|
 Hogy kissé visszazökkenjünk a valóságba, megemlítem azt, amikor Kézdivásárhelyen olvastam a plakátot, hogy Székelyföld több városában nyári fesztiválok keretében magyar zenekarok is fellépnek. Főszerepben a Kárpátia. Én a Kárpátiával igen kevéssé tudok azonosulni, de nem a személyes távolságtartásom az érdekes, hanem az, amit erről a koncertről az Új Magyar Szó című helyi napilapban olvastam.
Mivel roppant figyelemre méltónak tartom, idézeteket közlök a cikkből:
„Bocskoros oláhok, mocskos buzik, zsidók, cigányok – néhány olyan jelzős szerkezet, amelyekkel az egyik magyarországi zenekar, a Kárpátia „neveli” közönségét a székelyföldi fesztiválokon. Az elmúlt hét végén Gyergyószentmiklóson zajlott EMI-tábort, valamint a nemrég véget ért Székelyföldi Rockmaratont figyelemmel követők szerint erősödik a Magyarországról importált nacionalizmus. Szociológusok viszont – akárcsak a táborszervezők – úgy vélik, aggodalomra nincs ok: ez csak kisebbségekre jellemző magatartás.
A Kárpátia többször járt Erdélyben. A magyarországi zenekar „magyarkodó”, szélsőséges dalszövegeiről ismert. (…) Magyar és Árpád-sávos zászlók lengnek az esti koncertek felhevült hangulatában, piros-fekete lobogók tarkítják a rovásírásos pólók és tetoválások hangulatvilágát. (…) A tomboló tömeg egy része átszellemült arccal hörögte a Hol vagytok székelyek? slágert, kiemelve a „bocskoros oláhok zsivány cselekedetét”, ám a koncert után, a sörsátrak biztonságában már kevés szó esett a történelem Erdély elvételét taglaló részletéről. Az összegyűlt székely-magyarok székelyebbje nem titkolt ellenérzéssel viszonyult a szöveghez. „A Kárpátiával az a baj, hogy Erdély határain túliak, és gőzük sincs róla, hogy mi van itt, nálunk. Nem is az a baj a szövegükkel, hogy provokatív, hanem hogy nem valós. Nem toleráljuk, hogy a Kárpátia akar nekünk történelmet tanítani, mert nem igazán vágják, hogy miről is van szó” (…) „Mi a magyarságért próbálunk cselekedni, a fiatalokat arra nevelni, hogy egészséges magyar nemzeti gondolkodásban részesüljenek és ez nem csak arról szól, hogy sírunk és verjük a mellünket fél téglával, hanem éppen ellenkezőleg, példaképeket akarunk felmutatni”
A Kárpátia egyébként viszonylag gyakran visszatérő vendég Erdélyben és a történelmi Magyarország területein. Legutóbb a Székelyudvarhely melletti Szejkefürdőn, a tavasszal pedig Kézdivásárhelyen koncerteztek. „Magyarkodó”, szélsőséges dalszövegeiket ismerve viszont a szejkefürdői Rockmaraton szervezői már előre megkérték őket, ne énekeljenek olyan számokat, amelyek a közönség nacionalista megnyilvánulásához vezetnének.
„A fesztivál alapelve, hogy teljesen politikamentes. Nem engedünk semmilyen jobb- vagy baloldali megnyilvánulást, nem hangozhat el egyetlen nemzetellenes felkiáltás sem” – magyarázza lapunknak a rendezvény egyik szervezője. Jére Ágoston szerint akiről kiderül, hogy mégis így tett, kizárják a táborból. A szervező egyébként maga kérte meg a kárpátiásokat, hogy a közönség által amúgy valószínűleg leginkább várt Hol vagytok, székelyek című dalt – melynek szövegével ő maga nem ért egyet – utolsóként játsszák, az együttes pedig tartotta is magát a kéréshez. „Mi nem magyarkodunk, hanem olyan székelyföldi magyar rockfesztivált akarunk, amelyen nincsenek soviniszta megnyilvánulások” – magyarázta. Egyes résztvevők szerint ennek ellenére voltak elvétve román- és zsidóellenes hangok, következmény nélkül. (…)”
Barabás Márti, Mihály László: Kárpátia – szűrő nélkül. A teljes cikk itt olvasható: www.maszov.ro
Sokat beszélgettem a helyiekkel, olyanokkal is, akik őszintén féltik a székelység jövőjét. Ugyan egyelőre nehezen tudom elképzelni, hogy mondjuk Korond vagy Székelyudvarhely körbe legyen bástyázva a hazánkban megszokott teszkó, osan és társaik egyendzsungelével, de mivel minket már felfalt a jólét, ezért van miért aggódnom. Azt mondta kint valaki, hogy ha feltételezi, hogy létezhet még életképes, vitális genetika a mi oly európai környezetünkben, akkor azok a székelyek lehetnek, senki más.
És félek tovább menni, mert nem beszéltem még a mindent felülmúló lakomákról, mely a tradicionális székely konyhára épült, mely testnek-léleknek öröm. Örömmel ajánlok még egy konkrétumot Erdélyből, nem azért mert nem élnek meg reklám nélkül, hanem mert ez tényleg páratlan kulináris élményt ígér. Ha valaki Parajd felől érkezik a Gyergyói-medencébe, Borzont előtt jobbra talál egy első ránézésre felejthető helyet, a Basa éttermet. És épp ez a pont az, ahol mégis kötelező leparkolni, és be kell lépni egészen a kerthelyiségig. Meglepő fordulat következik a történetben: kemencék között, egymástól hangulatos kis házikók formájában elszeparált asztaloknál foglalhatunk helyet, kinyithatjuk a fadobozos, egészen egyedi étlapot, ahol tradicionális erdélyi ételek garmadájával leszünk elkápráztatva. Nem nagyon lehet melléfogni, bátran érdemes próbálkozni ismeretlen ízekkel is.
 Tündéri Rózsika néni azzal fogadott a megérkezésemkor, hogy azt szeretné, gyorsan jöjjek, és lassan távozzak. Nem mondta hiába.
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
