|
 Kepes András új könyve a Polgár lányok - elsősorban Polgár Judit - és a sakk világáról szól. A roppant érdekes könyv a sakk „misztikus” birodalmába invitál, egy olyan zárt miliőbe, amelybe az olvasó e könyv híján talán sosem pillanthatott volna be. A különösen személyes hangvételű írás korántsem a világhírű partik elemzéséről szól, sőt a szakmai rész egészen marginális. Kepes Andrást sokkal inkább a háttér eseményei, a felkészülés, a versenyek mögött feszülő politikai magaslabdák, barátok és vetélytársak kusza viszonyai foglalkoztatják.
Matt az írónak?
A könyv ötlete zseniális és összességében élmény elolvasni, ám ez sokkal inkább a témának (és a mindent felülmúló marketingnek), mint Kepes írói bravúrjának köszönhető. Számos ponton zökken meg a leírás folyama, kikiabálnak belőle stilisztikailag oda nem illő szavak, mondatok, sok esetben dühítően ellenszenvessé téve a bestsellernek szánt munkát. Szerencsére vannak bőven árnyalt, szuggesztív leírások is, és többnyire hagyja szóhoz jutni a szerző a főszereplőt is, Polgár Juditot. Ha még szerényebben kommentálta volna a lányokat, azt hiszem, a könyv értékét jelentősen emelte volna, ugyanis…
Matt a férfiaknak
Polgár Judit valóban kivételesen intelligens nő. Sziporkázó mentális adottságai nemcsak a tábla előtt ülve, hanem megnyilatkozásai alapján is egyértelművé válnak. Komoly, felelősségteljes, karakteres, egyenes és határozott, ugyanakkor aranyos, vidám és nőies. Élvezet „hallgatni” őt. Annyira kedvesen kommunikálja egyébként roppant okos gondolatait, hogy minden szeretetünket megérdemli. Hasonló a helyzet a testvéreivel, Zsuzsával és Zsófival is. Nyilván nem tud eléggé hiteles lenni a könyv, bármennyire szeretne is, hogy a maga teljességében mutassa be a Polgár család elmúlt évtizedeit. De a szubjektív szűrő és a kikerülhetetlen tökéletlenségek ellenére is egy kompakt képünk lesz az előző rendszer politikai állóvizében fogant mikroegységnyi reformkísérletről, amelyet Polgár László a saját családján keresztül vitt véghez, lélegzetelállító eredményt felmutatva.
Végülis a könyv egyik legérdekesebb szála ez. Adott egy halmozottan hátrányos helyzetű (zsidó értelmiségi) család a Kádár-korszak virágkorában, ahol a családfő mer nagyot gondolni: olvasmányélményei hatására elhatározza, hogy egyetlen speciális területen géniuszt nevel a lányaiból. A pedagógiai alapállás valójában egy kísérletté vált, hiszen hazánkban nem volt még arra precedens, hogy valaki nevelés által tegye zsenivé a gyerekeit. Az elfogadott álláspont ezzel kapcsolatban az, hogy a genetikai hozományt nem igazán lehet felülírni „pusztán” neveléssel, ezt egyébként az író szkeptikus kommentjei is megerősítik. A Polgár lányok esete nyilván nem elég a hivatalos álláspont megdöntéséhez, a gyereknevelés előtt álló olvasó hiúságát viszont óhatatlanul csiklandozza a gondolat, hogy vajon az ő csemetéje ilyen didaktika mellett milyen magasságokat érne el…
Szintén érdekes vonal a világhírű sakkozók emberi arcát megismerni. Egy Bobby Fisher, Karpov, Kaszparov és számos többi talapzat a könyv végére szinte személyes ismerősünkké válik, elsősorban annak köszönhetően, ahogy Judit végtelen természetességgel beszél róluk.
Matt Juditnak?
Irigylésre méltó világ ez, hiszen Judit - akárcsak testvérei - a tehetségével elért világhír mellett mintegy „mellékesen” az egész világban otthonosan mozog és sikeressé vált. Nem ritka pillanat, hogy komoly államfők fogadják, vagy gratulálnak neki személyesen a teljesítményeiért. Ugyanakkor a könyv nem felejti el érzékeltetni azt sem, hogy mindez iszonyúan sok lemondás árán valósulhatott meg, esetenként kockáztatva azt is, hogy nőként kerül hátrányba, és előbb-utóbb fordul a kocka: a boldogsága fog végül mattot kapni a férfiaktól.
Szerencsére nem így történt. Mindhárom Polgár lány kiegyensúlyozottan, nőként és anyaként élheti az életét - összekacsintva az olvasóval, hogy lám, erővel és kitartással akár ebben az országban is boldogulni lehet.
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
