 Május
végétől év végéig hazánkban látható a Bodies - A kiállítás (Bodies -
The Exhibition) nevű rendezvény. A méltán világhírű vándorkiállítás
emberi preparátumok segítségével hivatott bemutatni a csodálatos
testet. Az írás nem ajánló, és nem is lebeszélés. Egy hosszú nap után
úgy gondoltam ez a kiállítás egy ajándék, mellyel meglepem, magam
magam.
A
kiállítás orvosigazgatója Dr. Ray Glover az emberi holttestekből
származó preparátumokat egy olyan eljárással hozza létre, hogy a
szövetekből kiszivattyúzott vizet, zsírt, stb egy plasztikus anyaggal
helyettesíti. Ez a folyamat akár évekig tarthat. Az eredmény: egy
teljesen élethű (hiszen váz alapjául maga a szerv szolgál), a
legmesszemenőbb aprólékosságot mutató preparátum.
A jegyet napra, órára lehet rendelni, venni és az időpontokat
betartatják. A kiállítás látogatása szigorú szabályokhoz kötött: sem
fényképezőgépet, sem videórögzítőt nem lehet bevinni. A jegyen szereplő
piktogramok szerint ételt (!), kézigránátot (!!), és fogaskerekek közé
szorult műkezet (?) sem szabad bevinni.
Nem az anatómia rejtelemibe akartam magam beavatni, bár a kiállítás
egyik célja ez, sokkal inkább a kiállítás egészét akartam feltérképezni
emberi szemmel, lélekkel. Válaszokkal léptem be, és megannyi kérdéssel
jöttem ki. Volt szerencsém, hogy utolsóként léptem be a kiállítás
területére, emiatt gyakorlatilag csak én voltam ott és a halottak.
A kiállítás maga, mint kiállítás rendkívül érdekes. A preparátumok
megdöbbentő valósággal mutatják be az embert kívül-belül.
Láthatunk egész embereket különböző pózokban. Nem kordonnal elkerítve,
üveg mögött, hanem face-to-face testközelségben. Láthatunk megannyi
szervet, sokféle prezentációban, mindegyik mellett leírással, ha valaki
nem tudná mit lát. Az ember szervrendszerei szerint tagolt
kiállítás bemutatja a keringés, a mozgás, a kiválasztás, idegrendszer
készülékeket, foglalkozik a szaporodással. Megdöbbentő a spirituszban
ücsörgő embriók kezdve 2-20 hetes korig. Megdöbbentő, mert az ember
közvetlenül látja, hogy az, aki a pocakban növekszik, mennyire ember,
és hogy az élet nem akkor kezdődik, amikor világra jön, hanem azon a
bizonyos éjszakán, mikor két ember összeforr. Láthatunk egészséges és
dohányos tüdőt. Sorolhatnám, de a látványt nem lehet leírni. Tehát maga
a kiállítás, mint ismeretterjesztés a maga nemében egyedülálló és
monumentális.
A kiállítás különös szféráját kétségtelenül a preparátumok valós emberi
volta adja. Ez teszi érdekessé a kiállítást, viszont ettől nevezik
botránykiállításnak, hiszen rengeteg etikai kérdést feszeget. A
preparálásra használt holttestek Kínából származnak, ami az arccal
rendelkező preparátumok vonásaiból, valamint a testek kis méretéből
egyértelműsíthető. Személyiségi jogok miatt természetesen név nélkül.
Egyes források szerint kivégzések áldozatai ők, de erre nincs semmi
bizonyíték, bár állítólag a szervkereskedelem forrásait is innen
egészítik ki.
Minden országban vannak a kiállításnak ellenzői, akik megpróbálják
betiltatni a rendezvényt. Nem sok sikerrel, a kiállítás óriási
népszerűségnek örvend.
A kiállítás végén - mint mindenhol - elengedhetetlen a szuvenír stand.
Aholis vehetünk szemgolyós kulcstartót, kis tüdőcskét, kis lépecskét.
Senkit sem akarok győzködni , sem lebeszélni a kiállítás látogatásáról.
Mindenkinek magában kell megszülessen az etikai, ismeretvágy, vallási
jellegű döntés. A kiállítás valóban hátborzongató és néhány helyen erős
idegrendszer szükségeltetik. Én elmentem, mert meg akartam nézni, meg
kellett néznem.
Vajon tiszteletlenség-e a preparátumok alapjául szolgáló holtestek felé
az, ha elmegyünk? Vajon hullagyalázás-e, amit Dr. Glover alkotott?
Isten vajon helyesli-e a preparátumok elkészítését, és azok
megtekintését? Valóban ismeretterjesztés, vagy esetleg az emberi
gyarlóságot kihasználó kőkemény üzlet? Miért néztem meg? Te miért
néznéd meg? Vagy miért nem?
Mikor eljöttem egy idézet szökött be a fejembe és most is itt kering: "Voltunk, mint ti, lesztek, mint mi" ...
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
Hozzászólások
én úgy tudom egyébként, hogy a preparátumok olyan személyekből készültek, akik írásban hozzájárultak ahhoz, hogy akár ilyen célokra is felhasználják a testüket majd (ennek körülményei nyilván megérdemelhetne egy külön cikket is akár, de tételzzünk föl "jószándékot"). személy szerint még nem láttam a kiállítást, de meg fogom nézni. egyfelől jó dolognak tartom, másrészt valahol érthető, hogy erkölcsi határokat feszeget - melyek valójában lehet, hogy nem is azok, csupán a felállított konvenciók szabta kényszeres megfelelés, elutasítás, stb. ha a másik testét látom, látom a lelkét is...? vagy ennek ehhez semmi köze...?
örülök a cikknek; kíváncsi vagyok a kiállításra...
- amiről Te beszélsz, mint úszkáló preparátumok, az oktatást erősítik. Igen, egy biológusnak/orvosnak látnia kell valóságában a dolgokat. Ez viszont egy kiállítás a népnek.
- a rovarok/állatok nem emberek, nincs lelkük, nincs etikai korlát, eltekintve egykét mackójelmezbe a chinoin előtt ugrabugráló greenpeaceestől , akinél esetleg van.
- igen, a hivatalos verzió szerint a testek onnan származnak. Csak éppen Kína. És ha Kína, akkor sosem tudhatod.
- ha a másik testét látom, látom a lelkét is? igen, határozott igen.
Tudod: aján lónak ne nézd a fogát
"Éltem és ebbe más is belehalt már"- én nem mennék el.
az állatoknak is van lelkük, szerintem. de ha a Te gondoltodat veszem alapul, akkor is mondhatom azt, hogy miután az ember meghalt, a lelke már valahol máshol van; tehát a teste semmiben nem különbözik mondjuk egy farkasétól... azért nehéz dolog ez, mert társul hozzá arc is, érzések is, melyek a saját fajtársunk iránti empátiára késztetnek... vagy ahgy Te írtad: látni a lelkét is.
egyébként nagyon jó élménybeszámoló - a legtöbben szerintem nem mernek egyedül elmenni erre...
azt hiszem, én nem nézem meg a kiállítást, még akkor sem, ha szemléletesen megismerhetem az emberi testet. bennem már a plakátok is rossz érzéseket keltenek, hogy egy nem élő ember földi maradványait látom. vagy ugyan papíron, de rajtuk lépkedek az aluljárókban a plakátokon, vagy az utcán "lepillant" rám egy plakátról. szóval én képtelen vagyok nem élő embereket nézegetni. szemtől szemben pláne nem menne.
- az egyik hogy emberekből készült preparátumot kiraknak közszemlére. Ez súrolhatja a hullagyalázás, vagy a halott iránti tiszteletlenség et. Megjegyzem nálam is.
- a másik probléma, hogy a testek eredete nem tisztázott, és onnantól, hogy Kína, pláne nem. Aláírtak papírt? És ha igen? Valszeg vannak módszerek, amik hatására bármelyikünk aláírna bármit. És ha tényleg értelmi fogyatákosak voltak? Kína gyönyörű ország/kultúra, de amilyen gyönyörű, annyira mocskos is.
ez számomra tök más, mint amikor pl. egy biosz teremben ott van egy műanyag nyitott ember gumibelsőszerve kkel. (az sem felemelő persze.)
a kiállítás kapcsán bennem van egy olyan gondolat/érzés is, hogy én nem örülnék neki, ha mások mondjuk az én hozzátartozóm szerv-szobrát nézegetnék, miközben arról beszélnek, hogy ez segít megismerni az emberi testet.
Az egyetlen fura számomra, hogy ennyire nyilvános a kiállítás, s nem az, hogy van... Biznisz, biznisz ez az egész.
A Premier Exhibition Inc. nem tudja önállóan, hitelt érdemlően bizonyítani, hogy a kiállításon bemutatott egyes szervek és testrészek nem kivégzett raboktól származnak. A társaság csak kínai beszállítója, a WHO által is elismert oktatókórház, a Daliani Orvosi Egyetem anatómiai tanszékének vezetője által kiadott nyilatkozatokra támaszkodhat, melyek szerint a preparátumok nem raboktól származnak.
A cég orvosi stábjának tagjai megvizsgálták az összes preparátumot, hogy felfedezhetőek-e rajtuk kínzással vagy kivégzéssel kapcsolatba hozható trauma vagy testi sérülés nyomai, és soha semmi erre utaló jelet nem találtak."
ha valamiben botrány van, az marketing szempontból tökéletes. lásd zsidópornós cikk Boglárkától
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.