|
 A grafológia tudományának léteznek olyan alapelvei, amelyekkel minden grafológiai iskola egyetért nemcsak hazánkban, hanem valamennyi nyelvterületen. Az egyik ilyen – igen lényeges – elv az írás térszimbolikai megközelítése. Akár a szövegtömb egészét vizsgáljuk, akár egyetlen betűt, a térbeli elhelyezés hogyanja mindenképp fontos kiindulási pontunk lesz.
A lap, mit beír a duktor szimbolikusan az a felület, amit élettérnek nevezünk. Hogy hogyan gazdálkodunk vele, azaz pl. hol kezdjük el az írást, meddig visszünk végig egy sort, illetve egész mondanivalónkat a papíron, azt mindenekelőtt térszimbolikailag tudjuk értelmezni.
A grafológia a teret (élettér, azaz papír) négy fő részre osztja. Bal, jobb, fent és lent. A bal kitüntetett ezek közül, hiszen a mi kultúrkörünkben az író személy itt lép be tudatosan a felületre, és ez a kezdőpont nagyon sokat elárul róla. A bal oldal szimbolikusan az ego, a múlt és az anya megfelelése. A jobb a jövő, a közösség és az apa; a lent az ösztönök és a tudattalan zónája, míg a fent tudatos és a szellemi dolgoké. Ez az alapvető felosztás Max Pulver, svájci grafológus nevéhez fűződik.
Minél inkább közelebb helyezi a duktor valamelyik zónához az írástömböt, annál inkább azonosul az adott szimbolikus oldallal, annál inkább afelé húz. Az ellenkező eset is igaz: azon oldaltól, amitől markánsan távolságot tart az író személy, attól a mindennapjaiban is igyekszik eltávolodni. Persze itt ritkán vannak egyértelmű esetek, többnyire úgy szoktuk meghatározni az írástömb elhelyezkedését, hogy balra lent vagy jobbra fent stb. Nézzünk meg egy példát. Akinek a beírt felületen a szöveg mondjuk jobbra fent helyezkedik el, arról térszimbolikai megközelítésben a következőket tudjuk elmondani: nyitott a külvilág, a közösség felé, jövőorientált és vonzzák a szellemi szférák. Azonban máris szeretnénk megjegyezni, hogy ez csupán egyetlen (bár markáns) kiindulási pont a szövegből kinyert több száz adat között, tehát nincs mindent eldöntő érvényessége. A térszimbolikától nem szabad többet várni, mint amit képes feltérképezni. Nem várhatjuk például, hogy pusztán a tér vizsgálata elárulja nekünk, hogy a duktor milyen mértékű vezetői ambíciókkal rendelkezik vagy épp azt, hogy milyen a monotóniatűrése. Inkább egyfajta koordináta-rendszert lássunk benne, mely kijelöli számunkra, hogy mely értéktartományok felé húzunk, vagy melyek azok, amiktől távolodni szeretnénk.
A betűket is meg tudjuk térszimbolikailag közelíteni. Pl. ha egy „a” vagy „o” betű oválján a nyitás rendre fent található, és ezt egyéb jelek is alátámasztják, akkor valószínűsíthetjük, hogy a duktor nyitott a szellemi javak befogadására.
A térszimbolika alaposabb tanulmányozására ajánljuk az alábbi ábrát.
A kép forrása: Soóky Andrea: A kézírás hangjai – S.K. Kiadó 2004.
Kapcsolódó írásaink:
Ajánlat:
www.grafoindex.hu
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
Hozzászólások
és annak van jelentősége, ha olykor az ember nem igazán tudja eldönteni, hogy hol is kezdje betölteni az életteret (lehet, hogy buta a kérdés, hiszen valahol végül úgyis elkezdi, és csak az mérhető, nyílván)?
a pillanatnyi lelkiállapotra is vannak utaló jelek, de általában amit a grafológus kifejt, az zömmel karakteresen jelentkezik, nem hangulati jellemző.
a kezdőpont elhelyezése kb. a szabad akarat kérdésével egyenértékű. pl. balesetet szenvedtél, mert 9.30-kor léptél ki az utcára, és nem szenvedtél volna (elvileg), ha 9.31-kor teszed ugyanezt. és persze miért ne mehettél volna egy perccel később. na a bekezdés is ilyen. lehet vitatkozni, csak ez alapvető megoldatlan filozófiai probléma sztem. de önmagában ezek nagyon csekély jelek, nem ebből mondja ki a végszót a szakember. tudod: egy jel, nem jel.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.