Mai napig is sokat gondolkodok rajta, hogy vajon le tud­nék-mondani az egyik sikerről a másik miatt, vagy fordítva.
Úgy gondolom, napjainkban a nőket két csoportra oszthatnánk. Nem tudom, mennyire lenne egyensúlyban a két oldal, sőt azt sem tudom, mennyire lenne igazságos ez az szétosztás, de vajon melyik fél dolgozik többet? Először is ott van a karrierépítő, aki éveket, fáradtságot és érzelmeket "feláldozva" kitartóan halad a cél - karrier -, az elismertség fele.

A másik résznek fontosabb egy otthon melege, egy/több gyerek mosolya, a család.
Természetesen mindkét fél lemond dolgokról, feláldoz álmokat, ezáltal veszít valamit, ami a teljes, a hétköznapi emberek szemében kereknek mondató világ egy fontos részecskéje, de ugyanakkor mindkettő nyer valamit, amiről a másik fél csak álmodozhat.
A karrierista nő nem fogja azt a felelősséget érezni.
S visszatérve a munkára, vajon a karrierista egyedülálló nő, vagy az otthon dolgozó főállású anyuka dolgozik többet? Nehezebb vajon egy vállalatot irányítani, mint összetartani egy többtagú családot?

Mindkét félnek megvannak a saját fontos teendői, mindketten nélkülözhetetlenek a maguk világában. A karrierista nőre esetenként több kolléga számíthat, több embert irányit, fontos döntéseket hoz, pénzügyi gondokat old meg, jobb esetben nyereséget hoz a cég és annak dolgozói számára. Ő egy nagyon fontos gépezet nélkülözhetetlen része.

Ugyanolyan fontos viszont a főállású anyuka munkája, akiktől szintén emberek függnek. Az anyukán múlik ugyanis, hogy van-e főtt étel, tiszta ruha másnapra a csemetéknek. Az ő feladata bevásárolni, rendet rakni, mosni, főzni, takarítani. Szintén az ő feladata gyógypuszikat osztogatni, vagy ragtapaszokat ragasztgatni sérült testrészekre vagy lelkecskékre. A karrierista nőt senki nem várja otthon a munkanap végén, az anyuka pedig maga várja haza szeretteit.
Napjainkban a szinglik világában egyre inkább hátrábbszorul a család, ugyanis a karrier sok fiatal nő számára fontosabb, mint az otthonépítgetés. Egyre inkább kevesebb a harminc év alatt szülő nők száma. Talán igazuk lehet, amikor eldöntik, hogy előbb az anyagi biztonság, majd 35-40 évesen is ráér érkezni a gólya.

Előfordulhat, hogy az egyedülálló nők sikeresebbek - egyrészt, mert idejüket a munkának szentelhetik, s nem árnyékolják azt be holmi párkapcsolati vagy gyereknevelési problémák.
Ugyanakkor az anyukák az ő világukban boldogak, hiszen nekik meg a munkával járó stresszel nem kell törődni, vagy adott időben munkahelyre rohangálni, kollégáknak megfelelni, esetleg irigykedő célzásokkal foglalkozni. Mindamellett, hogy áldozatokat kell hozni, mindkét felet kárpótolja valami. A karrierista nő gyönyörködhet a számláján gyarapodó nullákban, fürödhet az elismerésben, úszhat a sikerben. Az anyuka ugyanakkor boldog, ha gyereke elindul, majd kiejti az első szavakat, örül a család adta meghittségnek és szeretetnek.
S ha mindenképp igazságosak akarunk lenni, meg kell említenünk egy harmadik csoportot is. Ők azok, akik a szakmai elismerés és a siker mellett élvezhetik a család békéjét és meghittségét. A dolgozó anyukák. Ők azok, akik valamilyen szinten megosztott életet élnek.

Függetlenül attól, hogy az apuka a családdal él vagy nem, nekik ugyanúgy meg kell felelni és teljesíteni a munkahelyen, mint otthon. Lehetnek mérhetetlenül fontosak a munkahelyükön, ugyanakkor otthon egyaránt. Ritka az a dolgozó anya, akinek a munkahelyén nem jut eszébe, vajon miben is sántikálhatnak pillanatnyilag gyerkőcei - éhesek, vagy nem fáznak, rosszalkodnak vagy tanulnak, esetleg a rájuk bizott házimunkában serénykednek. Ugyanakkor vacsora után töpreng még pár percet azon, hogyan is lehetne jobban megoldania holnap rá váró munkahelyi feladatot.

Ha a munka mérlegére állítanánk egy karrierista nőt, egy főállású anyukát, valamint egy dolgozó anyát, úgy gondolom, minden esetben az utóbbi vinné el a pálmát. Ő dolgozik a legtöbbet - otthon és munkahelyen -, neki van a legtöbb felelőssége - otthon és munkahely - és ő kapja a legtöbb örömöt és sikerélményt is. Minden bizonnyal a frusztrációkból és a stresszből is neki jut az oroszlánrész a másik kettővel szemben.

Ebben e témában nincs helyes döntés, erre a kérdésre nincs helyes válasz. Mindenkinek magának kell eldönteni, hogy a munkának akar élni és sikeres, elismert lesz, vagy otthont akar teremteni és életet adni. Esetleg összeolvaszthatja a kettőt, és meglesz a karrier is, a család is, de ezáltal önmagára marad kevesebb ideje. Döntse el, aki tudja, nekem huszonévesen még nem sikerült.