 Van még egy olyan ország, ahol jól jön a kormánynak a gazdasági válság? Az eddig elszedett pénzek hűlt helyét a kölcsönpénzzel a legjobb elsikálni. Takarítónak pedig legjobb a lakosság. Kortól, nemtől, bőrszíntől, vallástól és származástól függetlenül. Mint egy szép nagy önkéntes építőtáborban. Csak éppen nem beszél, nem érdeklődik - dolgozik!
Reprezentítv és nem reprezentatív felmérések tanúsítják, hogy a magyar lakosság nem ért a közdaságtanhoz, tisztázatlanok e tudomány különböző fogalmai. Emellett az aktív állampolgárság fogalmainak ismerete is hiányosságokat mutat.
Hol is tanulnánk meg, mit jelent a makro- és mikroökonómia, az infláció, a kamatvágás és a reálérték? Egy nem közgazdasági középiakolában a meghúzott tananyagba nem fér bele a közgazdaságtan, a felsőoktatásban pedig nem minden szakon tanítják e területet.
A társadalomismereti fogalmakat – például államforma, választás, önkormányzat, helyi társadalom – már több iskolában megtanítják, a demokratikus jogok és kötelezettségek gyakorlását, a részvételi magatartást már kevésbé. A fogalmakon túl teret kell erre biztosítani, ez pedig – ha megkockáztathatom a következő kijelentést – minél előrébb tartunk életünkben, annál inkább szűkül.
Hol ismerkedhetnénk a közigazgatási és a közgazdasági alapfogalmakkal az iskolán kívül? Az olvasás jó szokása kihalóban van, ugyannakor életünkbe begyűrűzött és masszívan tartja pozícióját az infokommunikáció, a média. A választék hatalmas, a hozzáférés már korlátozottabb. Lássuk be, nem mindenki teheti meg, hogy 125 csatornás előfizetést rendeljen, emellett a nagy kínálat nem minden esetben jár együtt a választás szabadságával, mind kínálati, mind keresleti oldalról.
A leginkább lefedett rádiók szórakoztató jellegűek, egy elcsigázott ember pedig nem biztos hogy otthon vagy munka közben éppen egy gazdasági vagy politikai rádiót hallgatna. A televíziózásban uralkodó pozíciót töltenek be a kereskedelmi csatornák, ez pedig rendeltetésüknél fogva nem a tudattágítást tűzték ki célul, hanem a szórakoztatást. Ennek milyenségéről pedig hosszú vitákat lehet folytatni. Csakúgy, mint a politikai- és hírszolgáltató műsorok korrektségéről. A színes-szagos bulvárújságok főhelyen virítanak a standokon, melyek szívesebben taglalják egy celeb életének válságát, mint más tárgyú problémákat.
A választás szabadságában tehát elvesznek azok az értékek és információk, amiket már eleve ismernünk kéne, nem pedig kiváltságként megélni a birtoklását.
Örülnünk kéne, hogy egy magát demokratikusnak tartó országban utólag legalább tájékoztattak bennünket a nyakunkba varrt terhekről? Miről is? Persze mi ezt nem tudhatjuk. Hiszen reprezentatív és nem reprezantatív felmérések tanúsítják, hogy a magyar lakosság nem ért a közdaságtanhoz, tisztázatlanok e tudomány különböző fogalmai. Emellett az aktív állampolgárság fogalmainak ismerete is hiányosságokat mutat.
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
Hozzászólások
A válság és az arra felvenni kívánt (fel is fogjuk, kurvabiztos) IMF (hogy ez mit keres a földön??) kölcsön tökéletes időpontban érkezett. Itt mostmár szó sem lesz hat év dilettantizmusr ól, csak a válságról...
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.