JoomlaWatch Stats 1.2.9 by Matej Koval
Főoldal arrow Publikációk arrow Közélet, agora arrow Gondolatfüggelékek
Gondolatfüggelékek PDF Nyomtatás E-mail
Felhasználói értékelés: / 4
LegrosszabbLegjobb 
Írta: Sablik Henrik   
2008. July 6.
GondolatfüggelékekA világ olyan, amilyenné elménkben rakjuk össze. Néhány tény, kevés vagy túl sok háttérismeret, és az emberi agy összefüggéskereső kényszerfunkciója olyan eleggyé válhat, amely felháborító, félelmetes és elkeserítő elméleteket csap ki magából.

I. Politikai rendszertelenség

Gyermekkoromban nem éreztem igazi katarzist, amikor 1989-ben Szűrös Mátyás kikiáltotta a köztársaságot. Nem igazán értettem, mi történik. A változást csak annyiban érzékeltem, hogy úttörő nyakkendőmért nem kellett a 12 pontba szedett társadalmi felelősségre nevelő gondolatokat felmondanom, s hogy orosz nyelv helyett az angol lett kötelező.
Ha megnézzük a jelen és a múlt közszereplőit, azt kell megállapítanunk, az emberek nem, csak pozíciójuk cserélődött. Fel- és lebukva a média tengerében ugyanazok az arcok vicsorognak ránk - mosolynak álcázva - évtizedek óta. Kapcsolati rendszerük erősebb bármely ország szociális hálójánál. Akik valóban elvéreznek a gyerekkori rivalizálásból kifejlődött felnőtt gyűlölködésen - már ha feltételezzük, hogy ez valódi gyűlölet, s nem csupán a színjáték része -, csak gyalogok a fekete-fehér játszmában.

II. Ingathatatlan

Divatos szögletes szemüveg mögül egy fiatal üzletember tekintete mered rám. Kellemes, meditációs zene szól, miközben arról beszél, a jövő a lakásbérlésé. Meggyőzően érvel, hiszen szinte minden felelősséget levesz a vállunkról a bérbeadó: karbantartja a lakást, megválogatja a szomszédainkat - a közösség és a tulajdona védelmében önéletrajzot és az előző lakhelyek referenciáit bekéri, mielőtt kiadna egy lakást -, nem leszünk évekre röghöz kötve, így ha szaporodik a család, nem kell az ingatlan eladás-vétel bonyolult históriájába belekeverednünk. Amikor a riporter alákérdez, a zene elhallgat, mintha valami fontos történne. A szót másik megnyerően öltönyös figura veszi át: "A probléma jelenleg az, hogy a bérlés és a hiteltörlesztési részletek között olyan minimális különbség van, ami miatt az emberek inkább a saját tulajdon terhét választják." Megborzongok. Egy képet látok a jövőből: a rendszer tudatára ébred - rengeteg ember vállalja túl magát hitelekkel. S hogy megvédjen önnön butaságunktól, megemeli a kamatot, hogy sokkal jobban átgondoljuk majd, mikor és mire veszünk fel kölcsönt.

III. Az atya érdeke

Gondoskodni valakiről kedves gesztus. Több is ennél. A gyermekekről való gondoskodásnak fajfenntartó szerepe van. A szülőknek kötelessége, hogy utódjukat önállóságra neveljék. Korcs elképzelés az, amely szerint a gyermeknek függenie kell a szüleitől, hiszen a szerepek - az idő múlásával - kényszerűen cserélődnek majd.
Mégis a hatalom megtartásának egyszerű eszköze a függőség kialakítása. Az, akitől mindennapi szükségleteink kielégítését várjuk, uralkodik fölöttünk. Számtalan regény és film szól arról, hogyan hiteti el egy szülő gyermekével, mennyire életképtelen, szánalmas és szerencsétlen, s ezzel egészségtelen és természetellenes szimbiózisnak álcázott torz együttélésre neveli ivadékát. Az egyház és az állam is privilégiumokat generál, hogy kiszolgáltatottságunkat növelje irányukban. A hatalom szempontjából nincs is jobb egy függőségtől szenvedő tömegnél, amely saját erőtlenségében mélyen hisz, és a megoldást már generációk óta felülről várja. Ezzel a tömeggel az irányítás bármit tehet.
A világ olyan, amilyenné elménkben rakjuk össze. Nem szabad félni tőle. Ha tehetetlennek érezzük magunkat a ránk törő képekkel szemben, tegyünk valamit, amit egy olyan világban tennénk, amilyenben élni szeretnénk. Mert az egész a részekből fog összeállni.


www.mentropia.hu


Fotó: Lőrincz Edina


 



Oszd meg, ha tetszett!
Facebook! MySpace!
Kapcsolódó írások:
Utolsó frissítés ( 2008. July 6. )
 

Hozzászólások  

# Pusipuskás 2008-07-08 14:34
Gondolkodni?
- szabadság, felelősség, és gyönyörű, gyermeki játék. A játékot veszik el tőlünk legkorábban! Majd, a felelősséget is. ("Te csak tanulj kisfiam."
Mire felébredünk?- oda a szabadságunk, és csak bambán állunk a sorban. A cucusban nem csodálkoztam ezen! De! Itt és most?
Csak a fiatal generációban bízhatnék! Bízhatnék?
Szeretnék bízni! Naponta megpróbálom. (...és hogy végső gondolatodnak is igaza legyen:- többet nem is tehetek. De! Azt teszem, azt tennünk kell(ene).
# Judit 2008-07-09 12:45
szép írás, gratulálok.

("az vagyok, akinek engem látsz")

A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett!

< Előző   Következő >