Minden embernek vannak kedvenc zenéi. Dalok, dallamok, hangok, melyeket – olykor a látszat ellenére – emberek szólaltatnak meg. Minden évtizedben, életkorban s hangulatainkban megvannak a magunk kedvenc számai; múlékony slágerek, tűnékeny dallamok vagy súlyos hangsorok, bensőnkkel szimbiózisban önálló életüket élő szövegvilágok. Világok, melynek alapjait a végtelenből, mélységek és magasságok hangjaiból építenek fel nekünk nők, férfiak, androgünök, általuk megszólaltatott hangszerek és gépek – harmóniát teremtve vagy disszonanciáinkkal szembesítve.

Hogyan is lehetne bemutatni egy olyan együttest, amelynek egységes éltműve az előttük álló évek nélkül is már akár most is kerek és egész? A jövő zenéjét már a múltban elhozták, s tovább is vitték, itthagyva nekünk olyan dallamokat, mint a Photographic, a Just Can't get enough, a Leave in Silence és az Everthing Counts. Olyan erejű, súlyú számokat írtak, mint a Black Celebration, a Blasphemous Rumours, a Stripped vagy a Condemnation. Olyan alap és záróköveket alkottak, mint az Enjoy the Silence, a Personal Jesus vagy a Walking in my Shoes. A közelmúltból pedig az It's no good, a Dream on és a John the revelator karcolta mélyebbre mindazt, amit a Depeche Mode az emberek és a (könnyű)zenetörténet számára jelent.

Vince Clarke, Andrew Fletcher, Martin L. Gore és Dave Gahan 1980-ban állt össze egy zenekarrá, ez lett a Depeche Mode. Az eltelt 27 év alatt a tagok helye és helyzete az együttesen belül jelentős változásokon ment keresztül.

Az első lemez, a Speak and Spell hirtelen sikerei után - mely a zenekart felkaroló Mute Records-nak is

hasonló fordulópontot jelentett pályatörténete során – az akkoriban központi

szerepet betöltő Vince Clarke kilépett az akkori felállásból. Martin L. Gore ekkor kezdett kibontakozni, mint zene- és szövegíró.

1982-ben Alan Wilder szállt be a zene technikai építésének folyamatába. A Depeche Mode-ra jellemző hangzás alapjainak kialakítása a nyolcvanas években történt, ebben pedig igen nagy szerepe jutott Alan Wildernek is. 13 évnyi együttműködés után, a zenekar akkori korszakára jellemző kaotikus időkben hagyta el az együttest.

A folytatásban egyre inkább körvonalazódtak a szerepek: Martin Gore uralta a zeneszerzői, szövegírói posztot, Andy Fletcher a zenei vonalat erősítette, míg Dave Gahan énekhangjával tette teljessé a zenei alkotómunkát. Később azonban már maga is szerzett dalszövegeket a 2005-ben megjelenő - jubileumi – lemezre.

Az együttes fotóira kattintva két klip, illetve egy koncertfelvétel tekinthető meg.

A zenekar tagjai külön-külön is munkálkodnak – énekesként, DJ-ként, háttérzenészként, producerként, kiadókvezetőként.

Képeikre kattintva egy-egy, a Depeche Mode-tól független vagy a szólómunkásságukhoz kiemelten kapcsolódó klipet nézhető meg.

(jobb gomb-> megnyitás új ablakban / lapon)

A következő rész tartalmából:

Több mint 25 év zenei munkássága - a Depeche Mode albumról albumra.

Az előző rész tartalmából:

http://www.prokontra.hu/content/view/1355/2/

---

Oszd meg, ha tetszett!