|
 "És legyen néked a te hited szerint." Jézus Krisztus
Nagyon sokáig bele sem gondoltam, hogy mekkora megfejthetetlen csoda az, hogy reggelente amikor fölébredek, az álmok mezején barangoló határtalan, időtlen tudat visszatér testembe, aztán én magamhoz térek, és hármas lényként (test-lélek-szellem) az ágyból kikelve, szemeim előtt feltárul egy világ, amelyből éppen csak azt vagyok képes a külső érzékszerveimen keresztül megtapasztalni, mint amiről már önmagamban képet alkottam, azaz elképzeltem, megismertem.
A kvantumfizikusokkutatásai szerint az ember a külső érzékszervein keresztül (látás, hallás, tapintás, ízlelés, szaglás) az őt körülvevő valóságnak csupán 5%-át képes felfogni.
A valóságnak mindössze 5%-áról vagyunk képesek látás, hallás, ízlelés, szaglás és tapintás útján tapasztalatot szerezni. Ugye döbbenetes a tény, amit a tudósok elénk tárnak?
Elgondolkodtató, hogy a maradék 95%-ról nem tudunk érzékszervi tapasztalatot szerezni.
Az ember látása a fénynek, ami elektromágneses hullám, mindössze a 400-800 nanométer közötti spektrumára terjed ki, ami azt jelenti, hogy ami fölötte (infravörös) és alatta (UV) van, az számunkra láthatatlan, de nem azt jelenti, hogy nem létezik.
A hallásunk mindössze a hangrezgések 20 Hz és 20 KHz közötti spektrumára terjed ki, tehát a spektrum 20 Hz alatti és 20 KHz fölötti tartományainak hangrezgéseiről nem vagyunk képesek érzékszervi tapasztalatokat szerezni, azaz e tartományok hallhatatlanok számunkra.
E két csöppnyi példázattal meg is érkeztünk a láthatatlan és a hallhatatlan témájához.
Figyeljük csak meg, mennyire érzékletesen fedi fel szakrális nyelvünk a szavak igaz értelmét!
A világ látható része és a láthatatlan, a hallható része és a hallhatatlan ugyanannak a spektrumnak a részét képezi, de csupán abból kifolyólag, hogy nem tudunk róla érzékszervi tapasztalatot szerezni, még nem állíthatjuk azt, hogy nem létezik.
Igen korlátolt az, aki csupán azért, mert még nem szerzett valamilyen jelenségről érzékszervi tapasztalatot, nem létezőnek titulálja azt, és állítja: "nem hiszem". Vicces, ugye?
Kijelenthetem bármiről, hogy "nem hiszem", és ez szép misztikus ködbe burkolja a jelenséget, amiről beszélünk, pedig az igazságot jobban fedné, ha azt mondanám: "bocs, de még semmilyen tapasztalattal nem rendelkezem arról, amiről beszélsz."
Ami látunk és amit hallunk, az csupán a jéghegy csúcsa.
Arra a kérdésre, hogy valóság végtelen bőségben tükröződő sokféleségéből mi magunk mennyit vagyunk képesek megtapasztalni, a válasz az, hogy az a belső világunkon múlik elsősorban, mert a belső tanulás ( imagináció, vizualizáció, elképzelés, bele-élés, megérzés), azaz a fogalom- és képalkotás sokszor megelőzi a külső, érzékszervi tapasztatokat, amiket magunkévá teszünk a külvilágban.
Életünk legnagyobb csodája lehet az a tapasztalat, hogy a gondolati alkotás mindig megelőzi a fizikaiaktivitást, tehát ahhoz, hogy egyáltalán megmozduljunk,
először mentális energiákat kell mozgósítanunk ( a gondolati energiából tetterő lesz).
A külső valóságunkat a belső, mentális vagy tudati képeinknek, elképzeléseinknek és hitrendszerünknek megfelelően alakítjuk, azaz, ahogyan a sokat látott Lora filmplakát szlogenje is hirdeti: "Csak azt látsz, amit akarsz."
Itt hozhatom még példának országunk egyik legértékesebb természetgyógyásza, Ferenczy László lényeglátó mondását is: "Teljesen mindegy, hogy mit hiszel, igazad van, mert pontosan a hitrendszerednek megfelelő valóságban élsz."
Valóban ennyire egyszerű lenne a valóság megfejtése? Úgy hiszem, igen.
Legyen nekem az én hitem szerint.
Ajánlott filmek:
The Secret - A titok (A vonzás törvénye)
What the bleep do we know? - Mi a csudát tudunk a világról?
www.mentropia.hu
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
