2008. június 13-án koncertet adott a Tankcsapda a Pecsában. Szabadtéri koncertet jellegénél fogva nem tudom, mennyire lehet teltházasnak minősíteni, de az biztos, hogy a zöldövezetben is őrjöngtek az emberek, és a szomszédos Hermina utca sokat tűrt lakóiról még nem is beszéltem. A buli tehát képes volt annyi embert megmozgatni, mint amennyit egy meg nem nevezett ország hónapokon át szervezett szélsőjobboldali hakniján látni a téjvében, de ezúttal szerencsére a muzikalitásé volt a főszerep. A debreceni Tankok optimalizálták a tömeg adrenalin szintjét, sőt. Túlcsordultuk.

Na, de szokásomhoz híven az elejéről kezdem.

(Jó régen történt velem, hogy Debrecen városában csavarogtam egy kisebb társasággal, és közös taxiba keveredtem egy országosan jegyzett kulturális lap főszerkesztőjével. A lokálpatrióta taxis mi mást hallgatott volna a setét órán, mint a helyi énekesmadarakat, akiket persze akkor még a max. 50 kilométeres körzetben élő helyiek tudtak fejből citálni. A teltházas taxiban ablakrezegtető hangerővel süvöltött a Tankcsapda, amit a neves szerkesztő hasonló intenzitással élt újra át, és amikor én is bekapcsolódtam váratlanul a következő sorba, a vadidegen filosz eszelős vigyorral rámüvöltött: „AAAZD MEG, IMÁDLAK!!)

A Tankok pontosak voltak, mint mindig, nyolckor elkezdődött a koncert. Hihetetlen, hogy három legény úgy be tud lakni egy nem túl kicsiny színpadot, hogy a nézőnek nincs hiányérzete. A háttérben a kivetítők üzenete, a fény- és pirotechnika épp annyit tett hozzá a látványhoz, amennyi jó ízléssel belefért, nem volt tolakodó, nem volt diszkrét, pont ennyi kellett.

Lukács hihetetlen figura, énekesként mindenképp. Engem ugyan általában zavar, amikor nagyon másként hallok vissza koncerten egy dalt, de az interpretációkat tőle ezúttal megbocsátottam. Nagyon jól szóltak a zenék, respect a hangosítóknak, és persze az énekesnek, akinek bőven elég csak kinyitnia a száját, és rögtön lehet szeretni. Szépen felépített koncertet hallottunk hatalmas, elnyújtott katarzissal a végén, egyben mozgott az a pár ezer ember, megvolt a közösség. Azt hiszem, ha egy rock koncertnek valahogy ki kell néznie és meg kell szólalnia, azt tegnap megkaptuk (röhej: 3.500 pénzért…).

Persze mindig hiányolok egy-két számot, ami nem hangzik el, pedig az ember nagyon vár. Nem akarok panaszkodni, mert a kedvenceim megszólaltak (Mindig péntek, RnR rugója, Mennyország tourist), de a Rock nevem vagy az Egyszerű dal pl. nyugodtan belefért volna még. De hogy 3-4-5 éves kisgyerekeknek miért kell a hangszórókkal szemben végigőrjöngeni egy Magort vagy egy Tankcsapdát, azt nem igazán tudtam megfejteni. Az persze oké, hogy orientáljuk a gyereket zeneileg valamerre, de nem vagyok benne biztos, hogy a szőke fürtös csaknem 3.5 éves kislánynak konkrétan jót tesz az, ha a hűvösödő éjszakában őrjöngő apuka vállán 120 decibellel jön órákon át az arcába a frankó, még akkor sem, ha az úgy hangzik, hogy az élet a legjobb méreg, vagy erős vagy persze, de a fejedben ott van a fejsze. Nyilván erről nem a zenekar tehet. Ha rajtam múlna, lenne életkori limit. Bölcsisek, ovisok ne, nyomás haza számítógépezni. Alsósokon még gondolkodom, ők legalább már elkezdtek ütközni a világgal. Mert igazságtalan volt a tanító néni, mert a boltban átverték pénzzel. A felsősök már edzettek, jöhetnek, ők már "értik" az ars poeticát. 

A Tankcsapda számomra az a banda, akik néhány dalukon keresztül hihetetlen szellemességgel és pregnánsággal meg tudja fogalmazni azt, ami van, amiben élünk, ami körülvesz bennünket, ügyesen, frappánsan. Nem csupán egy hangulatot, hanem életstílust, sőt szemléletet közvetítenek úgy, hogy az akár a 15 éves diáklánynak és az 54 éves nyelvész professzornak is érvényesen kommunikál.

Összességében a koncert nagyon korrekt volt: kerek, pörgős, szilaj, tökös, tutti.
Áldja meg az isten őket érte.
Köszönjük szépen.

http://www.youtube.com/watch?v=li6nlzlv0_A&feature=related

www.tankcsapda.com

---

Oszd meg, ha tetszett!