|
 Még mielőtt valaki a tavaszi csí hömpölygésére számítana, gyorsan leszögezzük: nem emberre ható, spirituális energiáról van szó. Sokkal inkább a minket körülvevő természeti jelenségek hasznos működéséről - ezen felül pedig arról az erőről, amin nap mint nap járunk: a Föld felszíne alatt lapuló, folyton újjászülető geotermikus energiáról.
Előző számunkban az alternatív energiaforrások alapjaira és elemeire vetettünk pillantást, most pedig kimondottan az újratermelődő, üzemanyagként hasznosítható, természetes nyersanyagforrásokat tekinthetjük át. Ilyen a napfény, a szél, a heves sodrású vagy nagy kiterjedésű vizek mellett a Föld geotermikus ereje is, mely utóbbi a bolygónk gyomrában szunnyadó forró magmának a talajvízre és földkőzetekre gyakorolt hőhatását jelenti.
A Földünket jelenleg sújtó élelmiszerválság és a közelgő olajkrízis fenyegető veszélye egyre erősebben követeli a természetesen megújuló energiaforrások széleskörűbb alkalmazását. Nemcsak a gazdaságosság miatt, hanem mert valóban kezdünk rájönni arra, hogy ha kifogyunk a földgázból és az olajból, nem marad más, csak ami eddig is korlátlan mennyiségben rendelkezésünkre állt. Hiszen a Nap folyamatosan süt - ha nem tenné, nem lenne élet a bolygón -, és úgy tűnik, hogy csillagunk a következő többmilliárd évben sem ''szándékozik abbahagyni'' a ragyogást. A folyók sodrása pedig a gravitáció és a fizikai súrlódási tényezők miatt ''igába fogható'', és a víz körforgása révén gyakorlatilag kifogyhatatlan. A levegő szintén állandóan mozog, a földfelszín közelében persze nem mindig érezhető, de a felsőbb rétegekben folyamatosan fúj a szél, s energiáját generátor és lapátok segítségével hasznos munkára lehet bírni. Természetesen a nap-éj váltakozása és esetleg a borús időjárás miatt a Nap nem süt mindig mindenhol, és néha szélcsend is képes beállni rekkenő nyári napokon, illetve ha a folyó kiszárad - mert ilyen is előfordul -, a vízerőművet is nehézkes lenne máshova áttelepíteni. Akkor miből termelhetne folyamatosan energiát magának az ember? - kérdezhetnénk.
Van olyan erőforrás, ami tulajdonképpen éjjel-nappal rendelkezésre áll, csak használni kell. Ez konkrétan a bolygónk belsejében forrongó magmából származó úgynevezett földhő ereje, a geotermikus energia, amely a földkéregben található kőzetek közötti vízrétegekből nyerhető ki. Planétánk 99%-a ugyanis magasabb hőmérsékletű, mint 1000 oC, és csak 0,1 %-a hidegebb 100 oC-nál. Ez iszonyatos mennyiségű energiát jelent! Épp ezért jó tudni, hogy a Kárpát-medence talaja például üledékes eredetű, porózus, víztározó, jó hővezető kőzetrendszerből áll, így hazánk nemzetközi szinten elismerve is igen jól ellátott geotermikus energia szempontjából. Amennyiben a magma erejének áll a jövő, korántsem mindegy, hogy mi, magyarok milyen szinten érhetjük el ezt az energiaforrást...
Egy kis hévíztörténelem
A 19. század elején, az olaszországi Larderello városában működő vegyi gyár vezetősége felismerte, hogy a talajból feltörő forró bórvíz képes hatékony munkát végezni - Francesco Larderello a helyi hőforrás segítségével melegítette fel a bórsavlepárló tartályokat, így lényegesen kevesebb tűzifát kellett használni ebben az iparágban, mint azelőtt. Emellett a gőz mechanikus munkavégző feladatot is ellátott, felvonókat és szivattyúkat hajtott meg, illetve a fúrófejeket is működtette, így a befogott természetes erő segítségével a város 1850-75 között kivívta monopóliumát a bórsavgyártásban. Larderello úr pedig 1904-ben megépítette az első, geotermikus energiát felhasználó, villamos energiát termelő berendezést.
Ugyanúgy olasz földön, Toscanában 1810-40 között kisnyomású gőzt kezdtek el alkalmazni ipari és lakossági létesítmények, üvegházak fűtéséhez.
Az Egyesült Amerikai Államok 1892-ben, Izland pedig 1928-ban kezdte felhasználni fűtési célokra a föld hőjét, illetve kimondottan a hőforrások energiáját.
Napjainkra már számos helyen teljesen megszokott és elismert fűtési és energianyerési forma a geotermikus erők munkába állítása; 2003-ban az USA tagállamaiban 8,4 terawattnyi energiát szolgáltatott az erőműveken keresztül bolygónk gyomrának melege, ez több nagyvárost ellátott egy teljes évi villamos árammal!
Hazabeszélünk...
Itt Magyarországon, a hévforrásokon kívül sajnos kevésbé terjedt el a földkőzetek között dúsuló energia ipari felhasználása. Erőműveink fosszilis vagy atomenergiával működnek, csak nagyon kevés helyen és igen szűk rétegben alkalmazzák a geotermikus erőket. Elsősorban magánlétesítmények, kisebb lakóparkok, ám nagyon szórványosan, és ezek legtöbbször külföldi magántőkéből épülnek. Pedig a geotermikus energia jószerivel ''kéznél van'', és nagyon stabil erőforrás, mivel nem függ azon külső változóktól, mint a szélerősség vagy a napsugárzás változása. Arról nem is beszélve, hogy hazánk földhőnagyhatalom lehetne, ezzel megelőzhetné Amerikát és Kínát, ha kihasználná adottságait - ám nagy valószínűséggel a tájékozatlanság és a fosszilis energiahordozó lobbinak az országra gyakorolt hatása miatt nem élünk ezzel a nagyszerű villamosenergia-termelő lehetőséggel.
Kár lenne érte: a magyar nép talpa alatt ugyanis 30 ezer megawattnyi energia bújik meg, és ezzel Kínát a harmadik helyre szorítanánk vissza. Azonban Magyarországon jelenleg csak a termálfürdők hasznosítják a Föld melegét, ez pedig rendkívül elenyésző mértékű a meglévő erőkhöz képest!
Lássuk, mi volna, ha a létező összes geotermikus forrásainknak akár csak az egytizedét használnánk ki?
Megdöbbentő adatokat kapunk: ez a megközelítőleg 3000 megawatt teljesítmény 1998-ban Magyarország éves energiafelhasználásának háromnegyedét fedezte volna... Azóta is megspórolhattunk volna vele évente legalább 66 millió hordó olajat, hiszen azóta sokkal több elektromos áramot használunk. Egyre növekvő számban helyezünk üzembe háztartási, számító- és ipari gépeket, nem beszélve arról, hogy a mobiltelefonjaink és járműveink akkumulátorait is a hálózatról töltjük, s ezek mennyisége szintén napról napra emelkedik.
Jelenleg - ennek ellenére - a földhő felhasználása a teljes energiafogyasztásnak alig 0,28 %-át teszi ki, és ebből egyetlen esetben sem termelnek elektromos áramot...
Pedig mennyi mindenre jó!
A geotermikus energia felhasználása rendkívül Föld-barát megoldás: a forró belvizet egy speciális, mélyre fúrt kúton keresztül nyerik ki, majd az erőműbe vagy a felhasználóállomásra vezetik, ahol munkavégzésre fogják, majd egy másik kúton keresztül, már kihűlve, a termálvíz visszakerül a földkéregbe, ahol ismét felmelegszik, és kezdheti ciklusát elölről.
A kisfelhasználók a magánlakóparkokban mélyre fúrt talajszondákkal nyerhetik ki a hévizet, amit aztán - mivel legtöbbször 30-40 oC-nál nem melegebb a talajforrás - hőszivattyúkkal tudnak magasabb hőre felmelegíteni. Az ő esetükben ez a legolcsóbb és leggazdaságosabb megoldás, hiszen így már pár fokos termálforrás is kiváltja egy családi ház fűtését. Hátránya, hogy a szivattyút villamos áram üzemelteti, így nem tud függetlenedni az elektromosenergia-szolgáltatótól - a fűtés költségének legalább negyedét neki kell befizetni.
Ezért érdemes komplex, egymást kiváltó alternatív energiatermelőket alkalmazni: nyáron napkollektort, szeles időszakban szélmotort, így - amíg ezek üzemben vannak - a hőszivattyú ''takarékra állhat''. (Vagy további megoldás lehet az előző cikkünkben megemlített vízbontáson alapuló, vízvisszaforgató AFC-cellás üzemrendszer használata is.)
A vastagabb pénztárcával bírók, illetve az ipari létesítmények az úgynevezett HDR-technológiával (Hot Dry Rock - ''forró, poros szikla'') juthatnak az éltető, meleg belvízhez. Ez az elején fordítva működik, mint a költséghatékony változat: itt ugyanis egy közeli víznyerő helyről (folyóból, tóból) vezetik be a vizet a Föld mélyébe, ahol a magma felmelegíti, és forró gőz állapotában jut el a munkavégzés helyére. Ott megforgat egy gőzturbinát, a turbina pedig egy generátoron keresztül villamos energiát termel. A gőzt, víz halmazállapotúra hűlése után nagynyomású szivattyúval visszajuttatják a Föld gyomrába. Ennél a technológiánál felvetődhet az a probléma, hogy a gőz sok egyéb, mérgező anyagot hoz fel magával a mélyből.
Hasonlóan jó, ám költségigényes megoldás, amikor a felhasználók a saját maguk által előállított hideget tárolják el a Föld belsejében, és hasznosítják felmelegedett állapotban, amikor szükség van rá. Ilyenkor a fogyasztóterület alá építenek be hosszú, kacskaringós műanyagcső-rendszert két méternél nem mélyebben, amit fagyálló folyadékkal töltenek fel. Itt az érdekesség az, hogy ez a módszer - nevével ellentétben - mégsem a geotermikus energiát, mint inkább a felszínközeli, Naptól felhevülő talaj hőjét aknázza ki. A hátránya, hogy nagy földterületet kell felbontani a csövek lefektetéséhez, ami régi beépítésű telkeknél vagy golfpályáknál nem túl népszerű.
''Akinek már van fúrt kútja, rávetheti magát, mert az egy geotermikus kincsesbánya'' - írja egy nagyon igényes, alternatív energiaforrásokról szóló, magyar információs oldal, a www.kekenergia.hu.
A legkönnyebben hasznosítható energiaforrás ettől függetlenül akkor is a termálvíz - ha valahol elérhető, akkor ebből lehet a leggyorsabban elektromos energiát termelni kicsi és nagy viszonylatban egyaránt. Sajnos hazánkban - a hévizek mennyiségét tekintve - méltatlanul csekély formában, csupán gyógyturizmus céljából hasznosítják a hőforrásokat, és az is hagy kívánnivalót maga után. Eleddig még senkinek nem nagyon jutott eszébe, vagy nem tudott hozzáfogni, hogy elektromos áram előállítására fogja be a hévforrásainkat. Pedig ez színtiszta tény: Magyarország a vizek országa...
Bízzunk benne, hogy nemsokára a geotermikus energiafelhasználás itt, a Kárpát-medence térségében is mindennaposan, mindenki számára elérhető lesz. Olcsó, környezetbarát és folyamatos megoldás az energiaellátásra - remélhetőleg önző érdekek és egyéb, társadalomellenes hozzáállás nélkül alkalmazzuk majd.
Forrás:
www.kekenergia.hu
www.mvm.hu
www.mentropia.hu
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.