A szívinfarktus és a stroke a világon a leggyakoribb halálozási ok, mely évente 17,5 millió életet követel. Azért hozták létre a Szív Világnapját, hogy felhívják a figyelmet a kockázati tényezőkre, és elősegítsék a megelőzésért tett lépéseket. A Szív Világszövetsége (WHF) által működtetett Szív Világnapja tevékenységek széles skáláját foglalja magába, mint séták, futások, ugrókötél versenyek, fitness összejövetelek, nyilvános beszélgetések, tudományos fórumok, kiállítások, koncertek, sportvetélkedők stb. A média az eseményeken globálisan jelen van, így eljut az összes kontinens több mint 100 országának lakóihoz.

Ködös, esős és rosszkedvű volt a nap, aminek a délutánján hazafelé igyekeztem éppen. Hiába szemlélődtem, nem akadt sok dolog, ami jobb kedvre derítsen. Ólmos volt az ég, sötét az ázott flaszter, egyhangúan meredtek a panelházak. De szürke volt az emberek kifejezéstelen arca, még a trolibusz belseje is rémesen nyomasztónak hatott az ócska lámpáival, meg a kopott ülésekkel.

Egy nap egy kis pillangó látszott egy félig nyitott selyemgubóban. Egy férfi ült és nézte a pillangót néhány óráig, ahogy küzdött, hogy testét kiszabadítsa egy kis lyukon keresztül. Aztán úgy tűnt, a folyamat teljesen megállt. Úgy látszott, mindent megtett, amit tudott, és semmi többre nem képes. A férfi eldöntötte, segít a pillangónak: fogott egy ollót és kinyitotta a selyemgubót. A pillangó könnyen kijutott. De a teste összeaszott volt, gyenge és a szárnyai összezsugorodtak. A férfi tovább nézte, mert várta, hogy bármelyik pillanatban kinyílhatnak a szárnyak, megnőnek, kitárulnak és képesek lesznek elvinni a pillangó testét, szilárdak és erősek lesznek.

Ahhoz, hogy beszédünk, hozzászólásunk elérje célját és valódi hatást fejtsen ki hallgatóságunkra, ismernünk kell néhány trükköt, és nem árt ha rendelkezünk némi pszichológiai ismerettel is. Ebben a pár oldalban azt szeretném kifejteni, hogy miért mágikus szám jelen esetben az a bizonyos fél perc, és megpróbálom egy példán keresztül is szemléltetni az egyik trükköt a sok közül.

"Igaz barát az, aki előtt hangosan gondolkodhatom.”
R. W. Emerson

Egy kapcsolat megszületése, megszűnése, szüneteltetése és újraértelmezése vezetett oda, hogy tollat ragadtam. A barátság a kommunikáció hiányán álldogált és bukott, ezt a saját bőrömön tapasztaltam.

Ki ne szeretné, hogy bármilyen konfliktushelyzetbe is kerül embertársaival, azt simán és elegánsan tudja kezelni? Ki ne vágyik arra, hogy szeressék, becsüljék a többiek? Ki ne akarná elkerülni a veszekedéseket? Miért nem tudunk boldogságra lelni akkor, amikor életünk legnagyobb válságait éljük át? Ezekhez és más, mindennapos, emberi szituációk érett, megfontolt kezelési módjához igyekszik írásunk segítséget adni.

Ismét itt egy munkanap. Pedig úgy maradnánk még az ágyban, magunkra húzva a takarót. Kitennénk a „Ne zavarj!” táblát, de nem lehet. Elindulunk, de semmi sem sikerül úgy, mint máskor. Nem találunk parkolóhelyet, dugóba kerülünk, a lábunkra lépnek, kiöntjük a kávét. Sorozatos negatív élményekkel találkozunk, ezek pedig meghatározzák az egész napot, és hatással lesznek a kapcsolatokra is. Van egy módszer, amely megtanulható és hasznosítható. Türelem, kitartás és figyelem kérdése.