|
 A történelemkönyvek nagy hiányosságának tartom, hogy hely- vagy költségtakarékosság miatt általában "elfelejtik" megemlíteni, hogy az órákon át emlegetett hírességeknek mi lett végül a sorsa. A nagy alakok élete csupán az illusztris eseményekig feldolgozottak, életük alkonyával aztán senki nem törődik. A Prokontra arra vállalkozik, hogy utána járjon: vajon a történelemformáló egyéniségek hogyan végezték be sorsukat. Ezúttal Nagy Lajos királyra emlékezünk.
Nagy Lajos, a Lovagkirály, Károly Róbert (1308-1341) egyik fia volt. Nem sokon múlt, hogy nem éli túl a gyerekkorát, hiszen kis híján a nevezetes Zách Felicián-féle merénylet áldozata lett. A történetet a Képes Krónika így írja le: "Károly király erős kézzel fékezte meg az úrakat, aztán békét teremtett az egész országban. Békességben élt a nép és lassan-lassan megbékéltek a legyőzött úrak is. De azért a hamu alatt ott izzott a parázs és a megbékélt úrak hamar a kardjukhoz kaptak. Fényes udvartartást vezetett Erzsébet királyné úrasszony, Károly király felesége. Ennek az udvartartásnak legfényesebb csillaga Zách Klára volt, a híres Zách Felicián lánya. Mindenkinek szemébe tűnt ez a szép lány az udvar csillaga, hogyne tűnt volna fel Kázmér lengyel hercegnek, aki gyakran megfordult az udvarban. Rágalmazni kezdték Zách Klára hófehér erényét, s addig rágalmazták, amíg a rossz hír Zách Felicián fülébe is eljutott. Ő csak nemrég békült meg a király udvarával, hiszen Csák Mátét szolgálta. Ahogy a rágalmazó pletykát meghallotta, mintha eszét vesztette volna, rohant fel a királyhoz, aki családjával éppen ebédnél ült. A királyi család a visegrádi vár alatt lévő házban ebédelt, amikor Felicián kirántott karddal rájuk tört, hogy meggyilkolja őket. Felicián kardja megsebesítette a király jobbját, majd a királynéra rohant, s jobb kezéről 4 újját levágta. Amikor Felicián a király két fiára akart támadni, a fiúk nevelői elébe álltak. Lajos és Endre elfutottak, de a két nevelő holtan terült el a padlón. Ekkor János, a királyné úrasszony étekfogója Feliciánra úgy rárohant, mint valami fenevad, s csákányával leterítette. Iszonyatos büntetéssel sújtották az egész családot. Felicián összes rokonát kiírtották, s a vétlen Zách Klárának sem kegyelmeztek. Orrát, ajkait, kezéről 8 újját levágták, s a szerencsétlen félholt lányt lóháton az ország útjain meghordozták és azt kellett mondania: Ilyen módon bűnhődik, aki a királyhoz hűtlen!"
A sikertelen merénylet után nem sokkal, 16 éves korában lett király Lajosból. Uralkodása gazdasági szempontból nem volt fényes, ám annál sikeresebb külpolitikailag. Gyakorlatilag az egész életét a csatatéren töltötte, s bár többször megsebesült, halálához nem ez vezetett.
Élete utolsó éveiben már nagyon visszavonultan, még a saját családjától is elzárkózva élt. Ennek oka egyesek szerint az volt, hogy megkapta a leprát, mások szerint több betegsége között volt egy, a leprához hasonlatos bőrbetegsége is, ami miatt csak kámzsában mutatkozott mások előtt és kizárólag fehér kesztyűben fogott kezet. Nagyszombat városában halt meg, Székesfehérvárott temették el a bazilika Szent Katalin kápolnájában 1382. szeptember 10-én, 56 éves korában. Nem sokkal halála előtt egy üstökös jelent meg az égbolton, a középkoriak szerint a világ közelgő veszteségét jelezve. „Halála miatt akkora gyász támadt az országban, hogy szinte mindenki megsiratta, mint saját halottját.” A magyar trónt Mária, a lengyelt pedig Hedvig nevű lánya örökölte (a Nápoly élére kiszemelt Katalin 1378-ban elhunyt). Halála után az ország olyan anarchiába süllyedt, mint az Anjouk uralma előtt.
Néhány szó a lepráról
A leprát a legtöbben bélpoklosságként ismerik, az orvosi szaknyelv Hansen-kórként tartja nyilván. Már a Bibiliai is gyakran utal rá, akkoriban gyógyíthatatlan betegség volt. A lepra kórokozóját 1873-ban fedezte fel Armauer Hansen, Bergenben, egy norvég leprás beteg bőrelváltozásából. Az ó- és a középkorban elkülönítették őket. Nem mehettek be a falvakba, városokba. Gyakran temetőkben, barlangokban, leprakolóniákban találtak csak menedéket. A fertőzött testrészeiket be kellett takarniuk, és ha valaki közeledett feléjük, akkor kiáltaniuk kellett, hogy: "Tisztátlan, tisztátlan!", vagyis azt, hogy fertőző betegségben szenvednek. „Akiknél kifejlődik, a fertőzés az enyhétől a súlyos formáig változhat, de sok átmeneti formával is találkozhatunk. Az enyhe, tuberkuloid forma, mely során a bőrön a felületes idegek megvastagodása mellett lapos, fehér foltos kiütések jelennek meg, nem ragályos. Mivel a mycobaktériumok a környéki idegeket károsítják, ezeken a területeken csökken a tapintás-, a fájdalom-, valamint a hideg- és melegérzet, majd izomgyengeség is fellép, begörbülő lábujjakhoz és lelógó lábfejhez vezetve (az ujjak és végtagok az elüszkösödés miatt amputálódhatnak is). A lepromás fázisban, mely a férfiak között 2x gyakoribb, baktériumoktól hemzsegő kisebb-nagyobb dudorok, ill. különböző formájú kiemelkedések jelennek meg a bőrön. A leprás betegek eltorzult külseje (oroszlánarc) a fenti elváltozások végső következménye. A szőrzet kihullik, a betegek végtagjain fekélyek alakulhatnak ki. A vérárammal történő szóródás révén a belső szervek (lép, máj, vesék, herék, ritkábban a nyirokcsomók és az ízületek) is érintve lehetnek, mely a nagymértékű csontkárosodással (ami előbb-utóbb pl. az orr elvesztését is jelentheti) s a makacs orrdugulással, valamint a szemen kialakuló rendellenességek által okozott vaksággal s az elszaporodó száj- és gégefekélyekkel, ill. a társuló fertőzésekkel karöltve egy bizonyos idő elteltével a beteg ált. állapotának nagymértékű leromlásához s végső soron halálhoz vezethet”
Kapcsolódó cikkeink
Királyaink halála III. - Ferenc József és IV. Károly
Királyaink halála II.
Királyaink halála I.
Történelmi záróakkordok I. rész
Halál az ókori Rómában
Fekete halál: a pestis
Forrás
lexikon.katolikus.hu
wikipedia.hu
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.