Nem látunk tisztán, elménket elhomályosítja gondolataink sűrű, tejfölös ködje, s tévutakra térünk, miközben magunk is tudjuk az igazságot. Az igazságot arról, hogy mi fontos és mi nem, hogy mi értékes, mi nem, mi számít igazán, és mi nem. S ha valaha kételkednénk is, s ha valaha türelmetlenkednénk is, akkor is hinni kell abban, amit lélekben sejtesz, amit szívedben szeretnél magadnak. Kötelességünk megengedni magunknak, hogy hazugságok és tévképzetek nélkül, saját korlátainkon és önzőségünkön túllépve éljünk minden nap. Mert az életet meg kell becsülni.