaságszámba megy, hiszen nagyon kevesen képesek ilyen hosszú ideig és ennyire határozottan dominálni sportágukat. Az egyeduralomnak azonban heteken belül vége lehet: Federer látványosan rosszul kezdte a 2008-as szezont…

A svájci először 2001-ben tűnt fel, akkor nyerte élete első fontos tornáját Milánóban, majd folyamatosan küzdötte fel magát a világranglistán. 2002-re már mint a világ egyik legjobb játékosáról és a legjelentősebb tornák (Grand Slam (GS) versenyek) esélyeséről beszéltek. Az igazi nagy eredmények azonban csak nem jöttek, ez Roger önbizalmán is érződött, úgy tűnt képtelen megbirkózni a mérkőzések mentális nehézségeivel.

Aztán jött 2003 júliusa és minden mintha egy csapásra megváltozott volna. A számára legkedvezőbb igen gyors, füves borításon, a híres Wimbledonban nem talált legyőzőre és élete első GS versenyét nyerte. Az addig indulatos, ütővagdosásairól is ismert játékos rövid idő alatt megkomolyodott és igazi úriemberré vált.

Öt év alatt Federer szinte minden elért, amit egy teniszező elérhet. Jelenleg 53 tornagyőzelemmel, közöttük 12 Grand Slam trófeával rendelkezik (mindössze két sikerre van a legendás Pete Sampras-től, akinek 14 GS elsősége van). Ha ezek a számok nem mondanak olyan sokat, megemlíthető az a „csekély” idő, amióta a világelsőséget birtokolja, ugyanis pontosan 216 hete (2004 februárja óta) folyamatosan ő a világranglista vezetője (a korábbi rekord 160 hét, a szintén legendás Jimmy Connors állította fel még a hetvenes években). Egyeduralma a teniszvilág tetején kevéssé volt veszélyben az elmúlt években, egészen mostanáig.

Teltek-múltak az évek, de a tenisz gyorsan változó egén Roger Federer állandó csillag maradt. Mivel minden sorozatnak egyszer vége szakad, így nem szabad még a legfanatikusabb szurkolóknak sem azt hinniük, hogy a svájci egyeduralma végtelen. Nyilvánvaló, aki ennyire magasra teszi maga számára a mércét, az bizony nagyokat bukhat. Ahogy nyilatkozta is egyik elvesztett mérkőzése után: „Egy szörnyet kreáltam magamnak azzal, hogy minden versenyre úgy érkezem: nyernem kell.” Nem véletlen tehát, hogy Roger egy-egy veresége után a média azonnal szenzációra éhesen tudósít, egyből azt hangoztatja, már nem Federer a világ legjobbja, már leáldozott a szerencséje.

Ezekre a megállapításokra a svájci zseni sosem szentel különös figyelmet, helyette elindul következő tornáján, majd fantasztikus játékkal ismét bizonyítja azt, amivel mindenki tudata legmélyén tisztában van: ha minden rendben van Rogerral, akkor egyszerűen verhetetlen. Ugyanis ő mindig is a teniszütőjével fejezte ki magát, nem pedig nyilatkozataival. A sajtó pedig ismét kénytelen ötvennegyedik alkalommal is leírni, a már oly sokat olvasott sorokat, amelyben ismét egy újabb Federer tornagyőzelem szerepel.

Így folytak az események éveken át egészen mostanáig. Először is, ha húsz év múlva visszaemlékezünk, ki uralta a világ teniszét a 21. század elején, mindenki azonnal rávágja majd: Roger Federer. Azonban az is biztos, sokan fogják így folytatni: de ott volt ám egy Rafael Nadal is (abszolút helyesen). 2005 óta ugyanis a mallorcai születésű Nadal állandó ellenfelévé vált a svájcinak, csak rajta múlott, hogy Federer nem vált már most élő legendává. Nadal az elmúlt három évben egymás után búcsúztatta el Federert a párizsi GS tornáról, a salakborításon rendezett Roland Garros-ról (az egyetlen GS torna, amelyet a világelső még nem hódított el). 2007-ben azonban a spanyol mellett egyre többen tűntek fel, akik megnehezítik a világelső dolgát – vagyis egy teljesen új generáció.

Külön kell szólni Novak Djokovic-ról. A szerbek új csillaga tavaly tavasszal került a világ élmezőnyébe, majd nyáron már le is győzte Federert. Szeptemberben a két játékos újra találkozott, a mérkőzés pedig hasonló formát öltött mint korábban. A szerb egyszerűen jobban játszott a világelsőnél. Viszont tudni kell, hogy a meccs a világ legnagyobb teniszarénájában az év egyik legfontosabb döntője volt, így leginkább fejben dőlt el. Végül a rutin győzött. Federer ezt a „kihívást” átvészelte, de már megérezte, közel jár hozzá a konkurencia. Ősszel az év egyik csúcspontjának számító Mesterek Tornáján elcsendesített ugyan mindenkit sziporkázó játékával és szezonbeli hetedik tornagyőzelmével, ám az újesztendő korántsem alakul olyan jól, mint ahogy szerette volna.

Januárban az Ausztrál Nyílt Teniszbajnokságon „csak” az elődöntőkig jutott, a már ismert név, Djokovic állította meg. Itt már nem játszott közre félelem vagy tisztelet a szerb részéről. Federer három év után először nem jutott döntőbe Grand Slam tornán. Ezt követően egy hónap pihenő majd a Dubai torna következett, kevés sikerrel. Itt egy másik feltörekvő tehetség, az angol Andy Murray búcsúztatta. 2004 után először, első fordulóban esett ki a világelső egy tornáról. Ismét mindenki a generációváltásról kezdett beszélni – egyébként már teljesen jogosan –, amikor napvilágot látott: a svájci mononukleózis nevű betegségben szenved (gyengeséget, fejfájást, szédülést okoz), ennek tudható be gyenge szezonkezdete. Felmerül a kérdés, hogy lehetséges az, hogy egy több hónapja beteg játékosról, csak ennyi idő után derül ki, nincs rendben egészségi állapota? A válasz ismét Roger személyiségében keresendő: nem magyarázkodik egy-egy veresége után, nem az ő stílusa; elismeri kudarcát, majd előre tekint.

Le kell szögezni: betegség ide, mérsékelt edzésmunka oda, az a fajta dominancia, amit eddig Federer produkált, valószínűleg már a múlté. Helyette hatalmas küzdelem és megjósolhatatlan mérkőzések várnak ránk, amellett, hogy azért is izgulhatunk, ki lesz a világelső, ugyanis 216 hét után ez is újra nyitott kérdés. Egy biztos, bármi is történik a férfi tenisz világában idén, mi nézők, nem veszítünk vele.

kép: media.collegepublisher.com

www.mentropia.hu

---

Oszd meg, ha tetszett!