|
 Napfénytől és teliholdfénytől nem védve, száraz, poros helyen kérjük a szellemet kiengedni a palackból!
Akiktől éjjel-nappal kisüt a Nap
 Délután három óra körül kezdett a Nagyszínpadon a Pannonia Allstars Ska Orchestra. Néhány P.A.S.O. koncerten már részt vettem, idén Sopronban különösen jó műsort adtak a Volt Fesztivál Nagyszínpadán. Azt hittem, az volt az eddigi egyik legjobb koncertjük, amin voltam. Ez így is van, de a Sziget Nagyszínpadán adott koncertjük még a júliusin is túltett.
Amikor őket látom zenélni, mindig az jut eszembe, hogy ők erre születtek. Minden egyes zenész és az énekes is a helyén van, a legnagyobb természetességgel játsszák nekünk az örömzenét. Azt, amire még a koncerteken legmerevebben állók is legalább egy kis rugózás erejéig megmozdulnak, netán el is mosolyodnak. Ez a minimum, a jellemző tendencia azonban a már sokszor leírt és elmesélt boldog arcok és a Krsával együtt futó, ugráló emberek látványa.
Augusztus 16-án több száz magyar és külföldi futott ki kishíján a világból örömükben, bár meg merem kockáztatni, hogy a P.A.S.O. tagjai is hasonlóképpen érezhették magukat a színpadon állva futva. Próbáltam beleképelni magam egy külföldi fesztiválozó szerepébe. Európából érkezem egy hétre, a hátam mögött eltelt öt napban látok egy csomó nekem tetsző zenekart és az utolsó előtti napon, amikor bele kéne húzni, mert mindjárt vége a fesztiválnak, de már nincs erőm, a helyi professzionális ska-válogatott mégis megmozgat és akkora lendületet ad, hogy hazafutásra is lenne erőm. Nem csak hogy feldob, még le is ültet. Pontosabban guggoltat.
Elképzeltem, milyen lehet fennálni hazai pályán, de mégis csak egy nemzetközi fesztiválon a színpadon. A saját dalainkat, dallamiankat éneklik még azok is, akik most először hallanak minket és mikor arra kérem őket, kövessék mozdulataimat, készségesen és minden ellenállás nélkül, nagy élvezettel és átéléssel meg is teszik ezt. Belátom ekkor az előttem guggoló embertömeget, fejeket és arcokat, akik velem együtt emelkednek fel.
Régen várt élmény volt már egy ilyen koncert. Ha csak ennyi történt volna velem a nap hátralevő részében, már boldogan tértem volna haza – de nem csak ennyi történt.
*****
Melódiák a teliholdfényben
 Fellépett ugyanis az este folyamán Serj Tankian. Különböző alternatív zenei projektek mellett munkásságát eddig a System of a Down együttes által ismerhettük meg.
Az utóbbi egy évben saját dalaival járja a világot, kalapjából előhúzva világlátátását és politikai nézeteit, ami persze elveszne a semmiben, ha nem lenne egy igen tehetséges és sokoldalú zenész, művész, illetve erőteljes személyiség, amivel prezentálhatja mindezeket.
Ezt tapasztaltam a lemeze után a színpadon is, bár a kihangosítás – melynek korántsem szimplán hangtechnikai okai vannak – nem engedte kiteljesedni Serj és profi zenekara munkáját, amit igazán sajnáltam. Mint ahogy azt is, hogy az ének nélküli számok alatt inkább baráti beszélhetéseket hallottam, mintsem odafigyelést vagy lelkesedést láttam volna a közönség egyes soraiban. Pedig ami a színpadon történt a nagy slágerek korrektségen bőven túlmutató eljátszásán kívül, az igazán pontos volt és profi. A zenészeket élmény volt látni és hallgatni játékuk közben, Serj Tankian hangja pedig nem okozott csalódást, úgy szól, mint a lemezen vagy még annál is messzebbre terjed.
*****
Levezető körök
 
Örök kérdés számomra, hogy miért kell a metálzenét falak közé szorítani. Ezeket a falakat most a Superbutt és a Subscribe kísérelte meg ledöntögetni. Szolíd félházas buli volt, a zenéhez illő koreográfiákkal, megfáradtan ülő illetve az első sorban nagy erőkkel ugráló headbangelőkkel. Kellemes záróhangok, otthonos környezetben.
*****
Bevezető kép forrása
Sziget Fesztivál
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
