Ha vallásról beszélünk, mindenkinek az első gondolata, hogy milyen vallás: katolikus, református, zsidó vagy bármi más. Pedig, ha elmélyedünk a szó értelmében, nem ilyen egyértelmű dolgot találunk.

Réges-régi idők óta - mondhatnám, amióta az eszünket tudjuk - valamilyen vallást gyakoroltunk így vagy úgy. Sőt, még évekkel ezelőtt is sokkal jellemzőbb volt templomba járni és perceket tölteni imával. Az emberek kevésbé voltak gátlástalanok és erkölcstelenek. Szomorú kimondani, de sajnos többségében negatív irányban változott a világ szemlélete és etikája. Nem állítom, hogy ez a vallásosság hiánya miatt van - bár, ha nagyos szélsőséges akarok lenni, tehetném -, de leszögezhetjük a vallás nagyobb fegyelemre és több jóra tanít.

Szándékosan kerültem eddig a hit szót. Pontosan azért, mert mást is jelent, nem csupán vallásosságot. Nemcsak az Isteneiben hisz az ember. Van valami, ami legalább annyira fontos, hogy kitartsunk egy életen át, hogy megbirkózzunk az elénk tornyosuló akadályokkal. Ez pedig nem más, mint mi magunk. Nevezhetjük az erőt, ami minket előre visz, istennek, pozitív gondolkodásnak, energiának. De ahhoz, hogy ezzel az erővel élni tudjunk, magunkban kell a legjobban bíznunk. Az utat megmutathatják mindenkinek, de helyette nem mehetnek rajta végig. A döntéseinkért sem vállalja senki a felelősséget, még ha tanácsot is adnak, nekünk kell meghoznunk. Mindenki életében jöhet egy pillanat, amikor fel kell állni a padlóról. Valakinek több, valakinek kevesebb jut ilyenből. Egyetlen európai nem hasonlíthatja össze a problémáját egy éhező afrikai kisgyerekével. Más körülmények között élünk, mások a gondjaink. Mert hogy gondjai vannak mindenkinek - ebben biztos vagyok -, senki élete nem tökéletes. Ezek megoldásához hitre van szükség, mégpedig legjobban saját magunk felé. Nem egyforma küldetéssel születünk le a világra, ezért nem egyformák a feladatunk beteljesítéséhez kapott eszközök és módok sem. De mindenkiben közös, hogy nekünk kell megoldani az akadályok ledöntését. Az, hogy valami előre vagy vissza felé visz, rajtunk múlik. Ez pedig hozzáállás kérdése. Vannak emberek, akiket pont egy gát változtat meg az élethez való viszonyulásában. Léteznek olyan problémák, amelyre nincs gyógyszer, amelyre csak az elszántság és a küzdés föl nem adása a gyógymód.

Bármilyen vallásúak lehetünk. Az imáinkat valahol biztosan meghallgatja valaki, és segíti is előre jutásunkat az életben. S ha a nekünk kiszabott úton mégis elakadunk, akkor is tovább kell menni, és akkor is hinni kell, amikor látszólag nincs is remény. Ezért vagyunk akarattal felruházott emberek.

Mentrópia 

---

Oszd meg, ha tetszett!

• Constanta és a romániai vendégszeretet - élményjegyzés -24/07/2010
• Egymillió csillag - nemzetközi szolidaritási akció Magyarországon -06/12/2009
• Jeordie White and The Beautiful People in The Dope Show -05/07/2009
• Hitelek: csapda vagy kiút? -17/06/2009
• Konzumdominancia - V-napi disztroj -14/02/2009
• Minimálkonyha: Zöldséges rakott-tészta -30/12/2008
• Aki á-t mond, mondjon fétis! -09/12/2008
• Fókuszban: Horthy Miklós 2. rész -05/12/2008
• Fókuszban: Horthy Miklós 1. rész -20/11/2008
• Rejtett énünk játékai -11/11/2008