|
"Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az
igazat a gonoszszal, és úgy járjon az igaz mint a gonosz: Távol legyen
tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot?" /MózesI, 18:23-32/
A
sorozat igen kényes témára próbálja felkelteni a figyelmet.
Halálbüntetés. "A halálbüntetés a legsúlyosabb büntetési forma, a
bűnösnek talált személy életének kioltása, az élettől való megfosztása
jogi eljárás keretében", áll a wikipedia megfelelő cikkében. Van-e
jogunk ítélkezni mások élete felett? Mi a helyzet Magyarországon?
Körülnézünk a nagyvilágban, visszamegyünk néhány ezer évet.
Statisztika, száraz adatok, jogi viták, erkölcsi, teológiai, etikai,
társadalmi kérdések lesznek terítéken.
Halálbüntetés Magyarországon
"Az Alkotmánybíróság a Büntető törvénykönyvnek és a büntetőeljárásról
szóló törvénynek, valamint más jogszabályoknak a halálbüntetésről
rendelkező részei alkotmányba ütköznek, ezért ezeket megsemmisíti." Áll
mindez az 1990. október 24-én elrendelt alkotmánybírósági határozatban.
Tehát Magyarországon a határozat életbe lépése óta nincs
halálbüntetés. De vajon igény és szükség lenne-e a legsúlyosabb
büntetési formára?
1988. július 14-én hajtották végre az utolsó magyarországi kivégzést.
Az elítéltet Vadász Ernőnek hívták, akit emberölésért ítéltek halálra.
Tehát lassan húsz éve, hogy alkalmazták ezt a büntetési formát. Azóta a
bitófákat szétszedték (tudniillik a halálbüntetés magyarországi formája
az akasztás volt, annak is egy sajátos, nem "megszokott" formája),
helyükre muskátlit ültettek, vagy valami hasonló. Magyarország nem volt
kényszerben a halálbüntetés eltörlésében, hiszen akkor még csak társult
EU tagok sem voltunk, így semmilyen EU-ból jövő felsőbb szabályozás nem
követelte ezt a törvényhozásunktól.
Összefoglalva az újkori magyarországi halálbüntetések történetét,
elmondható, hogy viszonylag ritkán alkalmazták. 1961-tól 112 esetben
hajtották végre a legsúlyosabb ítéletet. Ez talán ad némi okot arra,
hogy reménykedhetünk, halálbüntetést csak azok kaptak, akik a törvény
által ehhez szükséges "feltételeket teljesítették". Automatikusan
kötelező volt beadni kegyelmi kérvényt az Elnöki Tanácsnak, ami
életfogytiglanra enyhíthette az ítéletet. Elmondható, hogy a politikai
és koncepciós pereket, valamint különleges állapotokat (pl
háború) leszámítva a büntetőjog ezen alkalmazása megfontolt és jól
szabályozott volt.
Nézzük meg hogy jutottunk idáig, mik voltak a mérföldkövek az ötvenes évektől az ominózus AB határozatig.
1961- ben , miután a forradalom utáni megtorlás véget a hatalom
kivégeztette azokat, akiket akart, ideje volt konszolidálni a
halálbüntetést. Törvényben rögzítették, hogy a társadalom érdeke a
halálbüntetés intézményének fenntartása. Az akkori jog 16 köztörvényes
bűnért engedte a halálbüntetés kiszabását. Ezzel párhuzamosan létrejött
a megkegyelmezés intézménye is.
1971-ben törölték a sorból a gazdasági bűncselekményeket.
1978-ban a halálbüntetést már csak három köztörvényes bűn esetében
engedélyezi a törvény: terrorcselekmény, repülőeltérítés, valamint az
emberölés súlyosbító körülményekkel minősített formái.
1990-ben a Halálbüntetést Ellenző Liga az Alkotmányra hivatkozva kérte
a halálbüntetés felülvizsgálatát. Alkotmányunk 54. paragrafusa így
szól:
"A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az
élethez és az emberi méltósághoz, melyektől senkit nem lehet önkényesen
megfosztani. Senkit nem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen,
megalázó elbánásnak vagy büntetésnek alávetni"
A taláros testület 8:1 arányban úgy döntött, hogy a halálbüntetés
alkotmányellenes, megszűntetve az ezzel kapcsolatos törvényeket.
A következő részben a halálbüntetés intézményének nemzetközi gyakorlatáról lesz szó.
Oszd meg, ha tetszett!   |
Publikációk 
Hozzászólások
hogy lehet az szted, hogy az USÁ-ban egyes államokban van halálbüntetés, másokban viszont nincs?
Az USA alkotmánya bizonyos konkrétan megnevezett, tételesen felsorolt kérdésekben a szövetségi törvényhozást teszi meg jogalkotóként. Minden egyéb esetben - és a büntetőjog is ide tartozik - a tagállamok saját törvényhozása az illetékes. Ezért lehet az, hogy van ahol több mint száz éve nincs halálbüntetés és van ahol mai napig is van.
Az utolsó halálraítélt ítéletét nem hajtották végre, kegyelmet kapott Árpi bácsitól. Amiért halálra ítélték, az az volt, hogy megerőszakolt egy kislányt, majd olyan fojtóhurkot készített, hogy a hason fekvő kislány lábát hátrahúzta, kötéllel a lány nyakához erősítette, majd a szerencsétlen áldozatot valami szénaboglyába tette. A kislány végül nem bírta tartani a lábát, ily módon saját magát folytotta meg. Gyakorlatilag két napig fuldokolva haldoklott az orvosszakértő szerint. Persze értem én, hogy a halálbüntetés olyan nem EURÓPAI dolog.
A fentiekre visszatérve, elég érett-e a társadalom arra, hogy ilyen és hasonló esetekben futni hagyja önnön meggyalázóit?
A büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el. Ehhez nem kell az elítélt fizikai megsemmisítése, ez igaz.
Nézz a szemébe mondjuk annak a lánynak a családjának, és jó pedagógusként magyarázd meg, hogy a halálbüntetés nem helyes dolog, mert igaz ugyan, hogy az a szemét megölte a lányukat, meg még 1000 másik is követhet el hasonlót, és erkölcsileg mindenképp helyes lenne elvenni az ő életüket is, de ez azért nem helyes mégsem, mert ha tévednénk, az ártatlanul kivégzettek életét már nem lehetne visszaadni. Szerinted az ádozat családja meghallgatna? Aligha. Én pofán verném azt, aki ilyen vagy hasonló beszédet tartana.
Hogy van-e igény halálbüntetésre ? Ez nem is kérdéses. Az emberek azt is megszavaznák, hogy ismét legyen nyilvános kivégzés, vagy vágják le a tolvaj jobb kezét. (A házasságtörésér t járó megkövezésre nem esküszöm meg.)1000%, hogy a legtöbb ország habozás nélkül a lincselésre és annak televíziós közvetítésére szavazna, ha népszavazás döntené el a kérdést.
Én ellenzem a halálbüntetést a tévedés lehetősége miatt. De ha velem vagy a családommal követnének el valami szörnyűséget, alighanem homlokegyenest mást mondanék.
amit leírtál Lujidzsi, azon most nagyot nyeltem. pedig Árpi bácsi nekem edig pozitív játékos volt.
ui: Valószínűleg én is kibelezném azt, aki a szeretteim ellen még csak hasonlót is elkövetne. De az akkor is csak bosszú lenne.
mondom ezt úgy, hogy ha helyzet van, dettó önkezűleg tépném beleit és nyomnám le torkán illetőnek, aki bántani meri szívemnek kedves embereket. ám amennyiben nem helyzet van, hanem döntés: nem értek egyet a halálbüntetésse l. nem a mi hatáskörünk.
viszont ugyanaz a kettősség benned is, mint a társadalomban: ne legyen halálbüntetés, kivéve ha az én lányomat kötözik fához, locsolják le benzinnel, és gyújtják fel...
sokszor leírtam már, hogy "az embert" saját törvényei és szabályai, saját lelkiismeretess ége, empátiája, stb kötik meg (részben legalábbis); melyek állítólag kiemelnek minket az állatok közül, és elhitetik mennyire mások, esetleg fejlettebbek vagyunk ezen tulajdonságaink okán.
maho, szerinted mi lenne az igazság szolgáltatása...? szerintem minden ember úgy van vele, hogy ha valaki neki vagy a családjának árt, akkor igenis kitekeri a nyakát (ami persze valahol leginkább csak indulat, hiszen mikor ténylegesen adott lehetőség, már egészen más a helyzet). itt jönnek az ösztönök, melyeket felülír a picit mesterséges empátia; azzal a fenntartással, hogy tudom, kevesek vagyunk ahhoz, hogy eldöntsük elveszünk-e életet. a másiknak ki adott jogot rá...? akkor legyünk mi is olyanok...? folytathatnám. ellenben felmerül a kérdés, hogy egy társadalomban mi szükség van olyanokra, akik a társadalom tagjait pusztítják. ha lebutítva nézem, természetesen semmi szükség, tehát ennyi. ha elgondolom, hogy a másik is egy élet, egy külön világ, akkor megkötve érzem magam, mert tudom, nem dönthetem el, hogy az élete "kié legyen". éppen emiatt mérhetetlen igazságtalanság nak érzem mindazt, amit ő elkövetett, és mindez csak jobban felhergel és erősíti az előbb leírtakat. kinek áll jogában dönteni a kérdésben? a jogászoknak, alkotmánybírákn ak...? emberek ők is, és innentől kezdve mindegy, hogy én oldom meg saját hatáskörben, vagy ők hivatalosan... a jogról pedig alapból az a véleményem, hogy nem kizárólagosan az igazságot szolgálja, hanem azt aki jobban tud lavírozni és több a pénze, stb (nagyon sarkítás tudom, részben provokáló jelleggel). van példa dögivel... erre rakódik az, hogy minden eset teljesen egyedi és nem hiszem, hogy léteznének egyetemes szabályok, melyek alapul szolgálhatnak (tudom, hogy jelenleg nem ismerünk (?) jobbat). abban pedig szerintem Boginak teljesen igaza, hogy sokszor az élet elegendően nagy büntetés ezeknek...
az is eszembe jutott, hogy épp az ilyen viták azok, melyek részben arra jók, hogy a felelősséget tologassuk, és feszegessünk olyan határokat, melyek közé részben mi zártuk magunkat - részben talán pont azért, mert ezek a viták bizonyítják, hogy tényleg mennyire nem vagyunk felkészülve a saját hatásköreinkre... hogy jól használjuk-e mindazt, amit emberként kaptunk... ki tudja...?
a hozzászólásod sokfelé bontható:
- amit Bogi is és te is írtatok: vegyük alapul, hogy van önbíráskodás legálisan. ekkor az történik, hogy hozzátartozók megölik a gyilkost (egyelőre ne menjünk bele részletekbe, mint azt Boglárka szolidan elkzdte :D, bár ez egy külön téma a témán belül, sok kérdéssel ). A képlet úgy néz akkor ki globálisan, hogy van "halálbüntetés" , kivéve azok gyilkosainak, akiknek nincs hozzátartozója. Ez így nekem nem tetszik.
- van-e jogunk. Nincs. Nincs jogunk életről, halálról döntenünk. Ehhez csak egyvalakinek van joga. Én ezt vallom állatok esetében is. Amikor bevittem intenzívre kutyámat, aki nagyon benne volt életemben, azt mondták orvosok, 5% esélye a túlélésre, nem akarom-e inkább, hogy elaltassák (hozzátették gondosan, hogy kezelés több százezerre rúghta). Azonnal mondtam, hogy ezt nem szeretném mégegyszer hallani, én nem oszthatok halált még indirekt módon sem. A kutya esélyei másnap 20%ra nőttek, negyedik nap 30% ra, ötödik nap meghalt. Viszont kérdés, hogy életet oszthatok-e? Ugyanis a kutya mielőtt bevittem volna, kvázi meghalt, de újraélesztettem . Volt hozzá jogom?
- Van-e jogunk védeni a társadalmat a gyilkosoktól: van, de az élet elvétele nem erről szól szerintem. Jó módszer lenne, mint vmi futurisztikus filmben láttam, hogy hibernálják illetőt, és ha kiderülne, hogy ártatlan, mikróban kiolvasztják. A kivégzés irreverzibilis.
- Elég büntetés nekik az élet? Attól függ: ha született gyilkos (meggyőződésem szerint van ilyen), akkor neki az élet gyilkolással teljes, vagyis nem büntetés. Ha hirtelen felindultságból öl (ez majd a 3. cikkben lesz bővebben leírva), akkor annak meg lehet a halálbüntetés túl erős.
kb ennyi
- jogunk persze hogy nincs, ezért írtam, hogy "mert tudom, nem dönthetem el, hogy az élete "kié legyen"." - ebben az is benne, hogy életet is "adhatok" (számomra ezen kérdés tárgyalásánál alapvetés, hogy mindkét oldal egyszerre él: hiszen az életet nem csak elvenni lehet, hanem megkímélni is). hülye dolog, de sokszor akkor is bajban vagyok, mikor egy darazsat vagy mást "kell lecsapnom", mert nem tudom sehogy kitessékelni. háziállat tekintetében főleg igazad...
- hipernációval megintcsak az a baj, mint a börtönökkel: foglalják a helyet és rengeteg pénzt visznek el. plusz mi van akkor, ha tényleg bűnös az illető...? nem olvasztjuk ki sosem? plusz az utólagosan megmagyarázott események számomra mindig túl nagy hibalehetőséget képviselnek... egyáltalán a büntetőjognak mi a célja...? igazságot szolgáltatni, megbüntetni, netán mindkettő együtt? vagy ennél sokkal több...?
- az élet elég büntetés-e...? ezért írtam, hogy minden eset egyedi. egyébként ezt egy olyan ember mondta, aki rendőrként sok börtönben járt, sok elítélttel (is) beszélt... tudom, hogy a jog különbséget tesz (pl az általad említett hirtelen felindulás kapcsán) - de megintcsak jog, amivel kapcsolatban a véleményemet, aggályaimat már leírtam...
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.