Ha van csontig rágott téma, akkor a fogyókúra biztosan pályázhat a dobogóra. Ahol már a laikusok is irritálóan sokat tudnak erről, az utca népe mégis kövér, ott valami fontos információ hiányzik. Azt mondják, vannak tuti receptek. Mások azt, ilyen nincs. E sorok írója is csak azt tudja, amit olvasott, és amit a saját bőrén tapasztalt. Lefogyni azonban mégsem csupán egy élettani mechanizmus. Ennél sokkal több. Tehát mi kell hozzá?

Nem akarok senkit untatni azzal, amit 3 perc alatt összeollózhat könyvekből, magazinokból, internetről. Leírok pár módszert, amivel szerintem konkrétan le lehet fogyni, és ezt kizárólag azért állíthatom, mert tapasztaltam, vagy a saját szememmel láttam folyamatában, és tudom, hogy bevált. De igazából ennek az egész helyzetnek az áttekintésére vállalkozom. Persze kezdhetnénk azzal is, miért kell egyáltalán diétázni, miért kell esztétikusan kinézni. Erről röviden az a véleményem, hogy az esztétikus külsőért törekvő emberek két elvárást teljesítenek. Az egyik egy tapintatos gesztus, ami a környezetnek szól. Szinte önzetlen és tudatalatti, mert saját csinos külsejükkel kellemes ingereket adnak magukról a szemlélőknek. Akkor is, ha azok irigyek, túlsúlyosak vagy anorexiásak. A másik már önös érdek, melynek az a célja, hogy tetszést váltsanak ki. Hogy felfigyeljenek rájuk. Hogy jobbak legyenek az esélyeik a párválasztásban, hogy kiemelkedjenek a tömegből. Elpuhultnak, átlagosnak lenni könnyű. A fitt külső már extra, azért dolgozni kell. Ezt pedig a többség értékelni fogja. Szóval hogyan lehet célszerűen küzdeni az esztétikus külalakért?

Mindenki már okból hízott el. Ezek az okok többnyire nagyon mély lelki dimenziókba gyökereznek. A túlevés, a nassolás, amikor a szervezet táplálása meghaladja a szükségleteket, mindig hiánypótlás. A hiány pedig sokféle lehet. A hiányállapotot a külvilág kelti életre, az egyén pedig reagál rá. Az evés ennek az egyik primér módja. Örömforrás. Ráadásul egy viszonylag olcsó, és szuverén kompenzáció. Ez azonban már rövidtávon is rombolja az esztétikát és rombolja az egészséget, tehát helytelen út. Ekkor jönnek a csodadiéták. Van köztük, ami tényleg bámulatos eredményekhez vezet. Persze mindenkinek a legkényelmesebb és leggyorsabb megoldás kell. Akiben már megborult az egyensúly a saját teste és a külvilág között, annak a következőket ajánlom.

Ha nagy súlytöbblettel rendelkezel (15-20 kg, vagy még több), akkor az Atkins-féle fogyókúra kiváló. Hagyjuk a szkeptikusokat, ha betartod, ez tényleg hatni fog. Gyakorlatilag pár hét alatt meg lehet szabadulni a felesleges kilóktól, különösebb szenvedés, önmegtartóztatás nélkül, főleg akkor, ha szereted a húst. A szénhidrát persze piszkosul hiányozni fog, de azt itt el kell felejteni. Kárpótolja az embert a gyakorlatilag korlátlan mértékű kalória bevitel, csupán arra kell figyelni, hogy ez fehérjéből és zsírból álljon össze. A másik biztosan hatékony módszer a 90 napos kúra. Ez sem túl megerőltető, mert nem kell koplalni, csak a gyümölcs, CH, fehérje és keményítő napok egyensúlyára kell odafigyelni. Száz helyen le van írva a mindennapi rutin, nem részletezem. Figyelemre méltó eredményekre képes mindkét módszer.

Ha valaki nagyon bírja sanyargatni magát, akkor persze a legbiztosabb az, ha nem eszik napi 3-400 kalóriánál többet. Ez baromi kevés, de hogy rövid időn belül fogyni fog, az biztos. De ehhez már kell valami vezérfonal. És épp ezt felejtik el a fogyókúrás könyvek. Ugyanis kevesen vannak heroikus jelemmel felruházva manapság. Merthogy szerintem a sikeres diétához önmagában a módszer kevés. Habár a fogyókúra célja mindig a csinos test, ez aktuális motiváció híján gyakran eléggé megfoghatatlannak tűnik. Hogy „majd egyszer jól fogok kinézni” - sokaknak ennyi kevés. Azt tapasztaltam, ha nincs közelebbi motiváció, és az ember a diétát nem egy jó áramban kezdi el, akkor kudarcra lesz ítélve. A legjobb motiváció pedig nem feltétlenül a valamikori álomképünk önmagunkról, és nem a címlapok egyperces sztárjai, hanem egy hús-vér személy. Az, amikor valakit el akarunk érni. Valakinek jó szépnek lenni. Valakinek kell az elismerése. Valakiért érdemes küzdeni. Nekem mindig az ilyen koncepcióval elkezdet diétáim voltak a legelszántabbak és a legsikeresebbek. Mindegy, hogy az illető utólag nyilvánvalóan alkalmatlannak bizonyult az idol szerepre, vagy esély sincs a reális meghódítására és az egészből végül semmi nem lett. Pár hétig, amíg kell a kezdeti lendület, az ember elhiszi, hogy őérte megéri, és komolyan a szeme előtt lebeg valaki. Ha nagyon jól csinálod, akkor az ideákba táplált hit ki fog tartani egy darabig. Lehet, hogy van, aki nevet ezen, mert önbecsapás, na de valahogy el kell indítani az ingát. Aztán meg ki tudja, hátha nem is volt az a valaki elérhetetlen.

Később tovább is lehet fejlődni - elkezdeni sportolni. Igen… épp azt, amit az ember rögtön átlapoz, mert saját magáról nem gondolná soha. Ami sarkpontja ennek, hogy jól kell kiválasztani a személyiséghez, temperamentumhoz, időbeosztáshoz, pénztárcához leginkább illő sportot. A lehetőségek csak látszólag sokfélék. Ami hozzád igazán passzolni fog, és amit legfőképp végigcsinálsz, nem lesz sok. Nagyon át kell gondolni. Nálam pl. a fitness vonal jött be. Aerobic és ugrabugra lánykák nélkül. De van akinél a küzdősportok voltak a nyerők, míg mások a magányos futást választották, vagy az otthoni kíméletlen súlyzózást. Minden információ elérhető neten vagy könyvekből, hogy akár otthon is nulla pénz befektetésével, hogyan legyél fitt. De ha neked az kell, hogy egy drága sportra ruházz be, mert ez fog újra és újra visszavinni az edzőterembe, akkor hajrá. A pusztán sportra alapozott fogyókúrához kell a legtöbb erő, szerintem akiben ez megvan, az nem is elhízott. A sportolással elért látványos eredményekhez sok idő kell, akkor is ha az ember keményen és rendszeresen csinálja. Ehhez egy átlagos fogyókúrázónak nincs elég türelme. Sportolni akkor kell, amikor az ember már leadta a nagyját a feleslegének, és van elég sikerélménye ahhoz, hogy tovább szobrászkodjon magán. Amikor megcsináltad az alakod, akkor már nevetni fogsz a befektetéseid mértékén. Lényeg, hogy mindegy mit csinálsz, csak elszánt legyél. Kíméletlen magaddal és kitartó. Másként nem fog menni.

A vicces az egészben az, hogy amikor elérted az álomsúlyod és a leglélegzetelállítóbb ruháidba is beleférsz, rájössz, hogy nem kaptál belépőjegyet a boldogsághoz is. Hogy túl sok minden nem változik meg, azonkívül, hogy többen néznek meg, vagy dicsérnek meg. A szép test ugyanis csak egy másik paradigma. Akkor ér igazán valamit, ha elkezded fejleszteni a személyiséged további vonulatait is. Akkor már automatikus lesz, hogy mindig jól nézz ki és megszokod, hogy sikeresebb vagy, és csupán a tested miatt. Teljesen más dimenziókba fordulnak át a mindennapjaid. Kilépsz a saját fizikai síkon mozgó komplexusaidból. Egészségesebb leszel, és tényleg több lesz az önbizalmad. Azt mondják, ez magasabb életminőség.

Szerintem nem, csak teljesen más kihívások elé állít. De megalapozni a tudatod az egészséged és a megjelenésed biztonságával már önmagában hatalmas teljesítmény. És jó kis önfejlesztő túra, tele tanulsággal. Már ezért kár kihagyni. Meg ha az ember úgy lesz boldogtalan, hogy tényleg minden rajta múló dolgot megtett a siker érdekében, akkor már legalább a lelkiismeretével nem kell bajlódnia. Bár azt is mondják, hogy ha mindent megteszel, annak nem marad el a jutalma. És ha már annyi mindent kipróbáltál, akkor ezt miért ne?

---

Oszd meg, ha tetszett!

• Tizenegyezer szopás -25/05/2011
• A Petőfi Csarnokban sírtak az Apocalyptica csellói -25/02/2011
• Geréb Ágnes pro és kontra -13/10/2010
• Ki lakjon a Baker Street 221b-ben? -01/10/2010
• Fény-kép -06/09/2010
• Egészségmegőrző módszerek - I. rész -19/08/2010
• SZELID TEREMTÉS - A Frankenstein-terv, Mundruczó Kornél új filmje -26/04/2010
• Húsvéti gondolatok -05/04/2010
• Ismét Képzett társítások - AEGON-estek a Nemzetiben -26/03/2010
• Szubjektív: 1. rész /A 10 legjobb külföldi és a 10 legjobb magyar zene szeretkezéshez/ -25/03/2010