 Ez
a jelentése a világ egyik legmonumentálisabb és egyben legszebb
terének. Kína. Peking. Tienanmen tér. Mégis ha kimondjuk ezt a szót
bárhol a világban, senkinek sem az ámulatbaejtő tér jut eszébe. A
mennyei béke kifejezés pedig főleg nem. Sokkal inkább a mai napon 19.
évfordulót "ünneplő" véres események.
Tartozunk
annyival az akkori kínai demokratikus eszméket hirdető tömegnek, hogy
emléklezésül felidézzük az eseményeket. A Tienanmen tér Peking
központjában helyezkedik el, a maga cirka félmilliós négyzetméterével a
világ legnagyobb tere.
Néhány szó az előzményekről. 1989.április 15-én elhunyt Hu Jao-pang,
akit az Teng Hsziao-ping 1987-ben leváltott a Kínai Kommunista Párt
főtitkári posztjáról, mivel túl liberálisnak bizonyult a demokratikus
változásokat sürgető mozgalmakkal szemben. Halálának hírére, április
17-én, mintegy megemlékezésül a térre vonult néhányszázezer diák. Ez a
szám és cselekmény nem volt szokatlan, hiszen egy akkor 1,2 milliárd
lakosú országról van szó. A téren összegyűlt tömeg viszont elkezdte
követelni a reformokat, főleg politikai demokratikus változásokat
sürgetve. Ezt először éhség, majd ülősztrájkkal körítették. Az akkori
ország és pártvezetés bízott abban, hogy a tömeg megunja és hazamegy,
így csak egy tiltó határozatot hozott a téren való gyülekezésről.
A Tienanmen téren a tömeg egyre inkább duzzadt, óriási társadalmi
támogatottságot élvezve. A párt tanácskozásain két irány bontakozott
ki. Az egyik Csao Ce-jang, akkori főtitkár enyhébb,
kompromisszumkészebb, engedékeny vonala, a másik pedig Li Peng akkori
miniszterelnök keményvonalas álláspontja. Miután mindketten hiába
kérték a diákokat (állítólag Csao Ce-jang könnyes szemekkel, a sírás
határán), május 20-án statáriumot hirdettek Pekingben, katonákat
vezényeltek a térre, akik azonban megtagadták a tűzparancsot. Li Peng
pedig május 21-én hivatalosan felkelésnek minősítette a tüntetést.
Teng Hsziao-ping, ahogy az várható volt, Li Peng keményvonala mellett
döntött. Május 26-án Belső-Mongóliából vezényeltek át katonákat a
fővárosba. A következő napon házi őrizetbe vették és leváltották
posztjáról Csao Ce-jangot (jellemző módon a mai napig házi őrizetben
van). Május 31-én a Vu Kaj-hszi és Fang Li-cse vezette tüntetôk
felállították a maguk szabadságszobrát, ami feltűnően hasonlított az
amerikai szabadságszoborra és ami egynesen farkasszemet nézett a
szintén a téren álló Mao Ce-tung emlékművel. Az országban óriási
szimpátiatüntetés hullám söpört végig, éltetve az akkor már milliós
tömeget a téren.
Június 4-én elszabadult a pokol. A minden oldalról lezárt teret tankok
és katonák özönlötték el. A mészárlás elképzeléséhez nem kell túl sok
képzelőerő. A halálos áldozatokról pontos információk nincsenek (hogyan
is lehetnének...). A hivatalos kínai verzió néhány száz áldozatot ismer
be, a valóság azonban nagyságrendekkel nagyobb lehetett. Az öldöklés és
elhurcolások napokig tartottak. A forradalom leverése június 20-áig
tartott, ám az első megtorló halálos ítéleteket már 19-én meghozták.
Jellemzően nem diákokat végeztek ki az első néhány körben, hanem vidéki
parasztokat, ezzel is bizonyítandó a tüntetés egyszerű felkelés
mivolta. A diákok vezetőinek többsége az Egyesült Államok
nagykövetségén keresett menedéket, így jó részük emigrált. Rengeteg
diákot bebörtönöztek viszont. A forradalom leverése után húsz évvel még
mindig 130-an töltik mindennapjaikat börtönökben.
Vonjunk következtetést. Hivatalos kínai álláspont nincs. A mai napig
nem engednek megemlékezést a téren, a média nem tesz róla említést, az
internetes portálokon a Tienanmen téren csak mosolygós gyerekek
rohangálnak fel, s alá. A kínai társadalom most is torz, instabil,
törékeny, de Pekingnek és a pártnak nem kell félnie diáktüntetésektől.
Felismerték a diákság veszélyét, így azzal semlegesítették, hogy a
kommunista elvek helyett az új generációnak már nacionalizmusba
áztatták az agyát. A diákok többsége mostmár büszke és eszük ágában
sincs demokratikus célokért tankok elé feküdni. Ám mint mondtam a
társadalom törékeny Kínában. Mérhetetlen életszínvonalbeli különbségek
alakultak ki a túltápozott óriásbébihez hasonlító, egészségtelenül
gyors kínai gazdasági felemelkedés miatt. így ha a diákok miatt nem is
kell félniük, nem alhatnak nyugodtan: elérkezhet az a nap, amikor 800
millió paraszt indul meg Peking felé és rombolja porig a gazdasági
csodát...
Oszd meg, ha tetszett!   |
Publikációk 
Hozzászólások
emberek vagyunk. akkor hol a HUMANizmus?
kár, hogy ebből az esetből sem tanult a világ.
Lesz még tanulópénz...
http://index.hu/politika/bulvar/melall1031/
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.