Számos fontos, figyelemfelhívó kutatás készült a különböző tudományok világában, melyek javarészt szakértői, iskolai polcokon maradnak. Ugyanakkor bőven válogathatunk a brit tudósok, amerikai kutatók megállapították, hogy... kezdetű tudományos hírekben a bulvár, és annak perifériáján közzétett cikkek között.

Pszichológia, hatásmechanizmusok, preferálás, média, erőszak és videójátékok – címkék és jelzők, elméletek és megállapítások, okosságok és badarságok. Pro és kontra.

Egy gyakran(?) tárgyalt téma az erőszakos filmek, videójátékok hatása elsősorban a gyerekek, fiatalok viselkedésére. Feltételezések szerint az erőszakos, agresszív cselekvések, melyeket a televízió sugároz, illetve amelyekkel videójátékok által is találkozhatunk, nem feltétlen pontosan ugyanazt a cselekvést, de jellegében igen hasonló magatartást válthat ki, mint a virtuális világban tapasztaltak.

Élet-Kor-Szak

A baráti világból előlépő jól öltözött sorozatsztárok, a fogyasztásra ösztönző múlékony minták és modellek után kapkodó felnőtt emberek láttán nagy, mesebeli kérdőjelek rajzolódhatnak a fejünk felett. A választás szabadsága még az egyes monopol helyzetre törekvő médiumok és csatornaszolgáltatók kínálata mellett is egyre kisebbé váló nyomokban ugyan, de még létezik.

Nagyobb nyomokat hagyhatnak a gyerekekben a korlátlanul fogyasztott média-tartalmak. Az ő fejlődésükben igen fontos szerepe van a választásnak és a látottak értelmezésének, amelyben a legnagyobb segítséget elsősorban a szülők adhatnák meg.

A médiában, például a televízióban látottak megértése az értelmi fejlettség szintjétől is függ, ez tehát minden életkorban más és más. Három éves kor alatt például egyes vélemények szerint az a leghelyesebb, ha nem is néznek tévét a gyerekek. Hét éves kor előtt a gyerekek csakis a saját nézőpontjukból ítélik meg az összefüggéseket, a jelenségeket. A gyerekek annak hisznek, amit látnak, a tetteket pedig a következmények és nem a szándékok alapján ítélik meg.

A gyerekek életkoruk előrehaladtával, főként iskoláskorban képesek a logikai műveletek végrehajtására, már több szempontot is figyelembe véve értelmezik a látottakat.

A serdülőkorban, vagyis a teenager korosztályban a média értelmezése szintén fajsúlyos kérdés. A média a fiatalok számára fontos mintákat, modelleket közvetíthet, komoly viszonyítási ponttá válhat. Főleg ha a valósággal szemben állva tölti be értékátadó, referenciaszerepét a kontroll ellensúlya nélkül.

Konzul vs. Konzol

A szülői mediáció egy olyan cselekvés, folyamat, mely során a fizikai és szociális környezet, ezen belül a televízió komplex természetét a gyerek értelmi képességeinek megfelelő szinten értelmezik, tolmácsolják. A felnőtt tehát közvetíti, elmagyarázza a látottakat és ami mögötte van.

A mediációs aktivitás három típusát különböztethetjük meg: az együtt nézés, a (például a TV-nézési időt, a megnézhető tartalmat) korlátozó mediáció és a stratégiával rendelkező vagy nem rendelkező aktív mediáció. Utóbbi azt jelenti, hogy a szülő a műsor nézése közben, stratégiaként folyamatosan kommunikál a látottakról, míg stratégia nélkül pedig egy kötetlen beszélgetés során beszéli meg a látottakat a gyermekével.*

Ok vs Ok

A videójátékok sok gyerek és fiatal életében töltenek be napi vagy heti szinten visszatérő, meghatározó elfoglaltságot.

Gyerekcsoportok megfigyeléses vizsgálata is rámutatott arra a lényeges pontra, hogy az erőszakos cselekmények akár filmen történő megfigyelése is erőszakos cselekményeket válthat ki a gyerekekből. Nem feltétlen ugyanaz az eseménysorozat játszódik le a tevékenységek, például a játékok során, de megfigyelték, hogy nagyobb számban követnek el erőszakos cselekményeket a látott, vetített, erőszakos eseménysorok után.

Ez tehát rámutat a látott, átélt élmények és az életben lejátszódó események, viselkedések közti kapcsolatra, mely sok esetben igen szomorú példákat is felmutat.

Mindezen összefüggések ellentétére mutatott rá két brit harvardi tudós, hogy a videójátékok nem generálják a gyerekekben lévő feszültséget, nem erősítik fel az erőszakra való hajlamukat, sőt, épp ezzel vezetik le felesleges energiáikat.

Ártalmatlan jelenségnek vélik a hétköznapi élet játékaiban ismételt azon mozdulatokat, melyeket a videójátékokban – vagy akár akciófilmekben - láttak. Az utánzás oksági következtetését megfordítják: a gyerekek nem az erőszakot megjelenítő események hatására viselkedtek agresszíven az életbeli játék során, hanem az agresszióra hajlamosabb gyerekek választják az erőszakos virtuális játékokat.

Hogy ki miként választja a játékot, avagy a játék választ-e minket, annak eldöntése egyéni értelmezés kérdése. Ehhez pedig nem árt mérlegelnünk a bulváron túli ismereteket. Pro és kontra.

Támpontok és ellenpontok:

Vajda Zsuzsanna – Kósa Éva (2005): Neveléslélektan. Osiris Kiadó, Budapest.

Különösen a Gyerekek, serdülők és a média című alfejezet.

http://index.hu/tudomany/brittudosok/2008/05/15/nem_art_a_gyerekeknek_az_agressziv_videojatek/

*Vajda – Kósa (2005): Neveléslélektan. Osiris Kiadó, Budapest. 421 - 422. oldal.

---

Oszd meg, ha tetszett!