|
Napjainkban kevés olyan embert tudok elképzelni a föld civilizáltnak tartott vidékein, akik ne hallottak volna a szcientológiáról. Napi szinten téma a világsajtóban, s általában botrányokról, perekről, tragédiákról, gyanús tézisekről lehet értesülni velük kapcsolatban. Mivel nem tartozom sem a „hívők”, sem ellenlábasaik táborába, csupán arra teszek kísérletet, hogy tegyek egy rövid és szubjektív virtuális sétát a „Híd” körül, mely kifejezés a szcientológusok értelmezésében egészen sajátos megközelítést nyert.
Létezik egy néhány évtizede, eredetileg az Egyesült Államokban létrehozott hierarchikus szervezet, melynek megalapítója egy rendkívül sokszínű egyéniség, L. Ron Hubbard. Hubbard kidolgozott egy olyan technológiát, tananyagot ha úgy tetszik, melyről azt tartják, ha az ember végighalad rajta, akkor egyfajta szellemi megváltásban, újjászületésben lesz része. Hogy miért nevezik a szcientológiát vallásnak, arra röviden azt a választ adják, hogy a szcientológia megfelel mindhárom kritériumnak, amelyet a teológusok általában a vallásosság meghatározására használnak világszerte: hisznek valamilyen végső valóságban, vallási gyakorlatokon vesznek részt ennek elérésére és hívők közösségéből áll (forrás: www.azalapok.hu). Persze akadnak olyanok is, akik szerint ez csak mellébeszélés, mert a szervezet egyházi jellegének valójában anyagi okai vannak, méghozzá az egyházakra vonatkozó adómentesség. Nem mintha más egyházi szervezetek a levegőből tartanák fenn magukat, de tény, hogy a Szcientológiai Egyház neve erősen egybeforrt az anyagiassággal, mivel a szellemi megváltás náluk nem olcsó dolog: a hídon való haladás minden egyes stádiuma sokba, sőt egyre több pénzbe kerül. A képzésnek például csak egy részét lehet itthon megkapni (milliós nagyságrendért), a magasabb szinteket viszont kizárólag az USA-ban oktatják. Az egyháznak egyébként létezik egy olcsóbb alternatívája is, akik az egyháztól elhatárolják magukat, de nagyjából ugyanazt a szellemi megtisztulást ígérik, viszont ingyenesen elérhetően az interneten (www.freezoneamerica.org).
A szcientológusok nemcsak egyre nagyobb létszámmal, hanem egyre jelentősebb befolyással próbálnak teret nyerni a különböző országokban, bár vannak olyan államok is, ahol nem nézik jó szemmel a működésüket (pl. Németországban, Svájcban). Számos világhíresség csatlakozott hozzájuk, szintén sok politikus, illetve gazdaságilag releváns üzletember. Magyarországon legújabban Lenkei doktor vitaminjai kapcsán lehetett róluk hallani. Elgondolkodtatott a dolog: vajon mennyire hasznos avagy imidzsromboló egy ilyen botrány Lenkei üzlete számára. Anno emlékszem, olvastam a Cenzúrázott egészség című könyvét, amelyben erőteljesen támadta a gyógyszergyártó cégeket és az érvényben lévő hivatalos vitamin, illetve ásványi anyag előírásokat, mivel szerinte az RDA (ajánlott napi mennyiség) belőlük túlságosan, sőt egészséget veszélyeztetően kicsiny. A leírás maga egyébként érdekes volt, de hogy mennyire helytálló, azt képzettség híján nem tudom megítélni. Óriási lobbyk mennek a gyógyszeriparban, pro és kontra tehát bármi lehetséges.
A Szcientológiai Egyház világszerte számos cégen keresztül képviselteti magát, hatalmas vállalatok kereskednek a legkülönbözőbb szektorokban (ún. WISE-cégek), azaz hatóköre jóval túlnyúlik a szellemi képzésen. Ez sem önmagában aggasztó, inkább sajátos jelenség, tekintve, hogy például buddhista érdekeltségű konzorciumról viszonylag ritkán hallani.
Ha valaki szcientológussal beszél vagy szcientológiai írást olvas első kézből, rögtön feltűnhet, hogy „különlegesen” kommunikálnak. Tudvalevő, hogy az egyház a hivatalos anyagokat angolul adja ki, és nagyon szigorú módon ellenőrzik a fordításokat. Nem tudom, pontosan hogy működik ez náluk, talán túlzottan is rugalmatlanok. A végeredmény mindenesetre nem túl magyaros, ami egy amúgy sem könnyen befogadható szöveg esetében az értelmezésre nézve egészen tragikus következményekkel járhat. A cél biztosan egy letisztult, érzelemmentes és logikus beszédmód lenne, de ez magyarul kevéssé valósul meg.
Elgondolkodtató, hogy végülis ki választ magának olyan hitvallást, amelyről ha nem akar, akkor is számtalan negatív, de alsó hangon is gyanús információt hall. Ha azt vesszük, hogy a szcientológia tudást, magabiztosságot, megtisztulást, feszültségektől mentes, sikeres és kiegyensúlyozott életet ígér, akkor úgy tűnik, az a célcsoport, aki ezeknek a hiányával kőkeményen küzd, és bevállalja értük azt is, hogy minden mozdítható tőkéje, energiája erre mehet rá. Belegondolva társadalmunk általános állapotába és jövőképébe, a potenciális célközönség egyre csak szélesedik, tehát lesz utánpótlás. Viszont a belépés az egyházba senki számára nem kötelező. Akinek nincs affinitása, azt senki nem fogja kényszeríteni. Termékeik megvásárlásával így is népes azok tábora, akik nagylelkűen, bár mit sem sejtve támogatják a szcientológia intézményét, de a direkt kapcsolatfelvétel mégiscsak szabad akarat kérdése, ezért nem az egyház a felelős.
És hogy mi lesz a szcientológusból a Hídon haladva? Azok között, akik kívül maradtak, azt mondják egykori ismerőseikről: agymosott zombik, akik teljesen elveszítették egykori személyiségüket. Mások úgy fejezik ki ugyanezt, hogy végre megtisztultak evilági sallangjaiktól. Két választási lehetőséggel általában minden helyzetben találkozunk, egy biztos: egy ilyen döntés elég radikálisnak tűnik ahhoz, hogy semmi ne maradjon többé ugyanaz. És van akinek ez a változás maga a mennyország, és olyan is, akinek a pokol.
Linkek:
http://hu.wikipedia.org
http://www.scientology-budapest.org/
http://www.szabadzona.hu
http://www.drlenkei.hu/
Kapcsolódó írásunk:
Szcientológia. Berlin felett az ég
Oszd meg, ha tetszett!  Kapcsolódó írások: |
Hozzászólások
olvastam pár blogot sci-témában, mindkét oldalon. a kommentfalon mindig az lett a vége, hogy mindenki okosabb volt a másiknál. a sci oldal vagy meggyőző próbált lenni vagy tudálékos és fellengző volt, a nem sci oldal pedig radikális, minden sci-hozzászólás csak erősítette a hangjukat és egyre kételkedőbbek lettek.
de az biztos, hogy elindultak a hozzászólások és mindenki hozta a többi hozzászólót, haverokat, véletlenül odakerülőket, szóval sokan nem hagyták szó nélkül az írásokat, akármelyik oldalon is születtek azok.
Állítólag Hubbard sci-fi íróként el nem adható dolgaiból csinált vallást. Saját bevallása szerint.
Innentől kezdve...
Meg állítólag az internet seggberúgja őket, mert szép lassan jelennek meg a kőkemény pénzért árult anyagok, így aszondják erősen lefelé cseng a mutatvány..
http://nol.hu/cikk/368465/
Lujidzsi és a szcientológia...
Egyszer, még egyetemista koromban, sétálgattam Pécsett. A sétálóutcán egy kedves csaj személyiségtesz t kitöltésére invitált, kólát is ígért. Bementem, kitöltöttem. Egy csúf, szemüveges vénkisasszony kiértékelt azon nyomban. Kellemetlen dolgokat, igaznak tűnő mondott. Majd sommásan megállapította, hogy itt itt és itt hibázik a személyiségem. de megnyugtatott, hogy a problémáim orvosolhatóak, amint veszek tőle valami drága könyvet. (Gondolom, a szakirodalmukat ) Mondtam, nem veszek. erre olcsóüb megoldást kínált, egy még mindig drága újságot. Mondtam, az sem kell. Majd felszólított, hogy amennyiben ki akarom javítani személyiségem torzulásait, el kell járnom a terápiáikra. Mondtam neki, hogy nem kérek a szeánszokból. Kérdezte, hogy miért nem akarok "jobb ember" lenni. Mondtam neki, hogy én a hibáimmal együtt vagyok én. Szeretem magam. Aki a szeret engem, az ilyennek szeret. Ha kijavítanám az úgynevezett hibáimat, akkor az már nem én lennék, hanem egy másik ember. Tudom, hogy nem szerethet mindenki, én sem szeretek mindenkit. Mivel azonban többen szeretnek, mint amennyien utálnak,ezért -bár időről időre kész vagyok apró változtatásokra - nem kívánom mélységesen átalakítani a szemályiségemet .
(zárójel) (És én még viszonylag határozott egyéniség vagyok. El tudom képzelni, mit lehet gyurmázni egy kevésbé acélos idegzetű emberke személyiségével )
Lujidzsi és a szcientológia...
Egyszer, még egyetemista koromban, sétálgattam Pécsett. A sétálóutcán egy kedves csaj személyiségtesz t kitöltésére invitált, kólát is ígért. Bementem, kitöltöttem. Egy csúf, szemüveges vénkisasszony kiértékelt azon nyomban. Kellemetlen dolgokat, igaznak tűnő mondott. Majd sommásan megállapította, hogy itt itt és itt hibázik a személyiségem. de megnyugtatott, hogy a problémáim orvosolhatóak, amint veszek tőle valami drága könyvet. (Gondolom, a szakirodalmukat ) Mondtam, nem veszek. erre olcsóüb megoldást kínált, egy még mindig drága újságot. Mondtam, az sem kell. Majd felszólított, hogy amennyiben ki akarom javítani személyiségem torzulásait, el kell járnom a terápiáikra. Mondtam neki, hogy nem kérek a szeánszokból. Kérdezte, hogy miért nem akarok "jobb ember" lenni. Mondtam neki, hogy én a hibáimmal együtt vagyok én. Szeretem magam. Aki a szeret engem, az ilyennek szeret. Ha kijavítanám az úgynevezett hibáimat, akkor az már nem én lennék, hanem egy másik ember. Tudom, hogy nem szerethet mindenki, én sem szeretek mindenkit. Mivel azonban többen szeretnek, mint amennyien utálnak,ezért -bár időről időre kész vagyok apró változtatásokra - nem kívánom mélységesen átalakítani a szemályiségemet .
(zárójel) (És én még viszonylag határozott egyéniség vagyok. El tudom képzelni, mit lehet gyurmázni egy kevésbé acélos idegzetű emberke személyiségével )
Döntöttem: Vallást alapítok, próféta leszek. Jó üzletnek tűnik...
Naszóval megjelentek a gólyatáborban. Előadtak nekünk, kis hülyéknek. Aztán megjelent egy fehér öltönyös úriember, jól szituált fiatal srác, akitől lkehetett kérdezni és szívesen válaszolt is. Értelmes volt és kedves, és túl azon, hogy szerintem semmi helyük egy gólyatáborban, abszolút nem tolakodó. Ez tény. Elmondta, hogy ő szemét strici volt korában, de a H.Gy. segítségével meglelte élete értelmét és a bölcsesség forrását, és ő mostmár tisztességes. Lehetett tőle kérdezni. Az első sorban űlők közül vmelyik kiscsaj azt kérdezte: "Milyen szertartásaitok vannak? Hallottunk ilyet is, olyat is, te mit mondasz?" Mire a srác azt felelte "Ó, nekünk szép szertartásaink vannak, énekelünk és imádkozunk közösen, imádjuk az Urat, nem úgy mint a zsidók, akik hordozzák körbe a véres húst." Mire az ifjabb Lujidzsi két sörrel az agyában belökte kérdésként: "És mi van, ha én zsidó vagyok?" (jelzem, felekezeten kívüli vagyok, a fitymám a helyén van) Erre a fiatalember belezavarodott, összeomlott a jól felépített előadás, csaknem kifütyülték. Nyilván a tanulmányi osztályról megtudták az adataimat. Augusztusban volt a gólyatábor, szeptemberben az egyik cimborával elhatároztuk, hogy megnézünk egy hamisítatlan H.Gy. szeánszot. Gondoltuk, tanulságos lehet, legfeljebb majd utána elmélázunk egy sör mellett a látottakon. Gondoltuk mi. Ehhez képest kemény beléptető rendszer működött. a smasszerek elkérték a személyimet, elővettek egy listát, és amiután szerepeltem a listájukon, közölték, hogy a haverom bemehet, de én nem...
Hát így lettem én kitiltva a Hit Gyülekezetéből, és erre azóta is büszke vagyok.
egy ismerosom vitt oda, aki a mindennapi eletben teljesen normalisnak tunt: a festeszettol kezdve az informatikaig, mindenrol lehetett vele beszelgetni. aztan egyszer, csak elorukkolt a kerdessel: hiszel te istenben, krisztian? mondtam neki, momentan semmi okat sem latom, hogy hitem legyen, es ha jobban korulnezek a vilagban, meg a semminel is kevesebb. no, akkor neked feltetlen velem kell jonnod valahova - mondta, s azzal jelentosegtelje sen megveregette a vallamat.
gondoltam, ami nem ol meg, az erosit, igy nehany nap mulva felkerestuk a fent emlitett csarnokot. mar a bejaratnal fenntartasaim tamadtak: mindenki orcajan, kb. olyan idiotikus vigyor terpeszkedett, amilyeneket csak a jehovas-fuzetek cimlapjain figyelhetunk meg, es mindenki azonnal biztositott rola, hihetetlenul boldogok, hogy immar en is ott vagyok... a mindenit - gondoltam, ennyire meg a szuletesemkor sem orultek a jottomnek!
mind1, bementunk, leultunk, korulneztem: rendes nepeknek latszottak, de komolyan! elottem pl. egy helyes fiatal par uldogelt, ket, hat eves-forma gyerkoccel, meg egy szurke kosztumos holgy, szigoruan kontyba kotott hajjal, tuhtig koromciben,bor pierre cardin dipotaskaval. gondolom valami jogasz-fele lehetett. lent, a kuzdoteren, a podium elott, felfedeztem nehany elkulonitett, a tobbinel kenyelmesebbnek tuno szeket. meg is kerdeztem, mit keresnek azok ott? ohh, hat oda ulnek a VIP-szemelyek - oktatott az ismerosom.
vip-szemelyek? - kerdeztem. hat az ur elott nem vagyunk egyformak. rosszallo pillantas volt a valasz. de en csak nem hagytam annyiban, es tovabb firtattam, hogy kik fognak ott uldogelni. hat a sandor felesege, meg a baratai, jott a valasz. na, szepen vagyunk, gondoltam. par perc mulva be is libegett az emlegetett holgy, olyan valodi-szor bundaban, hogy az araert egy kocsit lehetett volna venni. persze a mellette helyetfoglalo makviragokon is gucci, klein, meg az ordog tudja milyen oltonyok pompaztak. hiaba, a vip az vip, nincs mese. kulonben is, mondta valaha is az ur, hogy marpedig nem lehet bundaban jarni?! nnnna.
rovidesen bejott sandor, mire izgatott kialtasok hangzottak fel, majd pisszegesek, vegul nema csend. raneztem a fickora, es a hideg kezdett futkarozni a hatamon. meg egy ilyen sunyi tekintetu, alapban buta fizimiskaju embert ritkan latni! es meg meg sem szolalt!! de aztan igen: elkezdett errol-arrol hadovalni, hosszas kormondatokba fogott, melyekbol sehogy sem sikerult gyoztesen kikeverednie. mar nekem kinos volt. es csak mondta, csak mondta, a tobbiek meg olyan ahitattal hallgattak a marhasagait, hogy nem hittem a szememnek. kicsit enekelgettek, aztan miklos, az egyik pillanatban raebredt, hogy a szent szellem - termeszetesen az enek hatasara, hiszen a szent szellem mar csak ilyen, mint tudjuk -, bizony mar nagyon kozel van. elkezdett remegni, szemei picit kifordultak, orcajat a tetozet fele emelte. na, ez kellett csak a sok okostoninak: ok is azonnal erztek a szent szellemet, remegtek, sikongattak, a strberek meg a foldhoz is vagtak magukat, es ott ficankoltak ossze-vissza vegtagokkal, felborogatvan a kornyezo szekeket. igy tett az elottem levo parocska ferfi tagja is. a no, az anyuka, szeliden nezte a fetrengo teremtes koronajat, es csak annyit mondott a gyerekeknek: latjatok, ilyen az, amikor a szent szellem megszall valakit. nos, nem tudom, a gyerekek mit gondolhattak, de nem biztos, hogy apjuk eme viselkedese volt a legjobb promo-anyag a jovore nezve. ez, az epilepsziahoz hasonlo tomegpszichozis os ugy pontosan addig tartott - de tenyleg -, mig sandor, fajdalomtol es remenyvesztetts egtol elborulo keppel nem kozolte a nagyerdemuvel, hogy hiaba minden, a szent szellem bizony odebb allt. hittek neki. azonnal abbahagytak a jajgatast, obegatast, rangatozast. hihetetlen volt!!!!
ezek utan, sandor tovabb lokte a marhasagos kormondatokat, majd egyszer csak elcsuklott a hangja!! dobbent csend, pisszegesek. testvereim! - kezdte a mi sandorunk, de olyan fajdalmas abrazattal, hogy mar szinte megsajnaltam (nyugi, azert nem). - Egy testverunknek a hetvegen leegett a haza!!! - orult sikongatasok, jajveszekelesek stb., kozben sandor hosszasan ecsetelte a tragedia reszleteit. pont olyan volt, mint egy c kategorias brazil filmben az utolso ripacs. figyeljetek! olyan szinten keverdett a hangjaban a patosz, es a szinpadiassag, hogy egyszeruen nem ertettem, hogy a tobbiek miert nem nyeritenek a rohogestol. es tenyleg nem rohogtek! meg akkor sem, mikor sandor elorukkolt az otlettel: testvereim, adakozzatok, hogy epulhessen uj haz!! erre, mint egy varazsutesre, vagy ot kulonbozo helyrol belibbentek markos legenyek, kettesevel tartvan a sandor-fele perselyt. de nem olyat, mint amilyet a rendes templomokban szoktak a hivek orra ele dugni. nem. sandor nem kispalyazott mar akkor sem. fuzfavesszobol font szennyeskosarak kal rukkoltak elo a fiuk! eskuszom! majdnem leestem a szekrol. a nepek meg dobaltak befele a papirpenzeket, ahogy kell!!
hat igy. tobb erdekesseg nem tortent. viszont en ugy megutaltam azt a gatlastalan, szarhazi nemeth sandort, aki azota is folyamatosan visszael rengeteg szerencsetlen ember hulyesegevel, hogy azt el sem tudom mondani. nehany eve megjelent a "fesz van" cimu konyv, melyet egy kiugrott, hit gyulis felso vezeto irt. no, szorul szora olyannak kepzeltem el ezt a sandor gyereket, amilyennek o leirja: iskolazlatlan, gyava, sunyi, eroszakos, komplexusokkal kuzdo nyomorult, aki azert ilyen sikeres csupan, mert a gatlastalansaga hatartalan, az etikat es a moralt meg hirbol sem ismeri. plusz, nagy az isten allatkertje, es mint tudjuk, igen alacsony a kerites...
Öt évig éltem megrögzött ateista lánnyal úgy, hogy én magam hiszem Istent. Sosem próbáltam egyetlen szóval sem "meggyőzni" őt. Tiszteletben tartottam a meggyőződését. (Igaz ez nem volt kölcsönös, de az egy másik történet
Isten hozott nálunk!
Maho, neked munkát, a sanyiii?!
hát igen, néha magam is belecsúsztam egy-egy vidám vasiba, mindenképp fgyelemre méltó jelenséget produkálnak.
eszembe is jutott róla vmi más, jó szórakozást (úgy egy perc után):
http://www.youtube.com/watch?v=S5y1-2tmJ7o
koszonom a linket, figyelemre melto! tudod, nem lenne semmi bajom ezekkel a csirkefogokkal, hiszen valoban mindenki azt es abban hisz, amiben, akiben csak akar. de ezek ferrarival jarnak!!!! es termeszetesen nem az autot irigylem toluk...
http://www.youtube.com/watch?v=M-9rkNcZaiA
a közepe felé még inkább elkapott az ezt-nem-hiszem-el - érzés.
http://www.youtube.com/watch?v=szFeoxtc3tQ&feature=related
hehehe
hány embert lehúz ő és a hozzá hasonlóak... :-(
Már mér' pont ők maradtak volna ki. Anyai nagyapám hasonló témakörben égette magát. Rendes ember volt, de az Öreg Fölöttünklévő kissé megkurtítótta értelmének merítőkötelét vénségére, épp csak annyira, hogy hittel nyomulhasson és égethesse magát hasonló témakörben. Node nem róla van szó, hanem...
Szóval épp a büntetőjog-tudományok agg professzora által írt tankönyv végletekig kiérlelt elméleti mélységeit tanulmányoztam aból az alkalomból, mert a nevezett vénség szívesen citált alázási céllal újra és újra fenséges színe elé. Magyarul: pótvizsgára készültem. Üldögélek kicsiny lakásomban. Kopognak. Ajtót nyitok. Vasalt nadrágos, fehér inges fiatal srác áll ott, és rákezdi. "Helló. Szereném megkérdezni, hogy szerinted melyik a legfontosabb könyv az emberiség történetében." Mondom neki kapásból: "Földvári József: Büntetőjog, általános rész." -és becsukom az ajtót. Újra kopog. Nyitok. "Nem, a legfontosabb könyv a Biblia, és én erről szeretnék beszélgetni veled." Szó nélkül csuktam be az ajtót. Mintha ez még nem lett volna elég, kopog. Ezúttal már arcomra űlhetett némi ingerültség is, mert amikor ajtót nyitottam, azt mondta: "A te szívedben most harag dúl, de jó lenne megbeszélni ezt a kérdést, mert..." Ekkor taktikai hibát vétett, mert fél lábát betette az ajtón. Úgy éreztem, csak akkor jött el a pillanat, amikor joggal dobhattam ki...
Maradtam az álmodozásnál.
Maradtam tisztelettel:
Lujidzsi
Nekem is vannak hasonló történeteim, csak némileg határozatlanabb ul álltam anno a kérdéshez. Emlékszem, az Öreg-tó partján, egy szép őszi napon még bele is mentem egy elvi vitába az alant említett "vallás" képviselőjével, ezért még a vonatom is lekéstem. Azt hiszem, először definiáltam magamban akkor a vanitatum vanitast.
Az ajtómon meg nekem is rendszeresen kopognak. Már ki sem nyitom.
Az a szép a H.Gy.-ben és annak képviselőiben, hogy ők is csak addig gondolják komolyan, amíg nem ütköznek az érdekek. Volt egy ismerősöm, aki igen előkelő helyet foglalt el a vezetőségben, de úgy hozta az élet, hogy elvált a feleségétől, sőt újra is nősült. Ne ezt ott, nem lehet. Választás elé állították, már nem gyülis.
Ha megtisztelnél bennünket egy cikkel, abban már szabadon garázdálkodhatn ál utólag is.
"... Mondja, hisz ön az újjászületésben ?" Én: " Kizárólag önmagamban hiszek, de azt aztán nagyon."
Ő: "Ó, ez csodálatos dolog..., DE...."
Én: "Valóban csodálatos vagyok, köszönöm szépen"
Máskor meg előttem csenget egy házba, ami előtt eldobja a cigijét... aranyos. (Nem a cigi ellen mondom, gyk.)
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.