|
 Minden embernek vannak kedvenc zenéi. Dalok, dallamok, hangok, melyeket – olykor a látszat ellenére – emberek szólaltatnak meg. Minden évtizedben, életkorban s hangulatainkban megvannak a magunk kedvenc számai; múlékony slágerek, tűnékeny dallamok vagy súlyos hangsorok, bensőnkkel szimbiózisban önálló életüket élő szövegvilágok. Világok, melynek alapjait a végtelenből, mélységek és magasságok hangjaiból építenek fel nekünk nők, férfiak, androgünök, általuk megszólaltatott hangszerek és gépek – harmóniát teremtve vagy disszonanciáinkkal szembesítve.
Mondd és betűzd dicső jutalmát az embereknek, kik emberek, a tömegben, vibráld nekik a hit és áhitat dalait, százegyszer is, egy fekete ünnepélyen, hol mindenki izgatottan várja, hogy az angyalokat játszani lássa."
A Depeche Mode több mint 25 év alatt közel 20 lemezzel gyarapította (pop)zenetörténelmünk lemeztárát.
A jövő zenéjét már a múltban elhozták, s tovább is vitték, itthagyva nekünk olyan dallamokat, mint a Photographic, a Black Celebration, az Enjoy the Silence, a Personal Jesus vagy a Walking in my Shoes, az It's no good, a Dream on és a Suffer Well. A sor pedig hamarosan folytatódhat, hiszen az új lemez már készül.
Disco-trip-o-graphy
 Speak And Spell (1981)
Kellemes felütés, manapság pedig, amikor reneszánszát éli a bőrdzseki Magnum-szemüveggel a szinti-partykon, külön feldobhat a Depeche Mode első lemeze. Retrogád erőhatást persze leginkább azokra fejthet ki, akik már ennél az első lépésnél megszerették az együttest. Az analóg dallamok hallatán talán sokan elmosolyodnak, azonban megkockáztatom, hogy a lemez – bár a new romantic looking koppintott reinkarnációját éli – súlyos alapmű mai zenei világunkban is.
Néhány jó indok erre: New Life, Photographic, Shout, Just Can't Get Enough.
 A Broken Frame (1982)
Martin Gore a fronton. Vince Clark távozott, közben Alan Wilder kopogtatott az ajtón, akinek a következő Dm-lemezen nyílik majd ki az ajtó igazán.
Séta egy búzaföldön, borongós időben, váratlanul el-elsuhanó kaszák között - Shouldn't Have Done That, See You, Leave In Silence, My Secret Garden.
 Construction Time Again (1983)
London és Berlin városának stúdióbán kalapálták össze teljesen az albumot. A rá került anyagokat építkezések és vonatpályák zajai mellett gyűjtötték és most már négyen, Alan Wilder-rel kiegészülve tették az elemeket a helyükre.
Többek közt ezeket: Everything Counts, Shame, Told You So.
 People Are People (1984)
Kilenc számos, ám annál jelentősebb lemez, egy még ma is szívesen játszott, tartalmában pedig ma is igaz dallal, mely a címadó People Are People. A jól ismert szintik és samplerek mellett a mondandót ipari hangokkal húzzák alá.
Amiket bekalapálnak a fejedbe: People Are People, Work Hard, Everything Counts.
 Some Great Reward (1984)
Gyenge szójáték, hogy jutalom is lehet ez a lemez, ha valaki nagyon szereti a korai Depeche Mode hangzást sötétedő érzelmi mélyhullámokkal felütve.
Néhány laza csípőrázás között (Something to do, Master and Servant) jut elég idő a Martin Gore által gerjesztett szívhangokra (Somebody), amíg a végén a Blasphemous Rumours le nem ültet a földre.
 The Singles 81-85 (1985) / Catching Up With Depeche Mode (1985)
Jól kevert válogatás a Depeche Mode korai klasszikusaiból.
Hozzávalók: Shake The Disease, See You, The Meaning Of Love, It's Called A Heart, Fly On The Windscreen, illetve a többi lemez kapcsán már emlegetett klasszikus.
 Black Celebration (1986)
A cím ellenére nincs szó semmiféle sátánizmusról, csirkebeles áldozati szertartásokról. Riutális CD-hallgatásról (kazettamásolásról) talán annál inkább. A lemez számos dalát feldolgozták különböző előadók, együttesek, más-más stílusban és minőségben.
A fenálló politikai és a társadalmi rendszer (főként a klipekben oly sokszor megidézett kelet-európai blokkban) azonban nem fogadta különösebb örömmel az új romantikus külsőt a bakancsra, felnyírt hajra és bőrkabátra cserélő zenekar feketébe öltözött rajongóinak egyre nagyobb hullámát.
Anton Corbijn holland fotóművész először teremti meg képekben a Depeche Mode zenei világát az A question of time című videóklippel. Együttműködés az együttessel a mai napig tart.
Amiért pedig a „rendszer ellenségei” különösen lelkesedtek: Stripped, A question of lust, It doesn't matter two, Dressed in black.
 Music For The Masses (1987)
E lemez idején már valóban tömegek ismerik és szeretik a Depeche Mode zenéjét. A lemez hangi világa súlyos szürkés színezetű karcolat, mely az emberi természetet, az érzéseket, szokásokat és kapcsolatokat örökíti meg, annak egy mélységes lenyomatot ad. Anton Corbijn klipjeit pedig csak fokozzák a DM által megénekelt hatást.
Egy pillanatnyi megnyugtató sóhajtásra sem hagy teret: Never Let Me Down Again, I Want You Now, To Have And To Hold, Little 15, Behind The Wheel. Strangelove.
 101 (1989)
Mikor megtelt a Rows Bowl nézőtere, felcsendült azon slágerek füzére, melyek a nyolcvanas évek eleje óra érlelődtek. Éppen húsz évvel ezelőtt. A szerencsések talán még hallhatják is hangjukat az eredeti, illetve az újrakevert koncertfelvételeken. Azt mindenestre nem felejtik el, mikor Dave Gahan-nel együtt a koncertek végén a mára már-már riutálisan visszatérő „ablaktörlő” mozdulatot ismételgetik a tömegben állva a Never Let Me Down Again dallamára.
 Violator (1990)
Óriási dobbantás a kilencvenes évek és a Depeche Mode történetének fordulóján. Amikor a világ techno- és rave partykon őrül meg, az emberek a DM-koncerteken a gitárokkal és dobokkal erősített lemez számait hallját viszont. A new wave szinti-dallamocskái és a keleti blokk zajai helyett gitárjáték és erős dobok kíséretében üvölti mindenki Dave Gahan egy apró mozdulatára a Reach out and touch faith-t.
Önmagában az egész lemez kerek és egész. Utazás éjjelekre és nappalokra várva hegyekben, tengerekben, valóságban, kékségben és örökzöldben.
Amiket még a magyar rádiók is játszanak a mai napig: Personal Jesus, Enjoy the Silence. További énekhangok: World in my eyes, Policy of truth, Halo, Clean és Waiting for the night.
 Songs Of Faith And Devotion (1993)
Van ezen a lemezen áhítat, menny, pokol, szürrealizmus, vágy, vezeklés. Dave Gahan és Martin L. Gore hangján tolmácsolva. A test és a lélek nappalijából és hálószobájából szólnak a dalok, pokolban eljárt táncok előtt és alatt, mindaddig, míg a vágy és a mámor irtózva önmagától le nem borul kegyelemért az önmarcangolás égi oltára előtt.
Narrátor: I Feel You, Walking In My Shoes, In Your Room, Higher Love, Condemnation, Judas.
 Songs Of Faith And Devotion Live (1993)
Az áhítat, a menny, a pokol, a szürrealizmus, a vágy és vezeklés Dave Gahan és Martin L. Gore hangján és Anton Corbijn látványvilágával tolmácsolva életre kel. Nem sokkal később pedig maga Dave Gahan is, kétpercnyi mennybéli pokoljárása után. Kábítószer-függőségével évekig küzd, de ezt követően, kis szünet után már ismét a DM zenéjéről, s nem pedig a tagok magánéletéről beszélnek az emberek.
 Ultra (1997)
Láttunk már példát a cím és a tartalom közti csalfaságokról, egyesek szerint jelen esetben is erről van szó. Az Ultra ugyanis nem hozott osztatlan sikert. 1995-ben Alan Wilder kivált a Depeche Mode-ból, távozása óta sokan csak halvány lenyomatot látnak illetve hallanak a zenekar dalaiban. Ennek ellenére az Egyesült Királyságban első helyet foglalt el a lemez slágerlistán. Az album nem vidám, de mit is várnánk el egy, a klinikai halálból éppen visszatérő zenekartól?
Például ilyen dalokat: Barrel Of A Gun, It's No Good, The Love Thieves, Insight, Freestate.
 The Singles 86>98 (1998)
Képek és hangok a Depeche Mode történelméből, az 1986 és 1998 közötti időszak számaiból. Jó tankönyv a zenekar (és Anton Corbinj) munkásságával ismerkedők számára, gyűjtők számára pedig kihagyhatatlan példány.
Ezen a válogatáson [illetve egy kislemezen, valamint a Depeche Mode Ultra – Collectors Edition (2007) albumon] hallható az Only When I Lose Myself című dal. Hang és kép törékeny szürrealizmusa.
 The Singles 81>85 (1998)
A DM-zenelexikon első kötete.Második, átdolgozott, bővített kiadás.
A Depeche Mode-dal ismerkedők első zenei tankönyve, benne a jelölt korszak dalaival.
Kijelölt anyagrészek: Just Can't Get Enough, Leave In Silence, People Are People...
 Exciter (2001)
Igen, igen, hosszú szünet után újabb lemez, a kor szokásainak megfelelően megoszlott vélemények (én-a-régit-jobban-szerettem, jajdejóőkakirályok-mégmindigésörökké).
Autóba szállunk, lehúzódunk, elalszunk, szépeket álmodunk. Felébredünk, utazunk tovább a Nap hol lenyugvó, hol felmenő fényében, majd hazatérüónk és aludni térünk a mellé, akit a legjobban szeretünk.
Amire emlékszel az álmodból kelve: Dream on, Freelove, I am You, I feel loved, Goodnight lovers.
 Remixes 81ˇ04 (2004)
Rengeteg remix, újraértelmezett dal múltból, jelenből és a jövőből.
Gyűjtőknek kötelező, az archaikus zenét kedvelők talán maradnak az eredetinél.
Vagy táncolnak egyet otthon, becsúszó meglepetésszámként diszkóban, házibuliban ezekre a dalokra: Route 66 (Beatmasters Mix), Painkiller (Kill The Pain Mix - DJ Shadow vs Depeche Mode), I Feel Loved (Chamber's Remix), Never Let Me Down Again (Split Mix )
 Playing The Angel (2005)
Új lemez, új dalokkal, számos kritika életmű-összegzésnek tekintette ezt az albumot, miszerint képet rajzol eddigi munkásságukról, erős Violator-kontúrokkal. Aki nem ragaszkodik az előző 25 év dalaihoz, az is simán szeretheti ezt a lemezt.
Fehéren-feketén: A Pain That I'm Used To, John The Revelator, Precious, Nothing's Impossible, I Want It All .
 The Best Of Volume 1 (2006)
Összefoglalás - ajánlott fejezetek a Depeche Mode történetéből:
Personal Jesus, Just Can't Get Enough, Everything Counts, Enjoy The Silence, Shake The Disease, See You, It's No Good, Strangelove, Suffer Well, Dream On, People Are People, Martyr, Walking In My Shoes, Feel You, Precious, Master And Servant, New Life, Never Let Me Down Again.
 Touring The Angel – Live in Milan
Koncertfelvétel Milánóból. A budapesti koncertlátogatókban erős nosztalgiát ébreszthet. Energia az elejétől a végéig, míg csak egy kitartott pillanatban a szárnyas ember és a barátja jó éjt nem kíván nekünk a következő koncertjük kezdetéig.
Reggel, délben, este: Policy Of Truth, I Feel You, Enjoy The Silence, Goodnight Lovers.
A lemezborítók képeire kattintva egy-egy, az albumhoz kapcsolódó klip tekinthető meg.
Képek forrása:
http://www.depmod.com/albums/albums_thumbs.htm
A hivatalos Depeche Mode weboldal:
http://depechemode.com/
The Hungarian Depeche Mode Fan Club, vagyis a Magyarországi Depeche Mode Rajongói Klub hivatalos honlapja:
http://www.depeche-mode.hu/
depeCHe MODE Fanzine:
http://www.freestate.hu/
Wiki – Részletesebb összefoglaló a zenekarról:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Depeche_Mode
Az előző rész tartalmából:
http://www.prokontra.hu/content/view/1397/2/
http://www.prokontra.hu/content/view/1355/2/
A következő rész tartalmából:
The Cure
Forrásokat a további részekhez illetve észrevételeket erre a címre küldhetnek :
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
Hozzászólások
http://www.freestate.hu/news/article/ns_sajtotajekoztato_reszletek/
mindjárt lesz új lemez...
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.