A történelmen végignézve a testi gyönyör pénzért történő biztosításának megítélése kicsit visszás: a görögök, rómaiak, aztékok, japánok, stb mind tisztában voltak „az emberrel”, mint lénnyel – úgy lelki, mint testi szükségletek szintjén. Ha nagy butaságot szeretnék állítani, azt mondanám, hogy egy tabuk nélküli romlott világ volt. A furcsa ebben az, hogy eleink valószínűleg tudták, hogy a tabuk megléte nem vezet sehová. Éppen ezért a mai, felvilágosultnak hitt világ az, amelyben az ember nem hajlandó szembenézni magával és éppen ennek okán történhet meg az, hogy mikor megérzi a természete és a „szabad tenni/gondolni” között feszülő ellentétet, nem tudja hogyan is kezelje, ami miatt olykor megfelelően perverz és rossz szituációkba sodródhat, vagy azzá válik. Mindez persze nem jelenti azt, hogy örömlánynak lenni egyfajta kiváltság volt, hiszen pl a feudális Japánban a nagyösszegű tartozást úgy hajtották be, hogy a feleséget/lányt (vagy mindkettőt) elvitték egy bordélyházba dolgozni addig, míg a tartozás összege (plusz kamatok...) össze nem gyűlt. Az aztékok úgy gondolták, hogy ha egy nő szeretné, bármikor áruba bocsáthatja testét a megfelelő körülmények között – ez azt jelentette, hogy egy külön ezt a célt szolgáló épületben (Nők Háza) a testi aktivitás mellett lelki megtisztulást is biztosítottak. Az azonban érdekes, hogy ez az épület valójában a szenny istenének emelt templom volt; szabad gondolkodás ide vagy oda, valamiért a test eladását ők is „nem illendő” dolognak tartották. Illetve ez így nem igaz, hiszen ezek alapján gondolhatták úgy is, hogy az ember valamilyen szinten fölötte áll saját természetének és képes uralni azt (két énje van, ha úgy tetszik) – azzal is tisztában voltak persze, hogy ez valahol csak látszat. Vajon miért ez a kettősség? Vajon a testükkel együtt a lelküket, lényüket is eladják? Nagyon sokáig megtűrt, jól szabályozott (még ha önszerveződő módon is) „ténykedésről” van szó. Az igazán nagy fordulópontot a XIX. század vége, XX. század jelentette.

Definíció szerint a prostitúció szexuális szolgáltatás biztosítása pénzért. Ennek értelmében a pornószínésznők/színészek is azok (tabu téma ismét...), de rájuk „közmegegyezés” alapján nem használja a társadalom ezt a kifejezést. Az ágyas szintén határeset; ők egy, kettő, (esetleg néhány), (általában) férfi által eltartott (általában) nők (azt fontos tudni, hogy férfi prostitúció ugyanúgy volt és van). Szokták mondani, hogy komplett iparág; és tényleg – ezen cikk keretei szűkek ahhoz, hogy sorra vegyünk minden apróságot, mellyel a ma embere találkozhat(na); pl hogy a gésák miért nem prostituáltak, mik a hostess szolgáltatás lehetőségei – írott és iratlan szabályok, társadalmi megítélés, stb. A témához szorosan hozzá tartozik a nők helyzete, nőiség alakulása az idők folyamán.

Vajon mit okoz egy prostituáltban a mindennapok erőszaktétele? A kérdés persze ostoba abból a szempontból, hogy „erre mindenki tudja(?) a választ”; ami persze leírhatatlan a maga fájdalmas valósága miatt. Mikor kezdtük el megveti, lenézni és szánni a másik embert? Egy fejfordítás balra, esetleg jobbra, és a „probléma” megszűnt létezni; miközben nemtörődömségünkben elzárjuk lényünket a világ dolgai elől – a helyzet faramucisága, hogy emberként a „probléma” mi magunk vagyunk...

---

Oszd meg, ha tetszett!