JoomlaWatch Stats 1.2.9 by Matej Koval
Főoldal arrow Publikációk arrow Közélet, agora arrow Dupla nulla negatív - avagy a rossz reklám is reklám!
Dupla nulla negatív - avagy a rossz reklám is reklám! PDF Nyomtatás E-mail
Felhasználói értékelés: / 2
LegrosszabbLegjobb 
Írta: Szabó Borka   
2008. September 27.

hutoAmikor már eltompulnak az érzékek és nem hat meg minket a hagyományos reklám az intelligens mosóporral, szupergyors autóval, minden bajt feledtető húslevessel és fészek után kiáltó hitelkonstrukciókkal, akkor jöhetnek a keményebb műfajú hirdetmények. De ha ez sem lenne elég, akkor besegít a jó öreg "természet"...

 


Az ember lassan már fel sem kapja a fejét a megszokott reklámokra, így a hirdető cégeknek egy ideje át kellett állnia egy másik, jövedelmezőbb módszerre - a negatív reklámra vagy ismertebb nevén "ellenreklámra", tudván, hogy a rossz reklám is reklám!

Igazság szerint a negatív - azaz a másokat rossz színben feltüntető vagy etikailag kifogásolható, esetleg botránykeltő - reklám nálunk legismertebbé a rendszerváltás után vált, amikor az első szabad választások előtt elindult a pártok közti egymásra licitálás - például egy zongoratanár a tanítványának hevesen magyarázta a tévéreklámban: "Nem D, F - Esz, D, Esz!" Ez annyira egyedülálló volt akkoriban, hogy sokak emlékezetében megragadt.
Az ilyen egymás ellen hangoló negatív hírverést előszeretettel alkalmazza kezdetek óta a - lapunkban már korábban megemlített - Media Markt Saturn nagyvállalat, de számos más hirdető cég is felvette ezt a stratégiát.
Biztosan sokan emlékeznek még arra a kétperces, jóérzést sértő filmecskére, ahol egy kislány egy vasalódeszka sziluettje mögött ül a szobában, és a vasaló alatt éppen szénné égő ruhával mit sem törődve, átszellemült arccal iszik egy kis palacknyi üdítőt. Ez még nem is lenne akkora gond, de amikor édesapja bejön, elbotlik a vasalózsinórban és egy veszélyes baleset szenvedő alanyává válik: a vasaló beleég a hátába, ő pedig emiatt ordítani és szaladgálni kénytelen. Kislánya mindeközben rezzenéstelen arccal és mozdulattal issza tovább a reklámozott nedűt.
Hazánkban még ma is képlékeny a reklámtörvény, de abban szilárdan kitart, hogy direkt ellenreklámot csinálni törvénysértő. Így aztán nem csoda, ha a magyar szem megbotránkozik, amikor külföldön egy gyorsétterem oldalán teljesen célirányos negatív hirdetést lát: "A mi hamburgerünkben 40%-kal nagyobb a hússzelet, mint az XY cég hamburgerében!" Vagy amikor egy kisfiú egy A nevű italautomatába bedobja a pénzt, kiveszi a dobozos üdítőt, majd odébbmegy a B innivaló adagológéphez, leteszi az üdítős dobozt elé, rááll, bedobja a pénzt, mert nem A-italt akart ő inni, csak segítség nélkül nem érte el a másik bedobónyílást...

Manapság az internet is nagy segítségére van a rosszhírkeltésnek, a videomegosztó portálokon egyre-másra gyűlnek a politikai színtér különböző megnyilvánulásai, az etikai bizottságok által betiltott reklámok. Ezek közül egy esetben érdekes a durva megjelenítés: taxiban ülő pár mentolos rágót oszt meg egymással. A férfi tíz szemet vesz be, de a hideg lehellete következtében azonnal szétfagy és fékezéskor leesik a feje... Előfordul sok más érdekesség is: például az Oláh Ibolya által megénekelt Magyarország c. dal kiferdített szövegű, Tyereskova által előadott változata. A heves pro és kontra hozzáállás, ami ezekkel együtt jár, akarva-akaratlanul hírverést csap mindkét oldalnak.
De ha nem videó és nem is hangfelvétel a reklámozott tárgy, akkor esetleg egy kissé autista, félzseni fizikus-tanhallgató botanikus csillagász blogja válik azzá, ahol a blogíró - függetlenül attól, hogy létező vagy kitalált személy, amiről egyébként megjelenése óta puskaporos vita folyik - saját esetlenségével és normális életbe való beilleszkedésének hiányával válik köznevetség tárgyává. Arra alapozódott, hogy vagy így, vagy úgy, de foglalkoznak vele, számára ez a lényeg. Az ár nem számít...

Ha pedig pauza lenne az éppen aktuális negatív reklámdömpingben, akkor az élet maga alkot humoros rosszhírkeltést. Egy skóciai városkában bolti tolvajjá evalvál egy sirály, amikor rendszeresen bejár egy boltba egy bizonyos fajta csipszért. Persze fizetni nem tud, viszont ügyesen elcseni a zacskót, amit a szabadba kivisz, ott csőrével kibontja és tartalmát megdézsmálja. Az eredeti cikkben az újságíró a krumpliszirom márkáját is képernyőre vetette, ami ismét jó reklám a csipszgyárosnak: az emberek talán csak azért is megveszik a nassolnivalót, hogy leteszteljék, mennyire jó az a sajtos csipsz, ami egy sirálynak is ízlik?

 

www.mentropia.hu



Oszd meg, ha tetszett!
Facebook! MySpace!
Kapcsolódó írások:
Utolsó frissítés ( 2008. September 27. )
 

A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett!

< Előző   Következő >