A Prokontra "főmágusa", László Levente adott interjút nekünk. A kész anyagot sorozatok formájában szeretnénk közreadni. A második részben olyan témák merülnek fel, mint például milyen típusú kérdést tud biztonsággal megválaszolni az asztrológus, mi a lényege a klasszikus asztrológiának, sőt a klasszikus asztrológia történetébe is betekintünk. Ezt és még ennél is többet csak nektek és nem csak most. Sőt: bátran kérdezni is lehet.

-  Ha asztrológusi minőségedre kérdeznek, akkor pontosan hogyan tudnád meghatározni, mivel foglalkozol?

Leginkább kutatással és oktatással, tevékenységemnek jelenleg csak kisebb hányadát teszi ki az asztrológusi gyakorlat. Sajnos az a helyzet, hogy az asztrológiai szakirodalom - és ennek következményeként a technikák - feltárása még nem történt meg átfogó formában, így nagyon sok a kérdőjel. Szerencsére az általam alkalmazott kérdőasztrológia, amely az alkalmazott ágazatok legegyszerűbbje, és amely a mindennapi életben leginkább használható és használandó technika, viszonylag kevés problémát jelent szakmai szempontból

- Tudnál néhány példát említeni, milyen típusú kérdéseket vársz, illetve melyeket tudsz biztosan megválaszolni?

Éppen a kérdőágazat univerzalitása miatt roppant nehéz egy ilyen kérdésre válaszolni. A legegyszerűbb, ha azt mondom, hogy minden a múltra, jelenre vagy jövőre vonatkozó kérdés megválaszolható, amennyiben a helyzet valós, a háttér valamennyire ismerhető, és amennyiben a kérdezőt őszinte tudásvágy vezérli. Innentől kezdve csak az emberi fantázia szab határt annak, milyen témakört illethet a kérdés. Hogy a leggyakoribbakat említsem: párkapcsolat és egyéb emberi kapcsolatok, hivatás, pénzügyek, adásvétel, eltűnt tárgyak, állatok keresése és így tovább. Ezek a leggyakrabban felmerülő kérdéskörök, de természetesen még számtalan ilyen elképzelhető.
Talán akkor láthatjuk a lehetőségek határát, ha megemlítem, mit nem lehet megválaszolni. Ilyenek a "mi tegyek?" típusú kérdések, azok, ahol az előrejelzést a kérdező döntése befolyásolja, a spekulatív helyzetek ("mi lenne akkor, ha..."), valamint a megkerülő jellegű kérdések, mint például az, hogy mik lesznek a lottószámok.

- Mi a lényege a klasszikus asztrológiának?

A klasszikus asztrológia az időben való történést és létezést vizsgálja saját eszközeivel, az időjelző égitestek elhelyezkedése, mozgása és kapcsolatai révén. De hogy ezt a kijelentést konkretizáljam, hadd említsem meg az alapvető ágazatok saját célkitűzéseit. A legegyszerűbb, alapvető ágazat, a kérdőasztrológia alkalomszerűen felmerülő, a múltra, jelenre vagy jövőre vonatkozó kérdéseket igyekszik megválaszolni. A születési asztrológia ezzel szemben egy szülött életének ívét próbálja felrajzolni: hogy ki az illető, és milyen az a sors, amely a cselekvésének megszabja a kereteket. A legmagasabb szint az egyetemes asztrológiáé, amely társadalmi, történeti léptékben vizsgálja ugyanezt. Végül van még egy különleges ágazat, a kezdeményező asztrológia. Ez egy szándékolt cselekvés ideális kezdési idejének kiválasztásához nyújt segítséget, illetve olyan történések kimenetelére mutat rá, amelyek valamilyen spontán eseménnyel függnek össze.

- Beszélnél pár szót a klasszikus asztrológia történetéről?

A klasszikus asztrológia a történeti kutatások jelenlegi állása szerint az i.e. 2. század körül alakult ki a hellénisztikus Egyiptomban. Az előzmények között természetesen megtaláljuk a babiloni csillagtudományt, beleértve az égi jósjelek értelmezésének tudományát - hangsúlyozom, ezt asztrológiának nevezni félrevezető lenne, noha sokan teszik ezt -, de ugyanitt található a hellénisztikus filozófiai gondolkodás is, amely nélkül az asztrológia nem érthető meg. Legelőször az asztrológia egy adott szülöttel foglalkozott, és ezen vizsgálódások között kiemelt helyet foglalt el a várható élettartam, illetve az élet csúcs- és mélypontjainak előrejelzése. Viszont már az i.e. 1. században kialakult az asztrológia orvosi használata, így a kezdeményező asztrológiai ágazat is.
Görög nyelvterületről hamarosan, a 2. században eljutott Indiába, valamint kicsivel később Perzsiába is, ahol a helyi felfogásokkal találkozva arculata némileg megváltozott. A Római Birodalomban, majd annak keleti örökösében a 4. század után hanyatlásnak indult, és a súlypont Perzsiára, majd az arab világbirodalomra tevődött át, ahol a 9. században nagy asztrológiai szintézis kialakulásának lehetünk tanúi. Ez az asztrológia, amelynek az alapjai teljesen megszilárdultak, kerül át Európába a 12. században, amikor a későbbi Spanyolország területén az európai kultúra megismerkedik az arab, és az arab révén a görög tudományossággal.
A 16-17. században aztán a tudományos felfedezések, a világkép megváltozása és számos egyéb kultúrtörténeti összetevő az asztrológia hanyatlását idézi elő. Erről hosszasan lehetne beszélni, a lényeg viszont annyi, hogy a klasszikus asztrológia a 18. század elejére tetszhalott állapotba kerül. Később, a 19. század végén aztán más felfogásban, maradványokat felhasználva és önkényesen kiegészítve, torz változatban újjászületik valami, amely manapság asztrológia néven ismert, de ez már csak távolról hasonlít ahhoz, ami valamikor a klasszikus asztrológia volt.

(folytatjuk)

Kapcsolódó írásaink

Sic itur ad astra, avagy interjú az asztrológussal I.

Az asztrológia "tudományos" vizsgálatai