Az általam témának választott terület télen-nyáron varázslatos hangulatot áraszt, régi ismerősként köszönt akárhányszor is visszatérek, hogy lélekben feltöltődve távozzam. Lássuk hát, mit is nyújt nekük az Ócsai Tájvédelmi Körzet!

A táj tavasszal és nyáron a lápos területek jellemző virágával a vitézkosborral fogad (Orchis Militaris). Egészen kisgyermek korom óta van szerencsém ezt a vidéket ismerni és akárhányszor leutazom a városból, mindig tud újdonságot nyújtani.

Sajnálatos számomra, hogy ténylegesen az ember szeme előtt fogyatkoztak meg azok a láprétek és éger erdők amelyek jellemezték az Ócsai Tájvédelmi Körzetet, megadták a jellegzetességét. A Felsőbabádi Állami Gazdaság birtokolja az ottani szántóterületek jelentős részét, és ahogyan terjeszkedett a mezőgazdasági művelés, olyan ütemben csökkentek a rekreációt szolgáló erdős, ligetes részek. Jellemző a juh és a húsmarha tartás is. Azt hiszem nem kell ecsetelnem a juhok által okozott tarra rágási és a marhák taposási kárait, bár az igazsághoz tartozik, hogy állandó az így hasznosított terület, tehát lokalizáltan jelenik meg és inkább a már ténylegesen leromlott területeken.

Leromlás alatt a legeltetett területeket értem, valamint ezek a részek szemetesek, trágyásak, sok helyütt van eldobált, elrozsdásodott gépalkatrész, hordók és kiömlött műtrágyás zsákok. Néhol kialakultak bűzös tocsogók és mélyedésekben megálló szennyes vízzel telített szervesanyag depók, melyek remek szaporodó helyül szolgálnak a böglyöknek, különféle légy fajoknak és legfőképpen a szúnyogoknak..

A cikk megírása után elhatároztam, hogy leutazom és hosszú túrát teszek kedvenc területemen. Megérkeztem, és már az erdő széléről látszott, hogy a trágyakupacok és a szemét újra csak növekedett. Azonban a megdöbbentő nem ez volt.

Már vártam a nádasnak a jellegzetes zúgását a szélben, azonban hiába, ugyanis eltűnt. Kivágták. Vagy kipusztult? A kérdésre azonnali választ adott a mindenhol elfőrduló marha trágyakupac. A terület még sásos, zsombékos, néhol térdig érő vízzel, de nád már nincsen.

Bátor állatok a tehenek, mindenhol előfordult az állatok trágyája, még ott is ahova én már nem merészkedtem, féltem, hogy ottragadok a sárban. Jellemző, hogy a turjánvidék kezd átalakulni magas vízállású rétekké, ahol aktív legeltetés folyik. Ahol lehet felgyújtják az öreg füves vegetációt. Továbbmenve már nem azon sem csodálkoztam, hogy a mindig vízben álló erdőben gyakran találkozni összefüggő száraz kiemelkedésekkel. Szemem rögtön megakadt egy a vízben úszkáló sárga kis dobozkán, mintegy jelezvén, hogy itt emberek járnak és nincs jobb dolguk, mint ilyen dobozkákat hajigálni a vízbe.

Egyébként engem ez a terület egy kicsit a Floridai mocsárvilágra emlékeztet, főleg estefelé a szürkületben amikor a korhadt fadarabok alligátorként pihennek a víz tetején. Továbbmenve akaratlanul is felzavartam egy vadréce párt, zajosan repültek tovább. Mindenhol békák ugrándoztak a vízbe a partról, ami elég tisztának látszott ahhoz, hogy még ne pusztuljanak ki. Néhol összefüggő olajfoltok terjengtek a víz felszínén, máshol pedig annyira túlburjánzott a moszat és az alga, hogy zöldes nyálka borított mindent. Teljesen rejtélyes számomra, hogy ki és minek öntötte bele a vízbe az olajat

Furcsán hangzik, de nyáron és ősszel az erre a területre vetődött túrázók, felüdülésre vágyók ellensége, élete megszomorítója a szúnyog és bögölyhadsereg. Erről persze nem tesznek említést a tájékoztatók és nem is mindenhol fordulnak elő olyan tömegben, hogy az fájó, égető, viszkető sebeket okozna a természet szépségében gyönyörködők testén. Még a Balaton és a Velencei-tó környékén sem esett meg velem olyan történet, hogy szabályosan megtámadott egy hatalmas bögölyraj, a szó szoros értelmében megfutamodásra kényszerítve az oda merészkedő bátor vállalkozót. A sásos, nádas területeken én még nem találkoztam a buckákon, göröngyökön lépkedő túrázóval, kivéve magamat és a kutyámat, akivel kölyökkorában egyszerűen eltévedtem a nádasban. Mialatt én próbáltam kitalálni, hogy merre is kellene menni, azalatt szegény kutya a nagy melegben lihegve, össze-vissza vágta a nyelvét a sás éles leveleivel, újabb gondot okozva, hiszen a karomban kellett kivinnem a kiskutyát. Évek teltek el. Azóta ez a rész igen könnyen bejárható, ugyanis eltűnt a nádas és ezzel együtt egy csodálatos élőhely.

Azokon a részeken, ahol elég csapadék hullik és a talajvíz is közel van, valamint stabil a vizzárró réteg, kialakulnak az olyan, ma már egyre kisebb területtel rendelkező erdők, amelyben a fák gyökerei és törzsük egy része éjjel-nappal vízben áll, szürkületben és este vízpárás félhomályba burkolva a tájat, misztikus hangulatot kölcsönözve neki.

Ilyenkor számomra szent ez a hely, ennél szebbet ritkán lát és érez az ember. A békák társaikat hívogatják, a tücskök ciripelnek, szóval maga az érintetlen természet. Néha kígyókkal is találkozhatunk, szerencsés ember voltam, én már láthattam a ritka parlagi viperát is, bár kissé félve tőle, hiszen a helybeliek elmondása szerint rugóként pattan fel a földről, hogy belemarhasson áldozatába.

A siklók is nagy számban fordulnak elő. Érdekes eset volt amikor a telkünkön találtam egy 60 cm körüli rézsiklót a szájában egy kapitális méretű varanggyal, amelyet képtelen volt lenyelni. Egy nap múlva a rézsiklót döglötten találtam a kertben, a varangy eltűnt valahova. A kígyó azóta formalinba téve alussza örök álmát városi lakásomban, egy dunsztos üvegből kifelé bámulva üveges szemeivel.

Az erdőkben a tisztásokon turistapihenők lettek kialakítva, néhol focipályákkal és kocsibeállókkal. Sok helyütt van járható földút, amely erős esőzések alkalmával felázik, csupán a terepjárók számára biztosít közlekedést. Az erdőkből kiérve általában 10-20 hektáros szántóföldekkel találkozhatunk, amelyek kiváló búvóhelyet nyújtanak a mezei és üregi nyúl populációknak. A nádasos, sásas részek kedvelt dagonyázó helyei a vaddisznóknak.

Rovaroknak, kígyóknak, madaraknak jelent ez habitatot, remélem, hogy még sokáig. Telkünk padlását, habár még soha nem láttam személyesen, de bizonyosan állíthatom, hogy bagoly használja vadászataira bázisként, hiszen mindig megtalálom az árulkodó nyomokat, a bagolyköpetet. Nem véletlen az, hogy a bagoly ilyen remek helyet talált magának. A környéken két nagy gabonatároló van, amelyet előszeretettel látogatnak az egerek, patkányok, ürgék, hörcsögök. Kell ennél finomabb vacsora egy bagoly számára?!

A szántóföldeken kukoricát, napraforgót, burgonyát, répát termelnek egyrészt a közeli piacokra, másrészt az állatállomány ellátására. Bár még lenne jó néhány személyes élményem, nem szeretném az olvasót untatni a részletekkel. Vágjunk kicsit komolyabban a témába, szeretném részletesen bemutatni a területet, néha más szerzőket citálva, természetesen olyanokat akik tudományosabban foglalkoztak a területtel.

Adatok

Az Ócsai Tájvédelmi Körzet védett terület Pest megyében a Duna-Tisza közén, mely része a Kiskunsági Nemzeti Parknak és amelyet 1975 szeptember 9.-én létesítettek az Országos Természethivatal elnökének 3/1975. OTVH számú határozatával. Őrzi a régmúlt idők Alföldjének egy-egy sajátos formációját, a lápréteket (turjánok), a gazdag növény- és állatvilágot. A fokozottan védett része korlátozottan, a többi szabadon látogatható. Természeti és kulturális értékekben gazdag terület.

A három települést érintő (Dabas, Ócsa, Inárcs) 3575 hektáros tájvédelmi körzetből fokozottan védett az Öreg-turján, a Nagy-turján és a Rókus-mocsár mintegy 1412 ha területtel. A TK területéből az Öreg-turján és az azt övező rétek, valamint a Tőzegbánya-tavak, összesen 1078 ha kiterjedéssel bekerültek a “Nemzetközi Jelentőségű Vadvizek Jegyzék”-be, mint úgynevezett “Ramsari terület”.

Az egykori Duna-medence lefolyástalan mélyedéseiben keletkezett és fennmaradt turjánok a Duna-völgyi főcsatorna megépítésével fokozatosan kiszáradtak. Az erdők is megfogyatkoztak, a rétek egy részét szántóföldi művelés alá vonták, más részén tőzeget termelnek. Sok ritka állat és növényfaj kipusztult, azonban az Ócsai Medence kedvező földrajzi fekvéséből adódóan sokat megőrzött a táj régvolt arculatából. A Dabasi Turjános Természetvédelmi Terület kiterjedése 148 ha, a teljes terület fokozattan védett. Újabban úszólápokat is felfedeztek. Tehát itt megfigyelhető az a növény-társulás-fejlődési sorozat, amely a nyílt víztől (morotvák, nádas szegélyezte csatornák, erdei tavacskák) a nádasokon (lápi csalán előfordulás) zsombékos mocsár- és lápréteken (ritka növényei a vidrafű és a lápi békabuzogány), az orchideákon, és a télisáson át az erdőtársulásig vezet.

Valaha az ős Duna járta ezt a tájat, amelyről a mélyben lerakódott hordalékkavics árulkodik. A Duna feltöltődött holtágai még most is időnként vízzel borítottak, annak ellenére, hogy maga a fő folyó már nem érinti a vidéket. Éger, fűzlápok, láprétek, kaszálók vannak a területen. A felszín változatos. A lápokból homokhátak emelkednek ki. Ezeket ma legelőknek, szántóknak használják, de nem is olyan régen még gyöngyvirágos tölgyesek borították őket. Egy-két helyen a szép erdőállomány nyomokban megmaradt, de nagy részüket kiirtották, hogy mezőgazdasági területeket alakítsanak ki. Az emberi beavatkozás nyomán gyakran szomorú kép tárul a turjánvidéket járó ember szeme elé. A lápos területek lecsapolásával nemigen lehet dicsekedni. Amikor a Duna-völgyi-főcsatornát a századfordulón megépítették, valóban összezsugorodtak a vizenyős területek, de ezzel párhuzamosan megindult egy kellemetlen folyamat, a szikesedés. A lápok egy részét értékes növényeivel együtt elvesztettük. Meggondolatlan, erőszakos tájalakítás volt ez, különösebb haszon nélkül.

A sztyeppe

Ennek következményeképpen a lassan kiszáradó területeken a láprétek helyét sztyeppnövényzet vette át, és az égerfát kezdte kiszorítani a kőris. A víz szerencsére nem tűnt el véglegesen. A talajvizek még jó néhány helyen lehetővé teszik az ősi növénytakaró fennmaradását, amelyet elsősorban az Ócsai Tájvédelmi Körzetben és a dabasi turjános természetvédelmi területen őriznek. Ehhez nyugati irányban buckavonulat kapcsolódik, rajta néhány helyen még megmaradt a gyöngyvirágos tölgyes. E pusztai tölgyesekben szinte minden síkvidéki ragadozómadár-faj fészkel, de énekesmadarakban sincsen hiány. A tatárszentgyörgyi erdőben az ornitológusok nyári táborozásuk során tizenhárom fészkelőfajt számoltak meg. A kiszáradó lápréteket a piroslábú cankó, sárszalonka kedveli, de hazánk egyik legnagyobb hamvasrétihéja-állománya is ezen a területen található. Itt még a parlagi vipera is előfordul, bár ennek a hasznos kigyónak, ha ilyen ütemben fogy a mocsaras terület, nem lesz élőhelye és végul kipusztul. Az égerláperdők talajában és az alomban élő ízeltlábúak egyedszáma nagyon magas. Jelentősebb fajok a szárazföldi ászkarák és a csak Ócsáról és Erdélyből ismert ikerszelvényes. A területen található sok endemikus, reliktum és ritka rovar közül említést érdemel az északi nádi bagolylepke, az északi apró araszoló, aranyaraszoló, a lápi aranyfoltos bagolylepke, valamint Magyarország területén kizárólag az ócsai öregturjánon előforduló ezüstsávos szénalepke. Ez a posztglaciális láprétekhez kötött faj legnagyobb lepkeritkaságának egyike. A ritkább madárfajok közül említést érdemel még a kerecsensólyom, kabasólyom, kék vércse, réti fülesbagoly, póling, a bölömbika, a piroslábú cankó és a réti tücsökmadár.

Különleges növénytársulás a peszéri nyíres tölgyes, ahol a napsütötte tisztásokon olyan hegyvidéki fajok élnek, mint az erdei szellőrózsa és a bíboros vajvirág. Az Alföldön alig egy-két helyen van erre példa. A homoki legelők terített asztalai a rovarevő kisemlősöknek, a hüllőknek és a madaraknak. A felelőtlen beavatkozások azonban itt is jóvátehetetlen károkat okoztak. A Bugyi és Taksony közötti különösen értékes ősi gyepre, ahol az agárkosbor legnagyobb hazai állománya volt, és amely a ritka gyapjascsüdfű néhány példányának is otthont adott, szemetet hordtak, majd jóvátehetetlen károkat okozva a természetvédelmi területnek, felszántották. Embermagasságú gyomon kívűl azóta itt nem nő semmi.

A nagyfokú műtrágyázás is megváltoztatja a növényvilág fajösszetételét és elősegíti, hogy jó néhány, addig errefelé nem honos lágy szárú növény az erdei flóra rovására tért hódítson. Így járt a régebben tömegesen előforduló szibériai nőszirom, amely ma már csak itt-ott található. Dabas és Ócsa környékén a magyar kőrises, égerláperdőfoltok tavasszal vízben állnak, ősi, vad képet adva a tájnak. A tocsogós tisztásokon a gyapjúsás fehér foltjai virítanak. Virágba borul a természet. Különböző nősziromfajok bontják szirmaikat – különösen a mocsári nőszirom gyakori errefelé. Itt még megtalálja a helyét a légy- és szarvasbangó és Kerner-gyöngyike, amely a melegebb, mediterrán tájakról került ide.

A májusi melegben tömegesen virágzik a mocsári kosbor. Az erdők félhomályában a sás éles levelei alatt békalilliomok bújnak meg. Ez az ősi növény is a kipusztulás szélére került, mint ahogy a Duna-Tisza közi turjánvidék lassú változása is megfigyelhető. Egyre kevesebb a víz, és egyre erősebb az emberi hatás. Márpedig, ha ezek az értékes növény és állatfajok kipusztulnak innen, többé lehetetlen lesz visszatelepíteni őket, és hazánk szegényebbé válik egy sajátos hangulatú kis tájjal. A tájvédelmi körzet fogadóházában (Ócsa) néprajzi gyűjtemény található és onnan ismertető túrákat szerveznek. Az ősi településmag a templom körül (lásd lentebb) híven megőrizte az egykori kertes, két beltelkes településszerkezetet. Ócsán a házak jelentős része még őrzi a régi idők építőanyagát (sár és vert fal, valamint vályogfalazat és tetőszerkezetnek szalma, zsúp vagy nád). Az ócsai pincesor jellegzetes alföldi építmény. Nyeregtetős, zsúptetővel befedett, körülbelül 95 darab pincéből áll.

Az égeres láperdő turisták által is járható részein autósparkolók, pihenőhelyek, sétautak, esőbeállók, kerékpáros túrautak teszik alkalmassá a területet a látogatók fogadására. Bár engem inkább a természet vonz ebben a tájban, említést érdemel az Ócsai ReformátusTemplom, a Bercsényi utcában. Román stílusban épült, háromhajós, bazilika stílusú templom, kereszthajóval. Nyugati homlokzatán két vaskos torony van. A hajó pillérfejezetei levéldíszesek és figurálisak, gótikusak a boltozatok és csúcsíves a szentségház. A főszentélyben gótikus freskók láthatók az Utolsó ítélet és a Szent László legenda ábrázolásával. A templomot 1250 körül emelték a premontrei prépostság számára. Az elmúlt évszázadok alatt többször is javítgatták, de nagyobb rekonstrukcióra csak az 1890-es években került sor. Feltárták a freskókat, 1924-ben magasították a tornyokat. 1987-ben megindult a teljes műemléki felújítás, amely a 1995-re fejeződött be. Jelenleg a templom nem látogatható. A következő oldalon bemutatom ennek a templomnak a két tornyát, előtérben alföldi parasztház látható, amely jelenleg tájházként funcionál, bemutatva a régi alföldi parasztok életkörülményeit, szerszámait.

Megközelítés

A Tájvédelmi Körzet könnyen megközelíthető, amely az első oldalon található térképen is bizonyosságot nyer. Akár az M5-ös autópálya, akár az E5-ös autóút felől is megközelíthető busszal, vonattal is. A turista útvonalon (piros jelzés) könnyen bajárható ez a különleges kistáj. Végezetül, remélem, hogy az intenzív mezőgazdálkodás csak a már most is ennek a hasznosítási iránynak szentelt területeken marad.

Kapcsolódó írásaink:
Isten háta mögött - b oldal Koppenhága nevétől hangos most a világ, és ez nem véletlen. Múlt héten indult a klímacsúcs, mely egyszerre tölti el reménnyel és kétségbeeséssel mindazokat, akik (fel)ismerik és szívükön viselik „a világ sorsát”. Igen nagy szavak ezek, és komoly dolgok is… Akit részleteiben is érdekelnek a koppenhágai események, azok a vonatkozó blogon nyomon követhetnek mindent, ami a nyilvánosság elé kerül. És hogy mi történik a zárt ajtók mögött…? Talán nem is fontos. Sőt, talán nem is maguk a bejelentések és egyezségek a legfontosabbak, hanem az, hogy a megállapodásokhoz tartsák is magukat az egyezkedő felek. Utópia…? Meglehet… De a végtelenségig nem elodázható.
Isten háta mögött - a oldal "Nem láttam még vadat, mely szánná magát. A madár fagyottan zuhan le az ágról, de sosem gondolt rá, hogy sajnálja magát..." (Oscar Wilde). Úgy tűnik, hogy csak az ember ilyen… Vajon ez ego ilyen szintű megjelenése jelzi, hogy végleg elszakadtunk valamilyen ősi természetes állapottól…?
Gyepszőnyeg alá söpörve Ez az írás sajnos nem tud többet hozzá tenni, de nem is tud elvenni a problémából. Talán felesleges is minden szó, amelyeket itt leírok. Mégis, nem lehet csakúgy elmenni mellette. Nem csak a közelgő Föld Napja alkalmából.
A természet dílerei A természet mai rossz vendége az ember. Mit csinál a ma embere, ha meg akarja tudni, mit jelent az a szó, hogy környezetkultúra? Beírja az internetes keresőbe, lexikont használ, elemzi a szót vagy éppen elmereng annak jelentésén. Esetleg tudatosan megéli, észleli a saját világát. Kérdés azonban, hogy valóban megéljük, megismerjük-e saját környezetünket?  Azt a világot, melybe az ember is beleszületett, s ami az élete alakulása során vagy befogadta őt, vagy nem. Azt a világot, melynek egy sarkát, kis darabját a maga ízlése szerint alakította ki. Ahol a maga módján, egyedül vagy másokkal, komfortra törekszik.
Bánkitó Fesztivál - Tekerj a tóra! 2009. augusztus 6-8. között vár mindenkit a Bánkitó Fesztivál, aki szeretne elindítani és alakítani egy új nyári fesztivált, hogy olyan legyen, amilyet közösen szeretnénk: laza és igényes. Nem tömegrendezvény. De nem is egy rétegkultúra beltenyészete. Hanem sok karakteres szubkultúra dinamikus találkozási pontja. Sokszínű, mert különböző stílusok, rétegek, társadalmi csoportok, népek, vallások és korosztályok kultúrája gazdagítja a programot.
Szemét ügy: valami elkezdődik? Országszerte több mint 800 helyszínen kezdődhet meg annak a mintegy 75 ezer köbméter illegálisan lerakott hulladéknak az eltakarítása, amelyre több mint 34 000 állampolgár személyi jövedelemadója egy százalékát ajánlotta fel. A zöldtárca több mint 100 millió forinttal egészítette ki a befolyt 245,8 millió forintos összeget, és azt a Hulladék Munkaszövetség bevonásával pályázaton osztotta szét a szemétkupacok felszámolását vállaló önkormányzatok és civil szervezetek között.
Bevezetés az átadásba - A buddhista ökológia alapgondolatai "Bevezetés a buddhista természetbölcseletbe"című buddhista ökológiai szöveggyűjtemény kapcsán. A buddhista ökológia tárgya a jelenkori globális környezeti válság buddhista értelmezése és kezelése. De milyen haszon származhat abból, ha a modern ökológia tudományos ismereteit a buddhista tanítás nézőpontjából vizsgáljuk felül? Egyáltalán, hozzájárulhat-e a Tan a környezeti válság kezeléséhez, esetleges megoldásához? Más szavakkal: tartalmaz-e és egyáltalában tartalmazhat-e bármilyen megszívlelendő tanítást egy kétezer-ötszáz éves tradíció az újkori ipari termeléssel és technológiai fejlődéssel együtt fellépő, de csak napjainkra kiszélesedő környezeti válsággal kapcsolatban?

---

Oszd meg, ha tetszett!