Nem, nem repülés. Még csak nem is sportsikerek vagy mámoros szárnyalás. Betonalapra helyezett földhöz ragadtság az innováció és a modernitás jegyében. Nyugati életérzés kelet-európai atmoszférában. Tükörfényes csillogás matt szürkeségbe burkolva. Mely kívülről nyel el minket, ha épp nem jutunk be a bürokratikus örömök szelencéjének falai közé.

Budapesten, ebben az impozáns, fejlődő s jól strukturált városban hivatalos, korrupciós, üzleti ügyeink intézésére egyre több épületet emelnek – régi, klasszikus épületek eltakarított romjaira, vagy éppen autentikus, történelmi és művészi értékeket örző épületegyüttesek közé. Erre szép példát láthatunk akár a Kálvin téren, illetve a Vörösmarty téren is.

Szürke üvegkomplexumok tornyosulnak még a Duna partján innen s túl, régi telepek helyén, közlekedési csomópontokhoz közel, s a most még beépülő negyedek határán.

Miközben számos, értékes kőépület a gondoskodás hiányától cserbenhagyottan, üresen várja, hogy egy jól irányzott mozdulattal az enyészeté lehessen néhány óra, nap vagy félbe vágott hét alatt, részletekben vagy egészben.

Kis szemünkben a nagy csodák...

Bármerre is járjunk, a modernitás jegyében (?) az ég felé törő összkomfortos üvegtömbök mellett mi – akárcsak véleményünk az épület- illetve városképtervezők szemében – igen kicsit vagyunk. S egyre kisebbek leszünk.

Lássuk csak, vajon hogyan is jutunk el odáig, míg kicsi idegeneknek érezhetjük magunkat egy nagyvárosban – a saját városunkban?

Megfelelő üzleti tőke, egy szatyor pénz, jól kiépített kapcsolati háló, a vállalkozók és üzletemberek sűrűjéből merítve. Engedélyek és szerződések – csakúgy mint a biztonságos munkakörnyezet tekintetében –, kellőképpen ügyelve a különböző előírások által elvárt kül- és beltartalmak betartására.

Az egyszerű járókelő akár napról napra is láthatja a lassú daruk, füttyöskedvű szorgos munkások pénzzel olykor nem túlzottan teletömött keze munkáját. A technika bámulatosan fejlődik, megkönnyítve a fizikai munka egy részét, s megsürgetve az épület felhúzásának sebességét. Ez persze minimum azért a nemes és hasznos célért, melyet a büszke épületek prezentálnak.

Mikor elkészült a szürkés színben játszó irodaház, s miután már kialakítottak köré egy impozáns, steril parkot, a benne lévő kis padokon megpihenhetünk a kis fák és óriási épülettömbök árnyékában, miközben az üvegfalakon megcsillanó napfényben gyönyörködünk.

---

Oszd meg, ha tetszett!