|
 Magyar Posta 2008. Hősünknek postai utánvétellel érkezett csomagja, mivel meghívókat rendelt, így átvételkor fizetnie kellett egy elég nagy összeget. Illetve kellett volna. Nem volt otthon épp, mert napközben dolgozik (szerencsére). Élettársa gondolt egyet és elindult átvenni a csomagot, mondván, hogy azt ő is megteheti, hiszen ez a kis cetlin, melyet a postás dob a ládába, rajta van.
Több perces izgalmas sorban állás után a munkaittas alkalmazott megkérdezte, kije ő a címzettnek. Mire ő: A vőlegénye. Mire a hivatalnok: - Az kevés. Mivel tudja bizonytani, hogy együtt élnek? A férfi örömmámorban húzta elő lakcímkártyáját a zsebéből: - Ezzel. Ám nem tartott soká az öröme: - Ez kevés.
Szó szót követett, a vége az lett, hogy a férfi üres kézzel, ingerülten távozott, majd hazafelé még jól el is ázott az esőben. Mi következik ebből? 1. Bizton feltételezhetjük, hogy az utcán ezrével rohangálnak olyanok, akik szívesen fizetnének 20 ezer forintot azért, hogy megkapjanak egy olyan csomagot, ami nem is az övék. 2. Ha az illetők házasok, ám a nő nem veszi fel a férje nevét, hurcolják magukkal a házassági anyakönyvi kivonatot, hiszen az egy dolog, hogy egy helyen laknak. Ám hiába a zsörtölődés. Folyomány: a címzett megy el a csomagért ha esik, ha fúj, esetleg ír egy meghatalmazást, amit talán még ügyvéddel is hitelesíteni kell, hiszen mi van, ha hamisított? Epilógus: No comment…
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
Hozzászólások
Anno egy reklámújság kiadásával foglalkoztam, nevezzük momdjuk Palócinfónak. Az újságon ugyan szerepeltem mint kiadó-szerkesztő, de minden postai küldemény Palócinfó címmel szerepelt. A postán feltették a kérdést: Kije vagyok a Palócinfónak? Mondtam a lánya, bmeg, ki lennék...Mondtam, hogy a lap tulajdonosa, kiadója, szerkesztője vagyok. Következő kérdés: Van-e meghatalmazásom ? Kérdem, kitől? Aszongya a Palócinfótól...Kisebb üvegen keresztüli belharc után a megoldás a következő volt: én, mint tulajdonos, meghatalmazást írtam saját magamnak (ez halál komoly, talán meg is van még). Mindenki örült és boldog volt.
Maho, nem egy ilyenről hallottam, de mindig ámulatba ejt.
konklúzió: ne menj a Postára esőben. ne menj a Postára, ha nem te vagy a címzett. egyáltalán ne menj a Postára.
zsebi esetére a válasz:
"Ez egy félreértés és csúsztatás! A személyijét kérték/kérhették és az nem volt nála, mint kiderül az írásból! Sajnos az üzletszabályzat 7.7.2. pont 8.) alpontja szerint igazolni kell a személyi azonosságát és a postai dolgozónak a személyi igazolvány számát fel kell tüntetnie az átvétel/aláírás mellett. [...] Bármilyen hihetetlen, nem egy probléma volt már, és igenis felvették (kifizették) illetéktelenek a küldeményt és utána a postai dolgozónak kellett megfizetnie az utánvételi díjat."
maho esete:
"Valakiről ránézésre nem lehet tudni, hogy milyen cége van, ezt bizony a megfelelő irattal igazolnia kell. Arra van egy papíros, hogy ki járhat el X cég ügyeiben, pl. a saját érdekében, hogy a cég dolgait más ne vehesse át (nem csak a postán kérik, hanem mindenhol!). Gyanítom ez a papír hiányzott, ezért megoldásként adódott a meghatalmazás. [...]"
Esetemben nem cégről volt szó. A Palócinfó az újság fantázianeve volt, én pedig egyéni vállalkozó.
a minap történt, hogy felhívtam egy neves kórházat nem túl lélekemelő ügy kapcsán, beszélnem kellett egy osztály főorvosával, akinek addig még nem találkoztam a nevével. nem tudtam a mellékét, így vártam az ügyintézőre. felveszi Gizike a telefont, a "jó napot" helyett fél percig a tegnapi zúzapörkölt receptjét mesélte épp a kollegájának, mire beleszólt "hallo" (!). azt hittem rossz számot hívok. mondtam, mit szeretnék: x osztály főrvosnőjét keresem. erre a nő azonnal emelt hangon: "de hogy hívják?" mondom: nem tudom. erre kifakad kiabálva: "akkor mit képzel, hogy kapcsoljam?" na erre elég határozottan közöltem, hogy nem beszélhet velem így. kapcsolja az osztályt, ott majd segítenek.
szóval se rugalmasság, se ész, se emberség. rosszul esett. persze elnézést nem kért, minek. a hülye bunkó tutti én voltam.
Valószínűleg meghatalmazást kellett volna írnom. Máskor okosabb leszek...
És ha "bemondás" alapján azt mondta volna a párom, hogy a felesége vagyok, csak épp nem vettem fel a nevét? Akkor véleményem szerint megkapta volna a csomagot
Szóval aki csalni akar, fog tudni, a becsületes ember meg húzzon a francba...
Judit
Jól tetted, hogy nem hagytad szó nélkül ezt. Sajnos én is tapasztaltam hasonló "undokságot" ám nemcsak kórházban.
nem tudom, hogy ilyen esetekben mi "az eljárás" (de ha nagyon érdekel megkérdezem)... van egy számukra előírt szabályzat, amit be kell tartaniuk. nem a te személyi igazolványodra van szükség, hanem a sajátját is elég lett volna megmutatnia, merthogy felírják és ez alapján már visszakereshető , ha netán illetéktelenül vette át a küldeményt... csalni mindig és mindenhol lehet. nem arról szól a "postai bürokrácia", hogy a "becsületes ember húzzon a francba". viszont el kell azt is fogadni, hogy egyes szabályokat be kell tartani, és ezekkel ügyfélként sem árt tisztában lenni, mert esetleg éppen a mi védelmünkben, érdekünkben hozzák ezeket; és pusztán azért, mert nem vagyok felkészült, még nem a hivatal a hibás. sok kavar van sok helyen, ezt én is tudom. viszont éppen emiatt kell felkészültnek lenni; hogy minél kevesebb legyen az utánajárás, pénzkidobás, miegymás...
jó nagy sor alakul ki, az ügyfél és az ügyintéző is ideges.
ha már itt tartunk, vannak kis- és nagytelepülések , ahol meg elég posta sincs sajnos.
és van, ahol a meglévők meg hanyatlanak
Páromnak ott volt a személyi igazolványa és a lakcímkártyája is, amit nyújtott az alkalmazott felé, de ez nem ért semmit, mert azt kérdezte: Mivel tudja bizonyítani az élettársi kapcsolatot?
Kérdezem én: ki mivel bizonyítja az élettársi kapcsolatot ezen túlmenően? Mert hivatalos okirat erről nincsen.
Természetesen nem az alkalmazottat hibáztatjuk elsősorban, mert ő ezekről nem tehet, hanem a rendelekzéseket . Viszont ezen két okirat birtokában nem értettük, miért nem lehet átvenni a küldeményt?
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.