|
 "Bevezetés a buddhista természetbölcseletbe"című buddhista ökológiai szöveggyűjtemény kapcsán.
A buddhista ökológia tárgya a jelenkori globális környezeti válság buddhista értelmezése és kezelése. De milyen haszon származhat abból, ha a modern ökológia tudományos ismereteit a buddhista tanítás nézőpontjából vizsgáljuk felül? Egyáltalán, hozzájárulhat-e a Tan a környezeti válság kezeléséhez, esetleges megoldásához? Más szavakkal: tartalmaz-e és egyáltalában tartalmazhat-e bármilyen megszívlelendő tanítást egy kétezer-ötszáz éves tradíció az újkori ipari termeléssel és technológiai fejlődéssel együtt fellépő, de csak napjainkra kiszélesedő környezeti válsággal kapcsolatban?
Buddhista nézőpontból röviden a következő válasz adható. Lényegében - de üdvtani szempontból mindenképpen - érdektelen, hogy a megvilágosodott Gautama Sziddhártha tanítását vallásnak, világnézetnek, filozófiai, etikai, morális rendszernek vagy ezek valamilyen kombinációjának tekintjük-e. A buddhizmus eredeti, legfontosabb és végső célja az érző lények szenvedésének csökkentése és megsemmisítése. A szenvedések kialakulását tudományos alapossággal elemző és megszüntetésükre gyakorlati útmutatást adó Buddha a mai értelemben vett ökológiai problémákkal közvetlen formában természetesen nem foglalkozott. De nem egyszerűen azért, mert azok a késő bronzkor idején ismeretlenek voltak. A buddhista ontológia szerint csak az a dolog létezik, ami képes valamilyen más dolog létrejöttében közreműködni. Aminek nincs hatása, az nem létezik. Tehát a buddhizmus az elméletileg "elgondolható" ökológiai problémákat csak hatásosságuk esetén fogadja el létezőknek, in sensu stricto akkor, ha az érző lények szenvedéseinek okaként lépnek fel. A globális környezeti válság napjainkban az érző lények szenvedésének egyre nyilvánvalóbb (hatásos) okává vált. Így tehát nem véletlenül, hanem Buddha tanításának logikus és kikerülhetetlen következményeként került a buddhista üdvtan érdeklődésének gyújtópontjába. Láthatóan egyre nagyobb szükség lesz az így fellépő szenvedés csökkentésére alkalmas buddhista életszemléletre és életvitelre.
A buddhizmus céljának megvalósítása - a szenvedés megszüntetése, a múlandó, az elégtelen és a lényeg nélküli kondicionált világban való újjászületésektől való megszabadulás - kiegyensúlyozott szellemi fejlődés, kitartó gyakorlás és tudatos életvitel eredménye. A buddhizmus szemléletétől és gyakorlatától a mindennapi életvitel teljesen idegen lenne, ha az a mai környezeti problémákkal csupán kifinomultintellektuális érdeklődésből foglalkozna. Mivel kialakulásakor ilyen jellegű problémák valószínűleg fel sem merültek, a buddhizmusnak úgy, akkor és ott kellett és kell az egész emberiséget érintő jelenkori környezeti válság problémáival szembenéznie, ahogy, amikor és ahol azok az érző lények szenvedéseinek új forrásaivá váltak - a buddhizmus pedig ezekre ténylegesen ettől a ponttól kezdve tekint megoldandó problémaként.
A természettudományok újkori fejlődését és modern társadalmakban betöltött szerepét azonban már a kezdetektől a nagyobb fogyasztás érdekeit szolgáló tudás megszerzése motiválta, olyan tudati szennyezőkkel a háttérben, mint a vágy, a mohóság, az önzés és az irigység. A "szedd szét, ismerd meg, írd le a törvényszerűségeit, és hozz létre hatékonyabbat, értékesebbet, de mindenesetre újabbat" elvvel jellemezhető tudományos fejlődés motorját a tudati szennyezők üzemanyaga hajtja előre. Következésképpen azt sem nehéz felismerni, hogy mik is azok az újonnan létrehozandó fogyasztási javak, amik még ebben a szinte tökéletesnek látszó fizikaivilágban található dolgoknál is különbek, értékesebbek és vonzóbbak: lényegében minden - és jóformán kizárólag - az ember érzéki vágyait kielégítő és fogyasztói magatartását szolgáló dolog.
A társadalom alkalmatlansága
Az egyik, és a materialistáknak talán legfontosabb ok az egyértelmű sikertelenség. A fogyasztáson alapuló modern társadalmi és politikai berendezkedés több évtizede bizonyítja alkalmatlanságát arra, hogy a környezeti válságra utaló tudományos ökológiai ismereteket vészjelzésként, a természettel kapcsolatos "helyes" (vagy helyesbítő) magatartásformákat megalapozó indítékokként ismerje fel és fogadtassa el társadalmi szinten. Ha a tudomány egy problémára - az adott politikai viszonyoktól függően vagy akár attól függetlenül is - nem kínál megoldási lehetőséget, akkor az emberek spirituális irányban tájékozódnak. A természeti források totális kizsákmányolása, a fogyasztói szemlélet szinte kizárólagos érvényesítése a természet- és a környezetvédelem érdekeivel szemben arra utal, hogy az emberiség tudásának azon formáit is számításba kell venni a környezeti gondok enyhítésére vagy megoldására, amelyek - ebből a szempontból legalábbis - eddig figyelmenkívül maradtak. Ezek közé tartoznak a hagyományok és a vallások ismeretei, és így a buddhista tanítás is.
A modern, iparosodott világban a környezeti válság problémáinak megoldását - kimondva vagy kimondatlanul - szinte mindenki a természettudományos ismeretek bővülésétől és a társadalmi fejlődéstől várja. Hogy jöhetett létre és válhatott egyeduralkodóvá - ebben a felvilágosultnak hazudott modern korban - ez a legsötétebb középkort idéző, nemcsak megalapozatlan, hanem a tapasztalatnak is gyökeresen ellentmondó babona? Látnivaló, a tudományos és technikai ismeretek újkori robbanásszerű növekedése és a társadalmi fejlődés sok esetben nem nyújtottak megoldást, éppen ellenkezőleg: problémák okozóivá váltak.
A tudomány alkalmatlansága
A tudománynak a környezeti válság mérséklésére vonatkozó sikertelenségének egyik legfontosabb oka a tudományos kutatások haszonelvűsége. A szenvedés mérséklésére tett tudományos erőfeszítések leggyakrabban emlegetett példája a gyógyszerkutatás. Megvizsgálva azonban, statisztikai adatok bizonyítják, hogy a gyógyszerkutatás nem a szegényeket tömegesen sújtó (pl. a népegészségügyi szempontból jelentős fertőző) betegségek, hanem a fizetőképes keresletet jelentő gazdagok jóléti betegségei (cukorbaj, keringési rendellenességek, rák) ellen használható gyógyszerek fejlesztésével van elfoglalva. Az 1975 és 1997 év között eltelt 22 éves periódusban forgalmazott 1223 gyógyszer közül csak 13 hatóanyagát fejlesztették kifejezetten trópusi betegségek elleni indikációra, viszont lábköröm-gombásodás, elhízás, kopaszodás, ráncosodás elleni és potencianövelő készítmények forgalma évről évre több milliárd dollár. A tendencia pedig folytatódik...
Annak ellenére, hogy a modern tudomány örökösen a meglévő problémák végleges megoldását hangoztatva lép fel, ma már világosan látható, hogy ez önmagában is mennyire hiú remény. A huszadik század végére ismét megjelent és jelentőssé vált - a korábban már véglegesen eltűntnek vélt - tuberkulózis, a malária és a vérhas, miközben azelőtt ismeretlen, gyógyíthatatlan betegségek - hepatitis C, AIDS, ebola - jelentek meg (Afrika Szaharától délre eső részén a felnőtt lakosság több mint 20%-a HIV-pozitív!). A folyamat a tüneti kezeléshez hasonlít, csak eltünteti a tüneteket, de magát a kórokot nem szünteti meg. Ha a terápia nem a valódi okokat, csak a tüneteket szünteti meg, akkor azok - megszokott formájukban, vagy új alakot öltve - ismét manifesztálódni fognak. A gondolatmenet környezetre vonatkoztatott buddhista analógiája kézenfekvő: ha - amint azt a buddhista tanítás állítja - a környezet állapota az ember morális állapotának függvénye, akkor a tudatlanság, a mohóság, a ragaszkodás stb. okozta környezeti válság is csak az okok (tehát a tudatlanság, a mohóság, a ragaszkodás stb.) megsemmisítésével szüntethető meg.
A válság egyes tüneteinek a kezelése csak látszatmegoldás (ahogy a kommunális hulladék hulladéklerakó helyeken történő tárolása), a válság egészének tényleges megoldása (a kommunális szemét mennyiségének jelentős csökkenése) csak a túl-fogyasztásban és pazarlásban megnyilvánuló tudati szennyezők gyökeres kiirtásától várható. Ha nem semmisítjük meg az okokat, akkor a tünetek megszokott formájukban (mint kommunális hulladék) vagy új alakot öltve (mint kommunális hulladékkal elszennyezett élőhelyek és vízkészletek) jelennek meg.
A társadalom és a tudomány együttes alkalmatlansága
A tudomány - mint minden szándékos emberi cselekedet - etikai minőségének megfelelő karmikus következményekkel jár. Az akaratlagos tettek immanenciájára vonatkozó törvény kimondja, az ilyen cselekedetek - beérésük esetén - önmagukra visszaható következményekkel járnak. A szenvedés megszüntetéséhez vezető út (az ún. Nemes Nyolcrétű Ösvény) első lépése a helyes szemlélet. Ennek előfeltétele az üdvös és káros cselekedetek etikai megkülönböztetése, azok szándékai és következményei szerint. A buddhista karmatanítás alapja a szándékok és következmények etikai minőségének következetes megfeleltetése: a káros tettek kikerülhetetlenül szenvedést okoznak, az üdvös tetteknek viszont boldogság lesz a gyümölcse.
A problémát az okozza, hogy a közgondolkodás általában elfogadja a kétségbevonhatatlanul üdvös szándékoktól vezérelt tudomány eredményeivel alátámasztott (vagy akaratlanul / akaratlagosan alátámasztottnak látszatott) politikai, gazdaságpolitikai tetteket, még akkor is, ha annak káros következményei nyilvánvalóak, miközben a józan ész kritikája és felülvizsgálata nélkül fogadja el a dogmaszerű szembeállítást: a "hasznos" tudósok és "káros" politikusok vízióját. Az üdvös szándékkal művelt üdvös tudományok üdvös, "cenzúrázatlan", vagy csak szűk szakmai közösségen belül elfogadtatott eredményeinek így létrejövő káros következményei ellentmondani látszanak a szándékok és következmények azonos etikai minőségét megfogalmazó karmatanításnak. Persze csak látszólagosan, hiszen az ellentmondás oka az egyéni (elme/test) és a társadalmi (én/mások) létbirodalmak - vagy másképpen: az egyéni és közösségi karmák - megkülönböztetésének elmulasztása. De ennél lényegesebb, hogy mivel a cselekedetek befolyási övezete az egyéni szinten messze túlér és hat: a társadalmi lét birodalmába tevődik át, így a következmények előreláthatóságának és az okok visszakövethetőségének lehetősége is ugrásszerűen csökken, vagy teljesen megszűnik a társadalom bonyolult viszonyai között; ez pedig természetesen az egyéni felelősségérzet radikális csökkenéséhez és eltűnéséhez is vezet. Nietzsche szerint "... csak az egyes ember érzi felelősnek magát. A sokaságot azért találták ki, hogy olyan dolgokat tegyenek, amelyekhez az egyes embernek nincs bátorsága." A tudományos eredmények környezeti problémák megoldására való alkalmazhatóságát leginkább azonban úgy tűnik, hogy a mindenkori politikai feltételek hátráltatják.
Mindezen gondolatok a Bevezetés a buddhista természetbölcseletbe c., alább részletezett buddhista ökológiai szöveggyűjtemény alapgondolatai, amelynek írásaiból a későbbiekben még szemezgetünk.
www.mentropia.hu
Kapcsolódó írások:
|
Publikációk 
