 „A maja civilizáció egy Közép-Amerikában élt prekolumbián civilizáció, amely főleg a kifejlett írásmódjáról, művészetéről, monumentális építészetéről, valamint a matematikai és asztronómiai ismereteiről híres. A legjelentősebb ősi amerikai civilizáció volt.” Így is kezdhetném... Rengeteget gondolkoztam azon, hogy vajon mit mondjak; lehet egyszerűbb lenne mesélni. Mi az, ami közelebb hozhat egy „letűnt” világot a ma emberéhez? Szelektáljak? Ahhoz én kevés vagyok. Rá kellett jönnöm, hogy hiába túrom fel az internetet vagy a könyvtárakat, nem jelent semmit. Képtelenség összefoglalni vagy kiemelni, hiszen akár Diego de Landa szerepéről több (tíz) oldalnyit lehetne írni. Az jutott eszembe, hogy a ma emberéből talán hiányzik mindaz, ami régen egyfajta biztonságot is adott – a hiedelmek, szokások. Chichén Itza romjai még akkor is állni fognak, mikor mi már belefulladtunk a mocsokba. Persze elképzelhető, hogy ezért keresi mindenki az eltűnésükre a választ – hátha így mi elkerülhetjük azt, ami nekik nem sikerült (?). Mondják, hogy a történelem egy spirál...
Nem száraz adatokat és tényeknek mondottakat szeretnék leírni, hiszen aki kíváncsi, temérdek adatot, leírást, forrást, képet, stb találhat. Nem több ez puszta személyes érdeklődésnél, ami oly mélyen belém ette magát, akkor és ott annyira magával ragadott, hogy aztán évekre a fogságába estem. Sok kérdés merült fel bennem, melyekre persze a szakértők már találtak válaszokat. Kisgyerekként azonban még nem ismertem a források fellelhetőségét, vagy nem tulajdonítottam nekik nagy jelentőséget, hiszen én magam akartam mindezekre rábukkanni - ma már azt mondanánk, afféle indianadzsónszos beütésként.
 Vajon kihalhat-e tényleg úgy egy nép, hogy - ahogy mondani szokták - írmagja sem marad? Érinteni vágytam a köveket, érezni az írás okozta sebeket rajtuk. Igen, először az írás fogott meg. Lehet, hogy a képi ábrázolás miatt, hiszen teljességgel képtelen történetnek tartottam, hogy ennyire absztrakt módon is kommunikálható legyen az emberek gondolata, mondanivalója. Pedig ha belegondolunk, a nyelv megléte már önmagában teljességgel absztrakt megnyilvánulás; az, hogy milyen külső formát adunk neki, már teljesen mindegy. Lenyűgözött; érteni akartam. Aztán persze kiderült, hogy mindennek jelentése, jelentősége van. És ekkor szembesültem életemben először azzal is, hogy mit jelent egy nép élén állni, szellemi és vallási vezetőnek lenni; és a népnek lenni (ezzel párhuzamosan olvastam Bolesław Prus A fáraó c. művét). Elképesztően megváltozott a világ számomra. És éppen emiatt mind jobban magával ragadott mindaz, amit az ősi civilizáció(k) képviselt(ek). Számomra olyasmi dolog ez, mint a holdraszállás: egyszer már megtettük (ha megtettük), azóta soha. Álomszerű. Mintha ott sem volnának azok a hatalmas kőépületek és terek, melyek most üresen (?) várják vissza egykori gazdáikat. Talán csak akkor lehetne halovány fogalmunk a változás természetét illetően, ha egy napon pl Budapest utcái kiürülnének és teljesen egyedül sétálnánk rajtuk, bennük.
 Vajon megismerhető-e egy nép pusztán a maga után hagyott nyomok alapján? Szerintem sohasem. Merész dolog a múlt elhullajtott darabkáival kirakósdit játszani, még ha oly egyértelműek is az illeszkedések (sajnos azonban a belemagyarázásoknak is jó táptalajt nyújt az ismeretek hiánya). Ugyanakkor talán képet kapunk saját fajtánkról; mert szerintem ez az, amit még nem fedeztünk fel, nem „hódítottunk meg” igazán. Elszomorít néha, hogy mennyire a véget kutatjuk. Ahogy telik az idő, egyre felkapottabb dolog lesz olyan kérdéseket feltenni, hogy „vajon miért ér véget a maja naptár 2012-ben?” - vagy 2087-ben (már ez is remek vitaalap lehet).
Elgondolkodtató az is, hogy mérnökileg (pl nincs kötőanyag a kövek között), csillagászatilag mennyire előbbre tartottak még a ma emberénél is – egy példa: nálunk a leghosszabb időszak az „év”; náluk külön neve volt (Pictun) annak az időszaknak is, mely 8000 évet jelöl... Vannak, akik szerint még elektromos áramot is képesek voltak valamilyen szinten előállítani illetve inkább vezetni. Fura ez egy olyan néptől, amely nem ismerte a kereket…
Rengeteg ellentmondás van tehát, amely valamiért ösztönösen a kutakodás útjára visz. És persze felfedeznivaló, megfejtenivaló is akad bőven. Talán az ősi civilizációk nem csupán azt hagyták hátra, amit kézzel alkottak, hanem életben tartják a fantáziát és a kíváncsiságot is.
Végül szeretnék még néhány linket a Tisztelt Olvasó figyelmébe ajánlani:
- az elmaradhatatlan wikipedia
- írásuk, hieroglifák
- építészetük
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.