Aki a hírekből tájékozódik, messze érzi magát attól a körtől, ahol a döntések megszületnek. Az országgyűlési és helyhatósági választásokon leadja szavazatát négyévente, és evvel szinte vége is annak a lehetőségnek, hogy hasson azokra körülményekre, amiben családi körén túl él.

A szimpátia alapján választott képviselők nem minden kérdésben gondolkoznak úgy, mint ahogy választóik vagy választóik többsége. A képviselők gondolkozása nem minden esetben határozza meg, hogy egy tervezett változtatás kapcsán milyen oldalon foglal állást és milyen döntés megszületését támogatja.
Az emberek összességének érdeke sokszor más, mint amit egyenként megszavaznak. Avval, hogy mindenki a saját maga számára elérhető optimumot igyekszik megvalósítani, olyan helyzeteket teremtünk, aminek a végén mindenkinek a legrosszabb eshetőség jut.

Útjavítás miatt egyszerre három párhuzamos utat szűkítenek le. Nem a valóságnak megfelelően jelzik az útszűkületeket. Olcsóbb közellátást akarunk, ehelyett a versengés oda vezet, hogy egyre drágábban, egyre hitványabb szinvonalat kapunk. A minőséget eleve kizárjuk. Kicsi boltok panganak. Órákat állunk sorba az óriás bevásárlóközpontokban. Megszűnnek mindazok a minőségi termékeket gyártók, akik nem vihetik le az áraikat arra a szinvonalra, amit az övékhez "hasonlónak látszó tárgyakért", silány utánzatokért kérnek.

Gépek kerülnek az emberek helyére. Pótlékok mindenben és mindenütt. Tojásgyár, ízesített víz, szilikonmell, neon, lombikbébi, bulvárhírek. Meddig vesszük? Meddig vesszük be?

Addig kéne eszmélni, amíg léteznek kiskertek, iható csapvíz, anyatej, napfény, természetes megtermékenyítés, tényközvetítés. Mi választunk. Nem csak a képviselőket. Azt is, hogy mi maradjon, és mi tűnjön el örökre. Minden nap, minden forintunk elköltésével szavazunk. Szavazatunk összeadódik, és éltető elemévé válik a holnapi világunk szereplőinek. Mindenki, aki részesül belőle, növekszik, akitől megvonjuk, összezsugorodik.

Nem kell vagyon hozzá, hogy megváltoztassuk a jövőnket. Csak egy döntés. Egyszer eldönteni, hogy ezután arra adjuk szavazat-forintjainkat, amit holnap, holnapután látni szeretnénk, amit gyermekeinknek és unokáinknak örömmel hagynánk örökül. Választunk. Válogatunk. Megkeressük, létrehozzuk, elintézzük, amire valóban szükségünk van.

Ezután a döntés után életünk minden pillanatában érezhetjük:
Igen! Van hozzá hatalmam... és van hozzá közöm!

www.mentropia.hu

---

Oszd meg, ha tetszett!

• Tizenegyezer szopás -25/05/2011
• A Petőfi Csarnokban sírtak az Apocalyptica csellói -25/02/2011
• Geréb Ágnes pro és kontra -13/10/2010
• Ki lakjon a Baker Street 221b-ben? -01/10/2010
• Fény-kép -06/09/2010
• SZELID TEREMTÉS - A Frankenstein-terv, Mundruczó Kornél új filmje -26/04/2010
• Húsvéti gondolatok -05/04/2010
• Ismét Képzett társítások - AEGON-estek a Nemzetiben -26/03/2010
• Szubjektív: 1. rész /A 10 legjobb külföldi és a 10 legjobb magyar zene szeretkezéshez/ -25/03/2010
• A szomszéd kertje? -21/03/2010