|
… hogyan töltöd ma ki a napod? Talán ezeket kérdezném
önmagamtól, ha küldhetnék üzenetet a jövőbe. Álmok... Vajon létezett-e valaha
olyan időszak az emberi történelemben, mikor nem igyekeztek fejteni mindezt.
Nem bővelkedik életünk olyan eseményekben, melyek ennyire a hétköznapjaink
részei; éppen ebből fakadóan természetes, hogy nem foglalkozunk velük, és
csupán néha jut eszünkbe, hogy voltaképp nem is tudjuk mi ez…
… mi
ez a “dolog”, ami arra késztet, hogy fekhelyet keressek; ami felriaszt komor
éjszakákon, vagy éppen nyugtatóan ringat álomba.
Egy kis fiziológia: az
alvás nem más, mint irányított fiziológiás tudatvesztés állapota, mely
periódikus és visszafordítható, csökkent izomtónus, légzés és egyéb vegetatív “paraméterek”
változása, valamint pszichés jelek kísérik (EEG-n aktív szinkronizáció látszik).
Az irányított itt azt jelenti, hogy a szervezetünk mondja meg, mikor és hogyan.
Fura, hogy valami olyannal élünk együtt, ami mi vagyunk, mégsincs rá túl nagy
befolyásunk. Elsősorban agyunk az, ami pihenésért kiált, hiszen ekkor
stabilizálódnak az idegsejtek között kialakult kapcsolatok, eliminálódik a
kognitív szemét (magyarán ami nem kell, az törlődik a memóriából), energia-rendszerünk
karbantartása valamint egyes hormonok termelése is ekkor a legaktívabb
(gyermekek esetében a növekedés zöme ekkor történik, vagy pl alvás megvonása a
szerotonin megvonásához hasonlóan hiperaktivitást eredményez); de egész
testünknek létszükséglete a pár órányi nyugalom. Aludni tehát jó. Hogy mikor és
mennyit alszunk, illetve kell aludnunk, az sokmindentől függ. Elsősorban a
látástól…: a nappalok és éjszakák váltakozásához hangolja agyunk a saját belső
óráját (elgondolkodtató, hogy a mesterséges megvilágítások milyen mértékben
boríthatnak fel és mit…). Ennek következtében rengeteg olyan változás történik
szervezetünkben, mely azután egész lényünkre hatással van.
Az
alvásnak két fő stadiuma van, melyek azután ciklusokat alkotnak. Ezek a ciklusok
egy éjszaka során 4-6 alkalommal ismétlődnek. Az egyik stádium a NREM (non-REM),
mikor az ember “nyugodtan alszik”. Ilyenkor nincs szemmozgás (a REM a rapid eye
movement rövidítése, ami gyors szemmozgást jelent), szinkronizáció jellemzi az
EEG-t; ez azt jelenti, hogy az agyi tevékenység által keltett elektromos jelek
összehangolódnak. Mozgás ekkor lehet, tehát aki alvajáró, az tuti ilyen
állapotban van; ami azért érdekes, mert biztosan nem álmodik semmit (úgy
emlékszem vannak vicces rajzfilmek, mikor a szereplő alvajárva éppen valamit
álmodik). Álom a másik stádiumban, mély alváskor van; a REM idején. Az illetőt
ekkor nehéz felébreszteni, viszont legalább nem kószál, mert izomtónusa nincs.
Az EEG-t ekkor deszinkronitás jellemzi – magyarán úgy kapar a tű a papíron,
mintha földrengés lenne… Persze ezeknek a hullámoknak is több típusa van,
melyekből sokmindenre lehet következtetni.
Álom...: élettani definíció
szerint ez nem más, mint alvás alatt folyó mentális tevékenység, illetve annak
megélése – persze már ez felveti azt a kérdést, hogy ha alapvetően
tudatvesztéses állapotban vagyunk, akkor hogyan élhetünk meg bármit…? Egyáltalán
mit is kéne megélnünk…? Miért álmodunk? Hogyan álmodunk? Jelentenek-e ezek
valamit... vagy csupán az agyi neuronok véletlen esetleg direkt kisülései által
kreált “képek”...? Akkor miért térnek vissza néha, és olykor miért annyira logikusan
felépülők? Álmainkban a lehetetlen fogalma miért nincs jelen...? Klasszikus
kérdés, hogy "most honnan tudod, hogy nem álmodsz?". Ugyanakkor az is
érdekes, hogy mikor felébredek, ugyanaz vagyok, aki elaludt - persze a
személyiségjegyek ezek szerint valamiképpen mélyen a memóriában raktározódnak;
ellenben pl álmunkban is lehet annyira erős élményünk, mintha az a valóság
lenne; ez csak az átélés mértékétől, érzelmi töltöttségtől függ. Ezek alapján a
valóság és álom határa elmosódik. Érdekes, hogy amióta fajunkat ismerjük
tudjuk, hogy az álomnak kulcsszerepe volt a kulturális életben; vajon eleink
azért kerestek és találtak magyarázatot bennük, mert még tudtak valamit, vagy
pontosan hogy nem…? Nem szeretném ha bárki megpróbálná megfejteni azt, amiket
én álmodok, mert azt gondolom, hogy azt mindig az egyén érti a legpontosabban. Nehéz
erről beszélni, mert akármennyire is nem értjük mi történik velünk, tudjuk,
hogy hatással van ránk, hiszen az agy nem tesz különbséget aközött amit lát és
amire emlékszik; ezért aztán a memóriában elraktározott emlékeket “kvázi”
valóságnak értelmezi. Tudjuk-e befolyásolni a saját valóságunkat…? Jó kérdés,
nem tudom…
jó éjt
Oszd meg, ha tetszett!  Kapcsolódó írások: |
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.