|
 A mai szociális védőháló legnagyobb gondja az, hogy nincs. Vagyis van, de csak papíron. Mindenki sajnálkozik ha egy szerencsétlen gyerekről, bántalmazott anyákról hall, lát valamit. De ha a hajléktalanokról van szó, mindenki tartózkodóvá, netalán elutasítóvá válik. A közhitben az van, hogy a hajléktalan saját maga tehet sorsáról, és ha akarna tudna dolgozni. Nos ez nem így van. Én aki sok időt töltök és töltöttem velük, volt alkalmam megismerni őket, történetüket. Az tény, hogy vannak akik tehetnek saját sorsuk alakulásáról, de a legtöbbjük nem. Egy válás, munkahely elvesztése 40 év fölött már végzetes lehet. A hajléktalanokkal a társadalom elutasító, tehát a szegregáció elkerülhetetlen.
A mindenkori kormány sem tesz semmit, csak hangzatos mondatokat fogalmaz meg. Mindenki megveti őket, jobb esetben sajnálkoznak, de ha tenni kell valamit, senki nem mozdul. Ezért nem kell csodálkozni azon, hogy olyanok amilyenek. Ők is elutasítóak lettek kifelé. A velük töltött időm alatt egyik fő feladatom az volt, hogy megpróbáljak a rám bízott embereknek munkát találni. Ez szinte lehetetlen. Abban a pillanatban amint megmondtam, hogy az illető hajléktalan, minden ajtó bezárult előttem-előttük.
Százból ha egy embernek sikerült segíteni, de ez sem volt tartós. A médiából csak az jön le, hogy ezek az emberek koszosak, büdösek és alkoholisták. Ahhoz, hogy megértsük, hogy miért ilyenek először meg kell ismerni ezt a jelenséget. Bár nagyon nehéz. Nehéz azt elképzelni egy normális életet élő embernek, hogy milyen az ha valakinek nincsen semmilyen háttere, akihez fordulhatna, ha gondban van. A hajléktalan szállóknak sem az céljuk, hogy segítsenek kilábalni ebből a helyzetből, hanem átmeneti szállást biztosít csupán. Itt mindenféle korú, nemű ember verődik össze. És mivel egymástól is lopnak, ezért mindenki félti azt a csekélyke vagyonát ami van. Tehát ezért nem járnak fürdeni, mert nincs hova elzárni a csekélyke vagyonukat. A társadalom teljes elutasítása, és közönye miatt szinte nincs semmi lehetőségük ebből a helyzetből kilábalni. Ezért nincs motivációjuk, már nem is próbálnak változtatni a helyzetükön.
Hiába vannak a szociális munkások, ha egyszer nincs pénz semmire. Lassan az átmeneti szállókat, hajléktalan szállókat sem lesz miből fenntartani. Én úgy gondolom, hogy nemcsak a kormány tehet mindenről, hanem nagy mértékben a társadalom is. Ha megpróbálnánk egy kicsit jobban odafigyelni egymásra, talán időben észre lehetne venni a másik gondját.
És nemcsak a pénzről van szó. Sokszor elég egy jó szó, egy gesztus a másik felé.
Próbáljunk meg figyelni egymásra!
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.