A politika egyszerre mechanikus és manipuláló. Megdöbbentő, hogy mire képesek az emberek a hatalomért. Mechanikusak, mert állandóan ugyanazt ismételgetik, ugyanabban a hangsúlyban. Bevésés. Induljon az agymosás, a negatív kampány, a pozitív kampány. Jól-rosszul élünk. Számokkal lehet a legnagyobbat hazudni. Egyetemi tanáraink statisztika órái jutnak eszembe. Vagy azoké, akik mindig az sulykolták, semmilyen grafikon, vagy számadat nem lehet viszonyítási alap, ha a dimenziók, a vonatkoztatási rendszer nincsen alaposan definiálva és prezentálva. De nem is ez a baj. A baj, hogy az embereket ezzel meg lehet vezetni. Az embereket manipulálni lehet. Hallgatom a rádiót. Újra és újra elképedve. Ordítva harsogják köpönyegforgató "kvázi" vezetők a 180 fokos fordulatot vett gondolatokat, köpködik és feljelentik egymást. Itt a demokrácia. Az agyakba, szívekbe nem jutott még el.

Pro Publico Bono. A közjóért cselekvés?

Kérdéses. Nem, nem hiszem, hogy bárki is a közjóért cselekedne. Ez a megélhetési politika, mint foglalkozás űzik, hajtják, nem engedik. Publicitás. Az van. Ezt fel kell vállalni, azonban leginkább azok melegednek, akik a tűz körül ülnek. Éppen ezért mindenki megpróbál a másikon átgázolva, áttaposva elhelyezkedni minél közelebb a tűzhelyhez.

Ameddig nem alakul ki egy olyan politikai elit, aki már elég vagyonnal rendelkezik ahhoz, hogy ne vállaljanak fel korrupció gyanús üzelmeket, ameddig a politikát megélhetésként kezelik és fejik az államot (téged, engem, mindenkit), addig itt gyökeres változás nem lesz. Megtanultunk a zavarosban halászni. A "hiányzó hős csapdája". Agyakat cserélni nem lehet. Generációs változás hozhat csak radikális fejlődést. Akiben imprintingszerűen létezik a gulyáskommunizmus zabráló lelkülete, akiben nincsenek fékek, az nem is lesz képes európai módon gondolkodni.

Istent, Szűz Máriát, elhalt nagyméltóságú királyokat citálnak és még ki tudja kiket.

Fohászkodnak, halálos dermedtséget sugallnak, a magyarság holokauszt vízióját vetítik elénk. Kihalunk, mint az őstulok, nyom nélkül eltűnünk erről a sárbolygóról. Negatív vízió. Ki mondhatja magát "magyarnak". Mi a magyar? Ki a magyar? Aki anyanyelven beszél magyarul?

Ugyan már. Heterogén nemzet vagyunk. És ez így jó. 15 magyar vagy magyar származású Nobel-díjasunk van, ez a kis nemzet ennyi Nobel-díjast termelt ki. Irtózatos szám ez. Itt valamilyen tudati és szellemi csatorna van. Itt a földnek kisugárzása van. Szeretem ezt a földet. Valószínűleg a magyar föld "átjáróház" mivolta is adja, hogy ennyire nemes szellemi géneket hordozunk. Ki tudja?

Igaz, a politika elválaszthatatlan a gazdaságtól. Az öregedés óriási probléma egész Európában. Egyre több a nyugdíjas. Őket az aktív korú munkavállalóknak kell eltartani. Igen, támogatnia kell a politikának a családokat, azt a mikrokörnyezetet, aki "kitermeli" az "utódlást", felneveli jólétben a gyermekeket. Új Ratkó-korszak? Erős hazára van szükségünk, erős szellemi és testi potenciálra. A kérdés, hogy így a választások előtt mely párt biztosítja a számunkra a családok támogatását, a nevelést, az iskolát. Ígérgetni lehet, de mi lesz a megvalósítással?

Tanulni, tanulni, tanulni. Már Lenin is megmondta. Tony Blair is megmondta. Hát akkor?

---

Oszd meg, ha tetszett!

• Tizenegyezer szopás -25/05/2011
• A Petőfi Csarnokban sírtak az Apocalyptica csellói -25/02/2011
• Geréb Ágnes pro és kontra -13/10/2010
• Várjuk Che Guevarat! -01/10/2010
• Ki lakjon a Baker Street 221b-ben? -01/10/2010
• Fény-kép -06/09/2010
• SZELID TEREMTÉS - A Frankenstein-terv, Mundruczó Kornél új filmje -26/04/2010
• Húsvéti gondolatok -05/04/2010
• Ismét Képzett társítások - AEGON-estek a Nemzetiben -26/03/2010
• Szubjektív: 1. rész /A 10 legjobb külföldi és a 10 legjobb magyar zene szeretkezéshez/ -25/03/2010