 A
leggyönyörűbb hónapot váltja a legkomorabb. Az ezerszínű október, a
vidáman nyugovóra térő természet átadja helyét a ködnek, a hidegnek, a
szürkének, a novembernek. Mi is összébb húzzuk magunkon a kabátot,
kevésbé szívesen kezdjük el a napot, hangulatunk letargikusabbá válik.
A két hónapot elválasztó halottak napja pontosan beleillik ebbe a
váltásba, hangulatot teremtve az elkerülhetetlen közelségéhez. Miért ez
a nap? Hogyan emlékezünk mi és hogyan mások? Mit jelent és mit
kellene, hogy jelentsen ez a nap?
Mindenekelőtt
lássuk mi is ez a vallási ünnepből össznépi szokássá vált nap. A
halottak napja keresztény ünnep, a szintén keresztény mindenszentek
napját követő nap , vagyis november 2-án van. A mindenszentek
napja (november 1) több változtatás után a IX. században kapta meg
végleges nevét és dátumát a keresztény naptárban, de már a kelta
kultúrában is jelen volt. Nevéhez hűen „Szent Szűznek, minden
apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden
tökéletes, igaz embernek” az emléknapja. November 1 estéje a halottak
estéje, másnapja a halottak napja. Az európai keresztény országokban a
hívők és nemhívők egyaránt kilátogatnak a temetőkbe halottaikhoz,
virágot visznek, gyertyát gyújtanak. A néphiedelem szerint ezen az
estén hazalátogatnak a halottak és a gyertyákkal kivilágított sírokba
könnyebben visszatalálnak. Más hiedelmek szerint a gyertyák gyújtása a
holtak lelkének melegedését szolgálja a hidegben.
Más
kultúrájú országokban is megemlékeznek a halottakról, ünnepelnek
halottak napját. Mexikóban a halál kifigurázása, megcsúfolása a fő
momentum, hirdetve ezzel, hogy nem félnek a haláltól. Érdekesség, hogy
egyes távoli törzseknél a halottak ünnepén kiveszik az elhunytak
maradványait és velük ünnepelnek, táncoltatják őket, majd az ünnep
végeztével kitisztított sírokba, tiszta ruhákban helyezik vissza őket.
Elterjedt
szokás az angolszász területeken a szintén halottakhoz fűződő
halloween, ami tulajdonképpen a szellemek, boszorkányok ünnepe,
éjszakája (október 31). Jelképe a töklámpás (Jack O'Lantern). A legenda
alapján a részeges Jack eladta a lelkét az ördögnek, hogy inni tudjon,
ám trükkökkel kijátszotta, így nem került a pokolra, ám a mennyországba
sem, így ezzel az ördögtől kapott (eredetileg répa) lámpással keresi
nyughelyét. Amerikában nagyon fontos ünnep, a gyerekek nagy
szórakozása, mivel házakhoz bekopogva cukrot, süteményeket kapnak a
"megrémült" ajtónyitóktól.Úgy gondolom minden kultúra, ország
szokásait, ünnepeit legmesszemenőbbekig tiszteletben kell tartani.
Sajnálatos módon az utóbbi években megjelent a halloween itthon is,
miközben ennek sem vallási sem kulturális gyökerei nincsenek meg. így
az egész majmolásszagú. Ilyentájt egymást érik a "hallowin partyk",
amivel önmagában baj nincs. Jópofa dolog töklámpást készíteni, mi is
csináltunk gyerekkorunkban, anélkül, hogy tudtuk volna mi az a
halloween, vagy ez honnan ered. A baj ott kezdődik, hogy elvonja a
figyelmet ennek a napnak az itthoni jelentőségéről. De vajon mi is a
jelentősége?
Halottaink
emlékét ápolni, gondolni rájuk, magunkban tovább éltetni őket nem ennek
a napnak a feladata. Ez egész életen át tartó cselekvés. Kellene, hogy
legyen. Szívünk egy szeglete nekik kell, hogy legyen fenntartva és ezt
a szegletet bizony ápolni kell. A mai nap jelentősége egy szép
tradíció, hagyomány, függetlenül attól, hogy vallásosak vagyunk-e vagy
sem. Ha úgy tetszik gesztus a halottainknak.
Régen
rossz, ha kötelező letudandó programnak tekintjük, és elrohanunk három
teszkós teamécsessel a temetőkbe, ügyetlenkedve meggyújtjuk, kipipáljuk
a nevet a listán ("szegény Józsi megvolt, papa jön"). Összébbhúzzuk azt
a bizonyos kabátot és alig várjuk, hogy hazamenjünk, nehogy lemaradjunk
a halloween partiról. Esetleg ha a sírnál találkozunk régi rokonnal,
gyorsan kicseréljük az infót: ki nősült meg, "de megnőttél", ki szült
kit, stb.
Nekem
ma jó napom volt emiatt. Pedig az általam ma végigjárt út méltatlanul
befezett életekkel és korán bekövetkező összefonódó tragédiákkal volt
kikövezve. A temető, mint olyan, a világ legnyugodtabb helye (Nem csak
ma van nyitva, megjegyzem). Ha halottak napján elmegyünk, gyertyát
gyújtani, tiszteljük meg annyival azt aki odalent pihen, hogy nem
kapkodunk, nem nevetgélünk, ha többen megyünk. Megállunk pár percre
gondolkodni. Kiváló alkalom, hogy közelebb hozzuk magunkhoz az
elkerülhetetlen véget. A halálhoz való hozzáállásunk nem természetes,
nyilván ez ettől nem fog megváltozni, mégis ott, akkor valahogy a halál
is elfogadhatóbb. A haláltól lehet félni, a halottaktól viszont nem
szabad. Jusson eszünkbe: voltak mint mi, leszünk, mint ők.
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
Hozzászólások
Egyébként érdekes lenne néprajzi kutatásokat megkeresni, több van ebben megint. Nagyon sokat felejtettünk (például, hogy ezen a napon megterítettek a halottnak is az asztalnál). Addig, míg a saját hagyományainkka l sem vagyunk tisztában, addig kikérem magamnak a hálovínt és egyéb felvett sznobságokat.
Igen, sokkal több tradíció lenne ebben, a megterítés a holtaknak is ilyen. Számomra ez nem rémisztő, vagy morbid, de a társadalom alapvetően halottfóbiás. Szeretik a halottakat a temetőbe tudni.
Mindenesetre júniusban ne várj locsolókat, a karácsonyfa is szarul mutat áprilisban
A gyertya itt is ég. Csend van. És ma este még véletlenül sem tettem volna ki a lábamat itthonról.
Én úgy vagyok vele, hogy a humor nem összeegyeztethe tetlen komoly dolgokkal. Ha a humort elveszítjük (akinek eleve nincs, az halott ügy) akkor ott krva nagy gáz van.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.