|
 Nemzeti öntudat? Az mi? Az első probléma velünk, hogy nem fogadjuk el, hogy egy ország, egy nép vagyunk. Egy NAGY CSALÁD. Elméletileg. Drága politikus barátaink az utóbbi 10 évben elérték azt, hogy az ország egyik fele utálja a másik felét. Politikai okokból. Gratulálok. Másrészt, drága politikus barátaink elérték az utóbbi 50 évben, hogy minden értéket, mindent ami magyar, mindent, ami közös, degradálják, eltűntessék, nevetségessé tegyék, vagy eladják külföldre. Annyi maradt nekünk, magyaroknak, hogy egy nyelvet beszélünk. A népzene, a népviselet nevetséges. A magyar konyha egészségtelen. A magyar tudás, kreativitás el van adva nyugatra. A magyar mezőgazdasági termékek kiszorulnak a piacról. Nincs könnyűiparunk, nincs nehéziparunk (ami van, az külföldről jött be). Nincs semmink. Kurvákká tettek minket, mert testünket áruljuk a külföldieknek. Magyarország bevételeit szolgáltatásokból kell, hogy megteremtse. Túristákra vágyunk, szexiparunk az egekben, szórakozóhelyek rogyásig. A médiasztárok hegyekben fekszenek. Ezzel szemben az értékteremtő tevékenységek, ami igazán fontos lenne, eltűnnek, csődbemennek, vagy eladjuk őket.
Ez mind nem lenne "akkora" baj, ha magyar ember egészséges lélekkel, egészséges öntudattal és csoporttudattal létezne az országban. Mit értek ezen? Egyrészt azt, hogy eljutottunk oda, és fénysebességgel haladunk a következő mélység felé, hogy egymás szemét lopjuk ki, már ipari méretekben. Ez az ország, mivel nem teremt értéket (ezt már kifejtettem), a pénzt csak egymástól vagy a külföldiektől tudjuk elvenni. Utóbbiból nincs elég, tahát egymástól lopunk. Napi szinten megy már, és tényleg nagyüzemben. Miért van ez? Egyrészt nincs nemzeti összetartozás, nincs meg az, hogy a szomszédom valahol a távoli rokonom, nincs meg az, hogy lopni bűn és szégyen, de leginkább az hiányzik, hogy az emberek megértsék, ez még rövid távon sem működik. Hosszú távon meg pláne. Lopni bűn. Az adócsalás, a megvesztegetés és kenőpénzek mind a mi zsebünkből kihúzott milliárdok. Iskolák, kórházak bánják. Na meg persze a fizunk is lehetne több, ha nem lopnák el. Persze, ha odafent ilyen példát mutatnak, mit várhatunk el az utca emberétől? Semmit. Vagyis ugyanezt. Bliccelünk a BKV-n, illegális szemétlerakókat építünk, csempészett cigarettát szívunk. Ha lehet, akkor elszívjuk a szomszédtól a meleget, fűtsőn ő, fizesse ő a gázszámlát.
Már a gyerekek is... Igen, már a gyerekeknél kezdődik minden. Az első dolog, a média manipuláció. Bocskorék, a Bumerángban jól rávilágitottak erre a minap. A reklámokban az apa a lúzer. Ő lesz beteg, őt szopatja mindenki. Az anya a takarítónő, aki semmihez nem ért. A felnőttek meg eleve mind faszok, nem értik meg a gyerekeket, és mind lúzerek. Dolgoznak, mint a hülyék, de sosincs pénzük semmire. A gyerekekbe napi szinten súlykolják, hogy ők mások, jobbak, mint a szüleik, szarják le őket. Legyenek médiasztárok, szívjanak füvet, csináljanak mindent, amitől a szüleik eltiltják őket. A gyerekek pedig meg is teszik. Bandákba tömörülve, egymást erősítve a hülyeségben, a felnőtteket kirekesztve teszik tönkre magukat. Nem véletlenül, mert nem látnak jó példát. A TV-ben csak tanulatlan, de gazdag, nagypofájú seggfejeket mutatnak, hogy ők a királyok. Aki nem gazdag, az nem is ember. Gazdag pedig úgy lehetsz, ha lopsz. A kör bezárult.
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
Hozzászólások
Vállalkozó vagyok, szakmailag elismert, így a szolgáltatásaim at anyagilag elismerik. Igenám, de ha mondjuk tisztességes (vagy fasz) lennék és befizetnék minden adót/járulékot/terhet, akkor konkrétan alig kapnék valamit. És pontosan tudom, hogy annak a pénznek a nagyrésze nem arra menne el, amire hivatása van. Inkább tartalékolok. Mint a mókus. Tudod, az a kis szőrös, ami időnként ugrál a népliget fáin. Elmondom miért: 6 éve regnáló kormányunk lassan 3 éve közölte: szarban vagyunk, mindenki húzza a nadrágszíjat, meg az utolsó bőrt magáról, nem fog fájni, és 1-2 éven belül kint leszünk a szarból és jön a kánaán. Na akkor kezdtem igazán adótcsalni. Mi lett a vége, eltelt 3 év, kiderült, hogy csődközelben az ország (gazdasági világválság, mi? hehe). Magyarországon elviselhetetlen ül nagyok a vállalkozások terhei. Képtelenség tisztességesnek lenni. Miközben mindenhonnan azt hallod, hogy ez meg az ennyit nyúlt, ilyen tendert nyert meg vmi kamu pályázaton, stb.
Bliccelek. Bliccelnék, ha BKVznék. Miért? Azért, mert lassan 300 Ft egy vonaljegy. Ha Bp-en , ami nem olyan marhanagy város, el akarok jutni A pontból B pontba, az minimum 3 jegy. Visszafelé ugyanennyi. Ez kb 1800 Ft. Cserébe kapok büdös koszos járműveket, időpazarlást, egy sor kényelmetlenség et. A viszonylag nagyfogyasztású autómmal ebből 60km tudok megtenni a városba. Vagyis körbeautózom lazán. Ja és közben hallom, hogy a BKV ilyenolyan tanácsadásokért milliárdokat fizet ki. És baszottnagy veszteséget termel. Európában egyedül, gyakorlatilag sokkal magasabb jegyárakkal, veszteséges. Nem csodálkozom, hogy az aki rákényszerül a BKVra, és drágábban jön ki, mintha autózna, bliccel inkább. Nekem meg ilyen feltételekkel eszemben sincs kiemelni a valagamat az autómból.
Alapvető magyar mentalitás, hogy a saját "rossz" tetteinket másokkal próbáljuk meg igazolni. Azaz más is adót csal, bliccel, lop, akkor én miért ne?
Lehet szidni a kormányt, a BKV-t, a sorsot bármit, a tényen nem változtat. Nekünk magyaroknak soha nem volt erősségünk a szabályok betartása.
A tisztesség sajnos kivesző fogalom.
Nem másokból indultam ki, egy szóval nem említettem, hogy azért csinálom, mert más is csinálja. Javaslom olvasd el ismét a kommentem.
És igen, nem vagyok hajlandó mások dilettantizmusá t a saját bőreim lehuzgálásával kompenzálni, miközben látom, hogy ahol dilettantizmus van, ott ezt a legkevésbé teszik.
A cikk egyébként érdekes: semmilyen szinten nincs sem nemzeti, sem akármilyen (pl. keresztény nemzeti) értékrendszer propagálva 1990. óta. Ott vmi helyrehozhatatl an hibát követtek el. Ilyen szempontból még az "átkos" is jobb volt, mert ott legalább volt vmi ideológia. Tetszett-nem tetszett, ha nem tetszett, lehetett ellene lázadozni. Ma a pénz diktál, lázadozni meg nem tudsz, mert az az éhenhalással lenne egyenlő. Sajnos, rákényszerülünk a leleményességün kre vagy így, vagy úgy.
Sokan szerintem elfelejtik, hogy az a pénz amit elcsalunk adóban az hiányzik a saját zsebünkből máshonnan.
Emellett persze tudom, hogy a kényszer nagy úr.
András, Háni. Ami most van, az nem az utóbbi 18 vagy akár 50 év gyümölcse. Aki ma ugat, ugyanannak a kutyának a kölyke, aki az előző rendszerben is megtalálta a maga útját. Teljesen mindegy, hogy melyik párthoz tartozik. Anno egyértelműbb volt az irány- ahová menekülni/lázadni lehetett. Most is szabott, csak sokkal bizonytalanabb. De ezt tudjuk be a szaros globalizációnak .
A nagy magyar lélek és lélektan sokkal régebbről feltérképezhető . Az irány, az okok, a miértek. Én magam sem tudom a válaszokat, de az biztos, hogy ezek a kérdések amiket felvetettél András, nem okok, hanem tünetek. Tehát nem jók a kérdések.
Tisztesség. "Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis. Mért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis." Ingoványos a talaj. Maho, adót csalok én is, mert: ...van egy valag okom. Fölösleges lenne felsorolni, nagyjából egyet is értek veled. Kati, nem osztom azt a nézetet, hogy azért teszem, mert más is és akkor miért ne. Egyszerűen kényszer. Ha a kölykömet tápolni akarom holnap is, akkor kitörölhetem az ideológiával a seggem, de a gyerekem száját nem tömöm be. De. Pl. BKV. Vagy bármelyik másik plusz költség. Az ember oszt-szoroz. Ott húzza meg a határt, ami még a tűréshatáron belül van. Meg lehet magyarázni, de a bérlet még épp kinyomható magunkból, még akkor is, ha olyan szolgáltatást kapunk, amilyet. Én akár bliccelhetek is, de Maho, azt nem tudom elképzelni, hogy te a gyerekedet olyan helyzetbe hoznád, hogy vegzálja egy ellenőr, mert neked elveid vannak. Na ugye. Máris szelídült a kép. Ha akarod, szánsz rá, mert kell.
Kati, nem, az a pénz amit én "elcsalok" (azért idézőjel, mert nevetséges összegekről van szó), nem a saját zsebemből hiányzik. És nem is a tiédből. Az nem hiányzik. Ugyanis amit mi kicsiben elkövetünk a megélhetésért, az állami szinten eleve deficit. Bele van kalkulálva. Itt nagyban megy a lopás, és itt egyet is kell értenek Andrással, hogy itt mindent ellopnak/kiárusítanak. De nem mi. Nem az egyszerű nép fia. Hanem akik nagyban csinálják. És nem azok, aki (mint én) eltartják a nyugdíjasokat/fegyházakat/családi pótlékból élőket (de finom voltam...) és még sorolhatnám. Hanem a Zuschlag-félék (szerencsétlenr e lett ráhúzva a vizes lepedő), akik szemrebbenés nélkül élnek bele a világba a saját önérvényesítésü kkel.
András, a médiát pláne kár ebbe belekeverni. Sokkal messzebbre vezet ez és nem sajátosan magyar probléma.
Mi a baj velünk? "Ufó"-nép vagyunk. Európa szívében, egy olyan nyelvvel és hagyományokkal, mely egyedülálló. Miért? Mert ez a nép sosem volt homogén. Talán ezért a széthúzás. De egy közös: a MAGYARSÁG. Mint definíció, mint életérzés, mint forma, mint identitás. Nem véletlen a szélsőség térnyerése. Ugyanis próbálunk kapaszkodni valamibe, valamibe, ami sosem volt, sosem lesz. Mindig volt, mindig lesz. Mindig voltunk, mindig leszünk. És VAGYUNK. Ne azon lamentáljunk, hogy miért szar. Hanem dolgozzunk azon, hogyan tegyük jobbá. Te hogyan dolgozol rajta?
Sokan vannak ellenünk. Ez minket most nem összekovácsol, megint csak széthúz. Várom az üdvös pillanatot, mikor akkora lesz a botrány, hogy magyar magyarnak nem farkasa lesz.
(Azt meg csak zárójelben, hogy András, nagy merészség külföldről ilyen cikket írni...)
Én nem BKVzom, de ha sokat BKVznék, lehet én is vennék. Csak a bliccelést nem tartom eredendő bűnnek, mert irreálisan magas a jegyár.
A BKV talán a legkorruptabb cég magyarországon, és szemrebbenés nélkül privatizálnám. Akkor gazdasági alapon működne, valaki zsebére, akinek érdeke lenne hogy elérhető áron szolgáltasson minőséget, és nem arra játszana, hogy az állam/főváros kipótolja a megtermelt (ejtsd lenyúlt) hiányt.
Sokszor mondják, az állam rossz gazdálkodó (ld BKV, MÁV, elosztó rendszerek, eü). Ezen rövidtávon segít a privatizáció, ami alapvetően rossz. Megérne egy cikket, hogy miért nem lehet állami céget normálisan vezetni/működtetni, gazdasági alapon, veszteség, korrupció nélkül, minősi szolgáltatásokk al.
Többi oké. Írj cikket.
Miért nem csinál az állam egy olyan bankot (hamár olyan kibaszottul szereti az ő polgárait), ami nem termel nyereséget. Csak annyit, ami a működéséhez szükséges (infrastruktúra , bérek, stb). Na, majd ha egy ilyen megvalósul, veszek parkolójegyet, BKV jegyet, és kisangyalként fizetem az adót. Addig nem.
Nem tudják bizonyítani, hogy ott voltam valóban, ugyanis a fotó manipulálható. Volt erről egy precedens értékű per nemrégiben.
Látjátok, feleim, szemtekkel mik vagyunk
Por és hamu vagyunk
Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek.
Össze tudod még rakni a Margitszigetet? ...
Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat
A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat
Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak
Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt
A "pillangó", a "gyöngy", a "szív"- már nem az, ami volt
Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt
És megértették, ahogy a dajkaéneket
A szunnyadó, nyűgös gyerek álmában érti meg
Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké
A gyereknek T o l d i - t olvasod és azt feleli, o k é
A pap már spanyolul morogja koporsónk felett:
"A halál gyötrelmei körülvettek engemet"
Az ohioi bányában megbicsaklik kezed
A csákány koppan és lehull nevedről az ékezet
A tyrrheni tenger zúgni kezd s hallod Babits szavát
Krúdy hárfája zengi át az ausztrál éjszakát
Még szólnak és üzennek ők, mély szellemhangokon
A tested is emlékezik, mint távoli rokon
Még felkiáltsz: "Az nem lehet, hogy oly szent akarat ..."
De már tudod: igen, lehet ... És fejted a vasat
Thüringiában. Posta nincs. Nem mernek írni már.
Minden katorga jeltelen, halottért sírni kár
A Konzul gumit rág, zabos, törli pápaszemét
Látnivaló, untatja a sok okmány és pecsét -
Havi ezret kap és kocsit. A Mistress s a baby
Fénykép áll az asztalán. Ki volt neki Ady?
Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene?
Arany szava?... Rippli színe? Bartók vad szelleme?
"Az nem lehet, hogy annyi szív ..." Maradj nyugodt. Lehet.
Nagyhatalmak cserélnek majd hosszú jegyzékeket.
Te hallgass és figyelj. Tudjad, már él a kis sakál
Mely afrikai sírodon tíz körmével kapál
Már sarjad a vadkaktusz is, mely elfedi neved
A mexikói fejfán, hogy ne is keressenek
Még azt hiszed, élsz? ... Nem, rossz álom ez is.
Még hallod a hörgő panaszt: "Testvért testvér elad ..."
Egy hang aléltan közbeszól: "Ne szóljon ajakad ..."
S egy másik nyög: "Nehogy ki távol sír e nemzeten ..."
Még egy hörög: "Megutálni is kénytelen legyen."
Hát így. Keep smiling. És ne kérdjed senkitől, m i é r t?
Vagy: "Rosszabb voltam mint e z e k ? ..." Magyar voltál, ezért.
És észt voltál, litván, román ... Most hallgass és fizess.
Elmúltak az aztékok is. Majd csak lesz, ami lesz.
Egyszer kiás egy nagy tudós, mint avar lófejet
A radioaktív hamu mindent betemet
Tűrd, hogy már nem vagy ember i t t, csak szám egy képleten
Tűrd, hogy az Isten tűri ezt s a vad, tajtékos ég
Nem küld villámot gyújtani, hasznos a bölcsesség
Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet
Köszöni a koporsóban is, ha van, ki eltemet
Őrizd eszelősen néhány jelződet, álmodat
Ne mukkanj, amikor a b o s s megszámolja fogad
Szorongasd még a bugyrodat, rongyaidat, szegény
Emlékeid: egy hajfürtöt, fényképet, költeményt -
Mert ez maradt. Zsugorin még számbaveheted
A Mikó-utca gesztenye fáit, mind a hetet,
És Jenő nem adta vissza a Shelley-kötetet
És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet
És elszáradnak idegeink, elapadt vérünk, agyunk
Látjátok, feleim, szemtekkel, mik vagyunk
Íme, por és hamu vagyunk
Sokat gondolkoztam azon, hogy talán én vagyok túl maradi? De nem, mindig oda lyukadok ki, hogy a hiba nem bennem van. Egyszerűen képtelen vagyok megérteni, elfogadni meg pláne, hogy miért uralkodott el ez a közönséges stílus a mindennapokban, a tévében, az interneten... Még a Prokontrán is, ami pedig azzal a céllal jött létre, hogy egy színvonalas, kulturált portál legyen, magas szellemiségű cikkek tárhelye...
Azt megértem, hogy egyre több a probléma, én is sok szörnyűséggel szembesülök nap mint nap, de pont ezért kéne ragaszkodnunk a még meglévő értékeinkhez. Olyan szép és gazdag anyanyelvünk van, rengeteg módon kifejezhetjük véleményünket... Miért kell mégis így?
A cikkben egyébként sok igazság van, ezt elismerem, de csak a problémákat sorolja fel. Holott ezek ellen azért lehet tenni is. Nyilván nem én fogom megváltoztatni a világot, de a saját kis életemben igenis el tudom érni, hogy ne minden a panaszkodásról szóljon, hogy nálunk az apa ne legyen lúzer, ne tartsuk magunkat többre a szüleinknél és ne a pénz alapján ítéljük meg az embereket. Te jó ég, nálunk ezek soha fel sem merültek!
Talán ha mindenki szánna rá egy kis időt és először saját magában tenne rendet, akkor már kevesebb rosszkedvű ember szaladgálna az utcákon. És én már annak is örülnék.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.