elnézést kérek dr. Pap László Miklóstól, mert tulajdonképpen kevés vagyok ahhoz, hogy a következőket megírjam. viszont a cikk szinte minden egyes sorát annyira másképpen látom (lehet persze, hogy ez is csak a tudatlanságomat bizonyítja), hogy szükségesnek érzem ezt megejteni, noha ezekkel mindig úgy vagyok, hogy jobb lenne mindezt egy pohár sör mellett... tudom, hogy nagyon kötekedőnek hat majd, de ezt igyekszem elkerülni. csak szeretném érteni a dolgokat, esetleg más szemszögből láttatni.

ha választanom kellene, azt mondanám, hogy a világ vallásai, filozófiái, nézetei (nevezzük bárminek) közül talán a buddhista szemlélet áll hozzám a legközelebb, noha a tudásom ezirányba a felületesnél is felületesebb (úgy a buddhista tanítások, mint a világvallások irányába). viszont szerencsére nem kell választanom, mert vagyok annyira önző és öntelt, hogy azt gondolom tudom mit és miben hiszek; és nincs egy olyan ranglétrám, melyben a világból kapott információkat valamilyen szűrőn kellene átengednem, ezáltal egy "végső elvnek" alárendelni magam. ezzel szerintem a magam ellensége lennék, mert beszűkülne a látásmódom.

a cím már önmagában megfogott, hiszen ritka, hogy egy vallás, nézeteinek közvetítésére, leírására a tudományból vesz át szakkifejezés(e ke)t - gondolok itt az ökológia szakszóra. a bevezető nagyon jó, figyelemfelkelt ő. csakhát szerintem a cikk nem erről szól...


az első bekezdés tulajdonképpen az elvi magyarázata annak, hogy miért is foglalkoznak ezzel a buddhisták, miért tekintik ezt problémának. újdonság nincs benne, hiszen persze hogy az a létező, aminek hatása is van (na már a létezőről is el lehetne komolyan filozofálni...). számomra csak az a furcsa, hogy ha mondjuk az olajszennyezése k nem járnának károkkal, hanem az elpusztított egyedek mennyisége mindig újratermelődne, akkor a bekezdés szavai alapján nem lenne hatás, nem tekintenék problémának és éppen ezért nem is foglalkoznának vele...? az "elgondolható" ökológiai problémákkal lehet, hogy vallási szinten nem kell foglalkozni, viszont "egyéb" - és itt elsősorban a tudományokra gondolok - szinteken mindenképpen (az is fura, hogy a későbbiekben pont azt állítja, hogy a tudományok csak a pillanatnyi problémákkal foglalkoznak...). és részben ez a fajta hozzáállás bosszant (már ha szabad ilyen szavakat használnom); hogyan foglalkoznak a buddhisták ezekkel a problémákkal? elgondolkoznak róluk. rendben van, hiszen nem lehet fejjel menni a falnak. viszont ettől nem fognak erdők nőni, nem fog megtisztulni a levegő vagy nem fogja senki fejben összerakni a tökéletes, alternatív üzemanyaggal működő motort, stb. "De milyen haszon származhat abból, ha a modern ökológia tudományos ismereteit a buddhista tanítás nézőpontjából vizsgáljuk felül?" - haszonelvűség, amit ráadásul maga a szerző vet fel; plusz sajnos azt vettem észre, hogy a bemutatni kívánt ismeretek nem igazán fedik a "modern ökológia" kifejezést... mondom ezt úgy, hogy szeretném ha mindenki tudná, hogy tiszteletben tartom, és bizonyos fokig megértem és elfogadom és vallom a vallási, népi, stb hiedelmeket, szokásokat, tanításokat... főleg, hogy ezekben általában semmi hiba nincs - jelen esetben a szenvedés megszűntetése.

a második bekezdést értem, jogos; biddhistafilozó fiai, de akár simán logikus, vagyhát gondolkodó és érző emberi oldalról. ami eszembe jutott: vajon miért van az, hogy a ma embere a múlt filozófiáiban, nagy emberek mondásaiban keresi a problémáira a választ? ez eddig nem is lenne baj; viszont a régiek gondolatai nem feltétlenül alkalmazhatóak a mai helyzetekre. általános érvényük van, de általánosítani szerintem mindig komoly hiba. mi van, ha a filozófiákat, nézeteket is változtatni kell; hiszen a világ is állandóan változik, s benne az ember is...

3. bekezdés:

- "A természettudomá nyok újkori fejlődését és modern társadalmakban betöltött szerepét azonban már a kezdetektől a nagyobb fogyasztás érdekeit szolgáló tudás megszerzése motiválta," - mit ért kezdet alatt...? nem hiszem, hogy mikor pl Galilei nem vonta vissza nézeteit és emiatt majdnem kivégezték, vagy mikor Fleming felfedezte a penicillint, és rengeteg embert (elsősorban gyereket) megmentett a halától, rengeteg stb, akkor a nagyobb fogyasztás érdekeinek kiszolgálása lett volna a cél... ehhez kapcsolódik a mondat második fele... - nem értek egyet azzal, hogy a vágy, a mohóság, az önzés vagy az irigység egyáltalán megjelentek volna. a vágy talán; mint tudásvágy (azt hittem a buddhizmusban is megtalálható a kíváncsiság, különben hogyan jutna el bárki önmaga és/vagy a világ megismeréséig...?); erről viszont nem hiszem azt, hogy tudati szennyző lenne. épp ellenkezőleg... ettől vannak egyének, és valamilyen szinten ettől lesz a viág is világ...

- "A "szedd szét, ismerd meg, írd le a törvényszerűség eit, és hozz létre hatékonyabbat, értékesebbet, de mindenesetre újabbat" elvvel jellemezhető tudományos fejlődés motorját a tudati szennyezők üzemanyaga hajtja előre." - nem cél feltétlenül, hogy hatékonyabbat hozzon létre az ember. vagy mire gondol itt konkrétan? ha szédszedek egy fehérjét, hogy megismerjem, attól még nem akarok rögtön hatékonyabbat létrehozni helyette; ez abszurd... ha a technikára gondol, az más. viszont annak az ökológiához jelen esetben/írásban semmi köze nincs. egyébként sem hiszem, hogy a hatékonyabb létrehozásának vágya kizárólag rossz lenne; pl ha hatékonyabb, környezetbaráta bb motort kívánok létrehozni. persze megint gyarló vagyok, hiszen vágy és stb. akkor viszont mi adjon motivációt...? hogyan oldjam meg a létező problémákat, ha nem vágyok ismerni és javítani...? számora itt egy pici önellentmondás van: ha a vágy tudati szennyző, akkor a buddhizmus miért kívánja megszűntetni a szenvedést...?

- "Következésképpe n azt sem nehéz felismerni, hogy mik is azok az újonnan létrehozandó fogyasztási javak, amik még ebben a szinte tökéletesnek látszó fizikai világban található dolgoknál is különbek, értékesebbek és vonzóbbak: lényegében minden - és jóformán kizárólag - az ember érzéki vágyait kielégítő és fogyasztói magatartását szolgáló dolog." - túl azon, hogy nem értem, hogy a mondatnak mi köze van a cikkhez (merthogy a bevezetőben leírtak alapján ez nem tartozik ide egyáltalán; ugyanis megoldás még nincs benne...), nem gondolom, hogy a fizikai világ tökéletesnek látszódna. a mondat már csak azért is furcsa, mert eddig azt gondoltam, hogy a buddhista filozófia részben az elfogadásról is szól (ergo a fizikai világ is úgy jó ahogy van. oké, most gondok vannak, ezt nem lehet elfogadni); mindeközben a fizikai világot szerintem nagyon kevesen látják tökéletesnek... éppen ezért a "létrehozandó javak" nem különbek semminél. sőt... egyébként az érzéki vágy elutasítását sem feltétlenül értem, ugyanis részben az a felem is én vagyok, tehát nem tagadhatom meg... tudom, ez már a vallás filozófiájának körében tartozik, de ezért írtam az elején, hogy ha szűrőt használok magamban, akkor tévesen ítélhetek rossznak olyan dolgokat, melyeket mások másképpen látnak és élnek meg. nem biztos, hogy pl az érzéki vágy rossz dolog, egy bizonyos szintig persze...

"A társadalom alkalmatlansága "

4. bekezdés:

- "Az egyik, és a materialistákna k talán legfontosabb ok az egyértelmű sikertelenség. A fogyasztáson alapuló modern társadalmi és politikai berendezkedés több évtizede bizonyítja alkalmatlanságá t arra, hogy a környezeti válságra utaló tudományos ökológiai ismereteket vészjelzésként, a természettel kapcsolatos "helyes" (vagy helyesbítő) magatartásformá kat megalapozó indítékokként ismerje fel és fogadtassa el társadalmi szinten." - ez teljesen korrekt, jogos és igaz; azzal a megkötéssel, hogy sikerek voltak, hiszen akkor nem tartanánk itt (hol is tartunk...?). valamint, hogy kényszeríteni nem lehet, ahogyan elfogadtatni sem. ez már az egyén feladata. hiába kommunikálják felé a jót, ha nem törődik vele...

- "Ha a tudomány egy problémára - az adott politikai viszonyoktól függően vagy akár attól függetlenül is - nem kínál megoldási lehetőséget, akkor az emberek spirituális irányban tájékozódnak." - ezirányú tapasztalataim nincsenek, de elhiszem, hogy így van. annyival azonban hadd egészítsem ki, hogy a tudomány nem tud és nem is lesz soha képes minden problémára megoldást találni. fura dolog ez, ugyanis az elvárás ez lenne. mintha a tudomány valami csodatévő vagy 3 kívánságot teljesítő aranyhal lenne. nem az. soha nem is lesz. alapvetően a világot próbálja megérteni, és a tudás birtokában a felmerülő problémákra megoldást keres. a kettő szervesen összefügg, nem tudni melyik "vágy" volt előbb (tyúk, tojás...). azt viszont el kell fogadni, hogy a tudomány "nem isten", hogy mindenre legyen megoldása...

- "A természeti források totális kizsákmányolása , a fogyasztói szemlélet szinte kizárólagos érvényesítése a természet- és a környezetvédele m érdekeivel szemben arra utal, hogy az emberiség tudásának azon formáit is számításba kell venni a környezeti gondok enyhítésére vagy megoldására, amelyek - ebből a szempontból legalábbis - eddig figyelmen kívül maradtak. Ezek közé tartoznak a hagyományok és a vallások ismeretei, és így a buddhista tanítás is." - vegyük számításba, persze, hiszen ezeknek is van hatásuk (lásd buddhista szemléletet az elején!). viszont azon szerintem érdemes elgondolkozni, hogy ha a tudományt, mint "alapvetően, elsődlegesen elfogadott" megoldási forrást félresöprik, akkor a kevéssé elismert ismeretekkel miért ne tenné ezt a fogyasztói szemlélet...? nem kételkedni szeretnék, vagy indokolni, hogy miért ne vegyük számításba a vallásokat, hagyományokat, mint alternatívákat, csupán ez szerintem egy logikusan felmerülő kérdés. igenis kalkuláljunk ezekkel az irányokkal, nézetekkel, hátha...

5. bekezdés:

- "A modern, iparosodott világban a környezeti válság problémáinak megoldását - kimondva vagy kimondatlanul - szinte mindenki a természettudomá nyos ismeretek bővülésétől és a társadalmi fejlődéstől várja." - ez így van; mi mástól várná...? ha valaki egy bizonyos körben él és mozog, nem feltétlenül lát túl rajta...

- "Hogy jöhetett létre és válhatott egyeduralkodóvá - ebben a felvilágosultna k hazudott modern korban - ez a legsötétebb középkort idéző, nemcsak megalapozatlan, hanem a tapasztalatnak is gyökeresen ellentmondó babona?" - ezzel viszont egyáltalán nem értek egyet; és valahol nagyon becsmérlőnek és sértőnek találom... a legjobb tudósok sem gondolják, hogy a világ felvilágosult lenne... legsötétebb középkor? milyen szempontból; társadalmi, vallási, tudományos? nem mindegy. de szerintem egyik értelemben sem (azt is tegyük hozzá, hogy "a sötét középkor" lehet, hogy nem is volt annyira sötét, stb.). megalapozatlan? ellentmondó...? miért? ezt nagyon szeretném, ha kifejtené a cikk szerzője, mert iszonyatosan kíváncsi vagyok, hogy mire gondol konkrétan...! addig nem is írnék erre többet (arról nem is beszélve - és ezt valószínűleg a sértettség mondatja velem; gyarló ember vagyok tudom -, hogy az előző bekezdésben még az volt a megállapítás, hogy a hagyományok, hiedelmek bevezetése lenne célszerű. akkor ha a tudomány babona, miért ne használnánk...?).

- "Látnivaló, a tudományos és technikai ismeretek újkori robbanásszerű növekedése és a társadalmi fejlődés sok esetben nem nyújtottak megoldást, éppen ellenkezőleg: problémák okozóivá váltak." - ez így van. tény, hogy sok esetben a saját maguk okozta károkat próbálták helyrehozni, mivel a változások annyira gyorsan mentek végbe, hogy nem volt elegendő idő az ismeretek megszerzésére, ennek okán a lehetséges következményekr e sem volt esély felkészülni... sok esetben azonban igenis kínáltak megoldást számtalan problémára. hogy az egyensúly megvan-e? valószínűleg (még) nincs. de csupán emiatt nem szabadna azonnal leírni a tudományt. a gyerekem a gyerekem marad, akármennyi butaságot csinál is; remélhetőleg egy idő után tanul belőlük (a hibák építenek is!!!) és ezáltal még jobb lesz. hogy tényleg tanul-e...? jó kérdés... remélem.

"A tudomány alkalmatlansága "

6. bekezdés:

- "A tudománynak a környezeti válság mérséklésére vonatkozó sikertelenségén ek egyik legfontosabb oka a tudományos kutatások haszonelvűsége." - ez nagyon nehéz kérdés... minden kutatáshoz pénz kell, hiszen a vizsgálatokat, a munkások fizetését, az eszközök megvásárlását, stb mind-mind finanszírozni kell. hogy ez a pénznek nevezett dologgal történik, vagy kapok cserébe 2 tehenet, egy számítógépet és egy autót, az már teljesen mindegy. családot fenntartani, enni, lakni, stb, kell... ez a hátránya, ha az ember fizikálisan testbe van zárva. de oké, értem mire gondol. sok esetben ez igaz is; pl gyógyszergyártá s, netán orvosbiológia. számtalan egyéb is, de az nehezebben megfogható, hiszen szorosan összefonódik a fejlődéssel, fejleszteni akarással (nem, ez sem jelenti azt, hogy "szedd szét és csinálj jobbat", hiszen sokszor a legprimitívebb, legegyszerűbb megoldások a legjobbak - itt adódik a kérdés: akkor mi is a jó"ság" "definíciója". hatékonyabb, ez igaz; ha így érti, akkor igen, igaz az, hogy "szedd szét és csinálj jobbat"). legtöbbször az is igaz, hogy valamilyen cég vagy tekintélyes magántőke bevonásával valósul meg sok kutatás; üzletemberek, akik nyerni szeretnének. keresni az üzleten. viszont a legtöbb ökológiai kutatás (ha már erről szól a cikk...) nem haszonelvű. persze, erre lehet azt is mondani, hogy "de hogyha nemzeti parkot hoznak létre, stb"... igen... mert valamiből pl fizetni kell azokat, akik fenntartják a parkot. de számtalan olyan park létezik a bolygón, ahová nem engednek be szinte senkit... az orvostudomány, orvosbiológia sem elsősorban a haszonért csinálja azt, amit, hanem mert fontosnak érzik, hogy esetlegesen több ezer emberen tudjanak segíteni. emberekről van szó, akik minél jobb körülmények között szeretnének élni; ez tény. ehhez pénz kell; ez is tény. de csak azért, mert a világ így működik, nem gondolom, hogy a tudományokat kell okolni...

- "A szenvedés mérséklésére tett tudományos erőfeszítések leggyakrabban emlegetett példája a gyógyszerkutatá s. Megvizsgálva azonban, statisztikai adatok bizonyítják, hogy a gyógyszerkutatá s nem a szegényeket tömegesen sújtó (pl. a népegészségügyi szempontból jelentős fertőző) betegségek, hanem a fizetőképes keresletet jelentő gazdagok jóléti betegségei (cukorbaj, keringési rendellenessége k, rák) ellen használható gyógyszerek fejlesztésével van elfoglalva. Az 1975 és 1997 év között eltelt 22 éves periódusban forgalmazott 1223 gyógyszer közül csak 13 hatóanyagát fejlesztették kifejezetten trópusi betegségek elleni indikációra, viszont lábköröm-gombásodás, elhízás, kopaszodás, ráncosodás elleni és potencianövelő készítmények forgalma évről évre több milliárd dollár. A tendencia pedig folytatódik..." - ez jogos. ebben ott a haszonelvűség, persze. viszont mindez azért van, mert a "fejlett nyugat" meg tudja vásárolni, létre tudja hozni azt a technológiát, mellyel jólétét biztosítani tudja. sajnos hiába szeretnék elmenni egy afrikai kis faluba, nincsenek meg azok az eszközök, melyekkel a kutatásokat, az oltóanyag előállítását, stb meg tudnám valósítani... akár ingyen csinálom, akár 100 tehenet kapok érte, akkor sem. a 3. világ országai egyébként is "külön problémát jelentenek"; háborúk, világlátás, stb. de azt hiszem erről még lesz szó...

7. bekezdés:

- "Annak ellenére, hogy a modern tudomány örökösen a meglévő problémák végleges megoldását hangoztatva lép fel, ma már világosan látható, hogy ez önmagában is mennyire hiú remény." - a modern tudomány nem örökkké a meglévő problémákkal foglalkozik, noha a prioritás megvan, hiszen ha most történt pl egy szennyezés, vagy most terjed az AIDS, akkor nem foglalkozhat vele 50 év múlva. viszont a szemléletmód is változott, és ma már a lehetséges problémákra is igyekeznek felkészülni; csökkenteni vagy számításba venni azokat (lásd az elején levő utalást...).

- "A huszadik század végére ismét megjelent és jelentőssé vált - a korábban már véglegesen eltűntnek vélt - tuberkulózis, a malária és a vérhas, miközben azelőtt ismeretlen, gyógyíthatatlan betegségek - hepatitis C, AIDS, ebola - jelentek meg (Afrika Szaharától délre eső részén a felnőtt lakosság több mint 20%-a HIV-pozitív!)." - ez nem a tudomány hibája, hanem a világ működésének következménye. nem abbéli következménye, hogy ember él a bolygón, hanem hogy egyáltalán élet van a bolygón. a betegségek dinamikája így működik... populációdinami ka, evolúció. az sem a tudomány hibája, hogy pl Afrikában a lakosok nem törődnek a figyelmeztetése kkel, tanácsokkal, és mondjuk nem védekeznek szex közben; így kapván el a HÍV vírust (amúgy is jellemzi a térséget, hogy hiába nem tudnak pl enni adni a csemetéiknek, folyamatosan szülik őket)...

- "A folyamat a tüneti kezeléshez hasonlít, csak eltünteti a tüneteket, de magát a kórokot nem szünteti meg." - persze hogy nem szünteti meg a kórt, hiszen sokszor az egyéni ember a hibás... nem lehet őket megölni vagy ilyesmi. megváltoztatni, talán... csak akkor nem értem, hogy miért nem terjesztik a buddhista tanokat mondjuk Kongóban vagy Dél-Afrikában...

- "Ha a terápia nem a valódi okokat, csak a tüneteket szünteti meg, akkor azok - megszokott formájukban, vagy új alakot öltve - ismét manifesztálódni fognak." - ez így van...

- "A gondolatmenet környezetre vonatkoztatott buddhista analógiája kézenfekvő: ha - amint azt a buddhista tanítás állítja - a környezet állapota az ember morális állapotának függvénye, akkor a tudatlanság, a mohóság, a ragaszkodás stb. okozta környezeti válság is csak az okok (tehát a tudatlanság, a mohóság, a ragaszkodás stb.) megsemmisítésév el szüntethető meg." - ezt értem, még talán egyet is értek vele. viszont a morált az ember teremti, tehát az embert kell megszűntetni, vagy a morálját átalakítani. adódik ismét, hogy akkor terjeszteni kéne ezt a felfogást mondjuk Afrikában...

8. bekezdés:

- "A válság egyes tüneteinek a kezelése csak látszatmegoldás (ahogy a kommunális hulladék hulladéklerakó helyeken történő tárolása), a válság egészének tényleges megoldása (a kommunális szemét mennyiségének jelentős csökkenése) csak a túl-fogyasztásban és pazarlásban megnyilvánuló tudati szennyezők gyökeres kiirtásától várható. Ha nem semmisítjük meg az okokat, akkor a tünetek megszokott formájukban (mint kommunális hulladék) vagy új alakot öltve (mint kommunális hulladékkal elszennyezett élőhelyek és vízkészletek) jelennek meg." - ez ugyanaz, mint az előző mondanivaló és konklúzió...

"A társadalom és a tudomány együttes alkalmatlansága "

9. bekezdés:

- "A tudomány - mint minden szándékos emberi cselekedet - etikai minőségének megfelelő karmikus következményekk el jár. Az akaratlagos tettek immanenciájára vonatkozó törvény kimondja, az ilyen cselekedetek - beérésük esetén - önmagukra visszaható következményekk el járnak." - ehhez nem kell sem tudományos, sem vallási filozófia; ez tapasztalatilag is így van...

- "A szenvedés megszüntetéséhe z vezető út (az ún. Nemes Nyolcrétű Ösvény) első lépése a helyes szemlélet." - ezzel is egyet tudok érteni, azzal a kiegészítéssel, hogy ez mindenre igaz, nem csupán a szenvedés megszüntetésére ...

- "Ennek előfeltétele az üdvös és káros cselekedetek etikai megkülönbözteté se, azok szándékai és következményei szerint." - persze, jogos. de hogy mi alapján különböztessük meg, hogy valami jó vagy rossz...? nos, én nem tudom és nem is mernék erre bármilyen "receptet" mondani, mert ahhoz én kevés... ilyenkor jön az, hogy a felelősségválla lástól megijedvén mondjuk hallgatok egyes tanokra. persze jónak gondolhatom ezeket...

- "A buddhista karmatanítás alapja a szándékok és következmények etikai minőségének következetes megfeleltetése: a káros tettek kikerülhetetlen ül szenvedést okoznak, az üdvös tetteknek viszont boldogság lesz a gyümölcse." - ezt is el tudom fogadni, mintegy a tanítás részeként. az jutott eszembe ezzel kapcsolatban, hogy bizonyos tettek óhatatlanul egyszerre károsak és üdvösek is; nézőpont kérdése. és ez kikerülhetetlen nagyobb mértékű beavatkozásokná l.

10. bekezdés:

- "A problémát az okozza, hogy a közgondolkodás általában elfogadja a kétségbevonhata tlanul üdvös szándékoktól vezérelt tudomány eredményeivel alátámasztott (vagy akaratlanul / akaratlagosan alátámasztottna k látszatott) politikai, gazdaságpolitik ai tetteket, " - azért van ez így, mert nagyon kevesen értenek a tudományokhoz. de ez sem a tudományok hibája; hogy Pistikét nem érdeklik a molekulák, vagy hogy Juliska utálja a matektanárt, ezért nem is foglalkozik vele. vagy hogy sokan nem is képesek felfogni, megérteni sokmindent; netán az érdeklődés (ugye-ugye) hiányzik... arról nem is beszélve, hogy amíg pl az M6-os autópálya szétlopkodásána k tényét mindenki csak letudja annyival, hogy "ejnye-bejnye", meghogy "fúú, de szemetek; az a rohadt izé" és stb, addig nem érzem úgy, hogy a tudományos eredményekkel alátámasztott megoldási kísérletek (oké, most tekintsünk el a haszonelvűségtő l) elfogadása kiemelkedő problémát jelentenének. a politikai és gazdaságpolitik ai kérdések más téma... hogy miért fogadják el "még akkor is, ha annak káros következményei nyilvánvalóak,"? mert ilyen az ember...

- "miközben a józan ész kritikája és felülvizsgálata nélkül fogadja el a dogmaszerű szembeállítást: a "hasznos" tudósok és "káros" politikusok vízióját." - én ilyen dogmáról még nem hallottam; ez persze valószínűleg megintcsak a tudatlanságomat bizonyíthatja. ellenben ha van sem hiszem, hogy ez megállná a helyét...

- "Az üdvös szándékkal művelt üdvös tudományok üdvös, "cenzúrázatlan", vagy csak szűk szakmai közösségen belül elfogadtatott eredményeinek így létrejövő káros következményei ellentmondani látszanak a szándékok és következmények azonos etikai minőségét megfogalmazó karmatanításnak ." - nem tudom, de enyhén (?) cinikusnak érzem... semmiféle üdvösségről nincs szó. mindenki teszi amihez ért (vagy gondolja hogy ért), a lehető legjobb tudása szerint. egyet azonban nem szabad elfelejteni: a tudósok is emberek, minden szennyükkel és jóságukkal. viszont az egyének mentalitásáért, gondolkozásmódj áért, szemléletéért, stb nem hibáztathatjuk "a tudományt"... a káros hatásokról már írtam; hogy az egyensúly... a szűk szakmai kör által elfogadott eredmények sem feltétlenül mérvadóak. nagyon sok eredmény és vélemény kell ahhoz, hogy az eredmények tényleges megvalósulásokk á formálódjanak; akár "cenzúrázatlanok ", akár nem.

- "Persze csak látszólagosan, hiszen az ellentmondás oka az egyéni (elme/test) és a társadalmi (én/mások) létbirodalmak - vagy másképpen: az egyéni és közösségi karmák - megkülönbözteté sének elmulasztása." - ez így rendben van.

- "De ennél lényegesebb, hogy mivel a cselekedetek befolyási övezete az egyéni szinten messze túlér és hat: a társadalmi lét birodalmába tevődik át, így a következmények előreláthatóság ának és az okok visszakövethető ségének lehetősége is ugrásszerűen csökken, vagy teljesen megszűnik a társadalom bonyolult viszonyai között; ez pedig természetesen az egyéni felelősségérzet radikális csökkenéséhez és eltűnéséhez is vezet." - ehhez csak annyit, hogy komoly kutatások folynak pl fordított pillangó effetus témában, melynek segítségével az okok igenis visszavezethető ek lesznek... ezzel akár a zegyéni felelőségérzet csökkenése is megállítható. álom, álom. de globálisan a mondattal egyetértek.

- "Nietzsche szerint "... csak az egyes ember érzi felelősnek magát. A sokaságot azért találták ki, hogy olyan dolgokat tegyenek, amelyekhez az egyes embernek nincs bátorsága."" - nem akarnék Nietzsche-vel vitatkozni; annyival egészíteném ki, hogy a hangyaboly, egy halraj valamiért tökéletesen együtt tud működni, és nem azért, mert bátortalanságuk ban csoportokba tömörülnek. hatékonyabbak, ennyi. hogy mivel jár a csoport? talán picit fel kell adni az egyénnek önmagát; és ez az, ami emberként nehéz, szerintem. innen nézve semmi köze a bátorsághoz. plusz sosem tartottam jó dolognak eleink "szavai mögé bújni", mert az illetővel sajnos már nem áll módunkban ezt megvitatni; és ha én most pl vitába szállok, akkor simán tiszteletlennek és tudatlannak bélyegezhet bárki... de visszatérve: ha mondjuk egy tűzoltócsapatot vagy mentőosztagot sokaságnak tekintek, pláne nem hiszem, hogy nem az egyéni felelősségtudat "változna" globálissá. amit Nietzsche mond, az szerintem csak részben igaz... (bár nem értem még mindig, hogy ennek mi köze van a cikk címében és bevezetőjében leírtakhoz).

- "A tudományos eredmények környezeti problémák megoldására való alkalmazhatóság át leginkább azonban úgy tűnik, hogy a mindenkori politikai feltételek hátráltatják." - ez teljesen így igaz; függetlenül vallási vagy tudományos nézetektől.

ehhez a bekezdéshez annyit szeretnék még megyjegyzésként írni, hogy (szinte) mindenki a társadalom része, és (szinte) mindenki a tudományból él, közvetve vagy közvetlenül. innen nézve fajunk tökéletesen alkalmatalan bármire, a bekezdés szavai alapján (nem kiforgatni szeretnék). arról azonban nem szabad megfeledkezni, hogy az élet kevéssé veszi figyelembe a filozófiákat, vallásokat, tudományokat; csak zajlik, a maga törvényszerűség ei alapján...

a bevezetőben leírt nagyonis figyelemfelkelt ő kérdésekre sajnos úgy érzem nem kaptam választ. ez persze lehet, hogy abból fakad, hogy a "bevezetés" még csupán az alapokat fekteti le... sajnos azt érzem, hogy beszélni egyszerű, fejben nagyon könnyű megváltani a világot; kíváncsi vagyok a tényleges megoldási javaslatokra is... hirtelen ennyi jutott eszembe... valamint szeretnék ajánlani egy kapcsolódó írást: tudomány és buddhizmus (http://www.prokontra.hu/content/view/933/2/).