A pornósok már a spájzban vannak. De tényleg. És alighanem beljebb is jönnek még. Néhány évvel ezelőtt ütötte fel a fejét a jelenség. Először a portréújságírásban, amikoris a hazai közvélemény fogékonynak mutatkozott a pornószakma underground „sztárjainak” (ekkor még idézőjellel) megismerésére. Talán Michelle Wilddal kezdődött, akinek a tesztelt intelligenciája magasabb, mint egy átlagos főiskolai tanáré. Eleinte a szakmával kapcsolatban tett szemérmes utalások mellett ezen polgártársaink meglepően normális magánéletükről, különleges tulajdonságaikról, teljességgel normális jövőbeni terveikről szóltak a hírek. Jé, egyszerre szállt fel millió torokból, hát ezek teljesen normálisak! Épp olyanok, mint mi! Aztán a sorra szaporodó bemutatkozó cikkeket követően nem sokkal megadtuk magunkat, befogadtuk őket a közbeszédbe, felvettük őket a „nyilvánosan is beszélni merek róla” listáinkra, a részeg kanmurik kocsmaasztal feletti ordítozásaiból a téma szép lassan beszivárgott a munkahelyekre, iskolákba, sőt, családi beszélgetéseinkbe. És akkor szélesre tárta előttük ajtaját a bulvár, az idézőjel eltűnt, a pornósztárok mindennapjaink részeivé váltak, mégpedig paradox módon úgy, hogy mindennapjaik részeseivé válhattunk.

Lassan ciki úgy reggeli ébresztőműsort csinálni, hogy ne nyilatkozna benne legalább egy pornócsillag, az online bulvárlapok telis-tele szilikonnal felturbózott szöszkékkel. A szomszéd idős néni Boróka Ballsról állítja, hogy milyen aranyos kislány, Alexandra Diamondnak több diplomája van, mint egy unatkozó, középosztálybeli juppinak, Michel Wild, alias Vad Katalin babáján meg mindenki mosolyog – te jó ég, tényleg Málnának nevezte el.

Pénzért, kamerák előtt dugó, szopó, nyaló és még ki tudja mit csináló honleányokról, ritkábban urakról szólnak ezek a cikkek és sok-sok év elteltével érthetetlen, hogyan tudták megvetni a lábukat a bulvármédiában és hogyan vertek hídfőállást és tartják azt sikerrel egy olyan mezőnyben, ahol azért nem egyszerű a címlapra kerülni– gondolok itt Győzikére, a megélhetési „önművészre”, Benkő Dánielre, aki művészi önkifejezőeszközként használatos lantját a saját falloszára cserélte, vagy Fekete Pákóra, a méltán népszerű afrikai magyarnóta énekesre, aki Szálasit élteti a neten keringő videókon. És egy ilyen mezőnyben ezeknek a sztároknak eleinte mást sem kell csinálni, mint lenni. Mert miről szólnak a velük kapcsolatos megjelenések? Díjakat nyernek, partizgatnak, közhelyes szerelmi dillemákban vergődnek, a stressz miatt kikészül a szívük. Aztán nemrég a bulvármédia lapot húzott tizenkilencre – egyelőre nem jött be - a pornósztárok már Teréz Anya-i magasságokba emelkedve jótékonykodnak is. Ha ez így megy tovább, maholnap ők olvasnak majd esti mesét a gyerekeinknek, gondolhatnánk hipokrita riadalommal, de inkább ne. A jelenség megértéséhez ugyanis saját magunkkal (bocsánat, itt a „magunkkal” csak a bulvárfogyasztókra vonatkozik!) kell szembenéznünk.

A szinergia olyan elemek együttese, amelyek összességében sokkal erősebb hatást képesek elérni, mint a külön elért hatás sima összegeként. Szinergia például a Disney-McDonald’s összefonódás, ahol a hamburger mellé kínált műanyagfigura ráveszi a kölyköt, hogy megnézze a filmet is, de ugyanakkor a film arra csábítja a lurkót, hogy a műanyagfigurát is megszerezze magának, amihez húspogácsák számolatlan fogyasztásával juthat hozzá. Szinergia, amely mind a két vállalatot nagyságrendekkel sikeresebbé tette.

Éppen úgy, mint a hazai pornószakma és a bulvármédia.

Évekkel ezelőtt a pornószakmában dolgozók nem akarták, hogy kiderüljön, mivel is töltik a „munkaidejüket”. A pornócégek fejlett országokba, sokszor tengerentúli piacokra „gyártottak”, így az ember lányának, fiának vajmi kevés esélye volt, hogy a szomszéd megtudja, mivel keresi a kenyerét. Aztán jött az Internet. Különösen a szélessáv megjelenésével már nem volt hova bújni. Bárki, aki hozzáférhetett a hálóhoz, nagyjából egy tíz perces keresést követően könnyedén szembesülhetett sztárjaink munkásságával, nem lehetett többé az anonimitás békés közegében kufircolni, hisz másnap a boltban akár a szomszéd gyerek is felismerhette színművészeinket. Az önbecsülés, önazonosság és anyagi prosperitás megtartásának egyetlen újta a „szakma” legitimizációja volt. Többé-kevésbé már ismert jelenség, hogy a pornószakmában dolgozók rendszeresen vállalnak privát „műsorokat” is, amely – Kelemen Anna interjúkönyve óta köztudott – igen nagy bevételi forrást jelent. Az élelmesebbje rögvest rájött, ha pornózol, válj híressé „bulvárilag”, ezt kihasználva maximalizáld a profitodat és utána szállj ki. Ha jól csinálod, a köznép a vállán cipel ki téged – emlékezzünk Vad Katira, akinek sorozatszerepe után már együtt izgultuk végig a terhességét és egy ország bízik benne, hogy a cseperedő Málna (Málna...:D) egy olyan világban ébred majd tudatára, ahol édesanyjára nem úgy emlékeznek majd, mint egy pénzért szopó nőre. A híressé, hírhedté, népszerű kifejezéssel élve „celebbé” váláshoz a bulvár purgatóriumán keresztül vezetett az út, ezt járja most a Michelle utáni második vonal. A pornósok egyértelműen jól jártak hát a bulvárral.

De mi a helyzet visszafelé? A modern bulvár gyermekkora hazánkban a kilencvenes évekre tehető. A lapok egyes cikkeik sikerét nem vagy csak igen körülményes úton tudták mérni, a lapeladások a címlapon múlott. A lapok így kénytelenek voltak reflektálni az adott időszak – többnyire nap – leginkább közérdeklődésre számot tartó eseményére, klasszikus bulvártémák, katasztrófák, valódi hírességek szexbotrányai, bűnesetek adták el a lapokat. Aztán az online bulvár megjelenésével nagyon precíz eszközt kaptak a kezükbe a siteok médiaértékesítéssel foglalkozó szakembereik. Az online média ugyanis egyszerű lehetőséget biztosít a lapokban megjelenő egyes cikkek látogatottságának mérésére is. Ahogy a pornótéma bemerészkedett a bulvárba, először még modorosan, Kovisan, VadKatisan, azonnal kiderült, hogy ez valóban látogatottságot, olvasottságot vonz. És igen, itt jön a képbe a fogyasztó. A pornólufit az olvasó fújta nagyra, látogatottsági csúcsokat állítanak be a pornósokról szóló megjelenések. Egy pornós BÁRMIT csinál, rákattintanak, ha a neve, foglalkozása szerepel az adott írás címében. Így jár hát kéz a kézben a bulvár a pornóval, keresi az új utakat és szépen lassan szorítja egyre hátrébb azokat a bizonyos határokat.

Miféle határokat? Hát például a gyerekek. A pornóról szóló online bulvárírások bevonják a gyereket a pornó világába. A jelképes „törzsi tűz” körül ülő kölykeink azt látják, hogy ezek az emberek valamiért fontosak, valamiért közérdeklődésre tartanak számot, valamiért példaként állnak mindannyiunk előtt. És az Interneten a jobb sorsra érdemes, szerelmi háromszögben vergődő Monique Couvet mellett két kattintásra van a rendező által beállított „szerelmi háromszögben” sikoltozó Monique Couvet.

Nem mennék bele, hogy jó-e az, hogy a háló tele van pornóval. Nem tartom rossz embernek a pornószínészeket. Kemény munka az övék, nehéz és kockázatos, testileg és lelkileg is megterhelő vállalás. Nem rossz emberek a bulvárújságírók sem. Nehéz minden nap olyan témát találni, ami sokakat érdekel, ráadásul olyan bárgyú néha ez az ország. Kifejezetten rossznak tartom viszont, ha hidat verünk a pornónak, hogy beférkőzzön a közéletbe. (Ennek már látható jelei vannak. Ki nem volt még kicsit körülnézni a privi.hu nevű hazai közösségi siteon, milyenek a jelenünk példaképkereső kamaszlányai. ) Nem beszélve arról a szexuális kultúráról, amelyet a pornó közvetít. Az alapvetően a férfi maszturbációra építő iparág kifejezetten önző szerepekben mutatja be a férfiakat és általában megalázott, alárendelt helyzetben a nőket – ami nem baj, az alapvető célját így éri el. De ha ezen szerepeket eljátszó színészeket bemosdatjuk a bulváron kereszül a közéletbe, ha híres színészek, énekesek között mozgatjuk őket a „celebtérben”, félő, hogy a példakereső kamaszok a teljes csomaggal kívánnak majd azonosulni. A pornós még azelőtt kezdje elzavargatni az újságírókat, hogy a fia a haverjaival szombatonként kislányokat gengbengel a szórakozóhelyek vécéiben. A bulvárújságírók még azelőtt keressenek új témát, mielőtt hazatérve Judy Nero poszterét találják a 16 éves gyermekük falán, amit a kislány új, harmincas alkalmi partnere hozott ajándékba, cserébe a kellemes együttlétért. Mi meg szerintem egyszerűen csak ne kattintsunk ezekre a cikkekre, a tudatos online médiafogyasztás ugyanis sokkal hamarabb hoz eredményt, mint gondolnánk, másrészt annyi más érdekesebb dolog van az Interneten.. mint például... a... mi is?

Ti mit gondoltok erről?

Kapcsolódó írásunk

Bulvár. Egy őszinte világban nem lenne rátok szükség?

---

Oszd meg, ha tetszett!

• Tizenegyezer szopás -25/05/2011
• In Medias Brass Quintett a Most komolyan! keretében -11/03/2011
• Geréb Ágnes pro és kontra -13/10/2010
• Ki lakjon a Baker Street 221b-ben? -01/10/2010
• Fény-kép -06/09/2010
• SZELID TEREMTÉS - A Frankenstein-terv, Mundruczó Kornél új filmje -26/04/2010
• Húsvéti gondolatok -05/04/2010
• Ismét Képzett társítások - AEGON-estek a Nemzetiben -26/03/2010
• Szubjektív: 1. rész /A 10 legjobb külföldi és a 10 legjobb magyar zene szeretkezéshez/ -25/03/2010
• A szomszéd kertje? -21/03/2010