Gagyi filmek, gagyi videók, gagyi blogok, gagyi képek, gagyi szövegek, gagyi előadások, gagyi emberek. Gagyiság lehet minden szinten szinte minden. De mi is a gagyi? És mitől lehet valami gagyi? És egyáltalán: mi szükségünk van rá?

A szó a tolvajnyelvből került át a köznyelvbe. „Arany” jelentéssel az 1782-es Jablonczay-féle (Hajdúsági) szójegyzékben szerepel, ugyanis azokat a kétes eredetű tárgyakat nevezték így, amiket utcai árusoktól jóval a piaci érték alatt lehetett megvenni, például aranyozott gyűrű, amit aranyként akartak a vevőre sózni. Mai általános jelentése: nem eredeti, hamis, olcsó, utángyártott áru, rossz minőségű, igénytelen termék. Jelentése az utóbbi időkig még jobban bővült: üres, olcsó, hatásvadász. Tehát nem csupán jelentésváltozáson esett át a szó, de szerintem még egy kissé hangulati változáson is, mégpedig pozitív irányba. S ha már itt tartunk: lehet, hogy eljön az az idő, amikor esztétikai minőséggé válik a gagyi fogalma? Ahogyan a giccs vagy giccses kifejezés sem áll már mesze ettől a minősítéstől, hiszen a szép, a rút, a groteszk, vagy más kategóriák már nem elégségesek arra a rengeteg „dologra”, ami minket körbevesz, és érzelmeket vált ki a befogadóból.

A giccses és a gagyi között az a jelentős különbség, hogy amíg egy giccsesnek számító „alkotás” igényesen, jól megkomponáltan hatásvadász: gondoljunk csak azokra a filmekre, amelyekben nagy totálban mutatják a gyönyörű tájon játszódó szerelmi jeleneteket, pl. Koltai Lajos 2007-es Este c. filmje, vagy hogy szintén hatásvadászat szempontjából klasszikusokat említsek: Zeffirelli Napfivér, Holdnővér c. alkotása. Mindkettő gyönyörű érzelmeket ébreszt, nagy volumenű empátiára apellál, és észre se vesszük, de ott csillog a könny a szemünkben a „The End” feliratnál. Mindeközben a gagyi korántsem ilyen igényes, sőt nem is akar ennyire hatásvadász lenni. Csak a felszínt karcolgatja és nem is áll szándékában mélyebbre hatolni.

Igen, mondhatnám azt, hogy a gagyi igénytelen, rossz minőségű – ahogy a futtatott arany ékszerek – miközben azt tapasztalom, hogy ez nem így van. Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy az értéktelensége a mai napig sem kétséges. A gagyi szerintem ugyan lehet jobb minőségű, jól elkészített, jól megszerkesztett, de a befogadóból egyáltalán nem vált ki heves érzelmi reakciókat, nem akar benne mély nyomot hagyni, sőt, nem is igényel semmilyen „előismeretet vagy előképzettséget” érzelmi intelligencia szempontjából, talán még érzékenységet, fogékonyságot sem. A gagyi szórakoztatni akar a pillanat tört részében, és szerintem ezen van a hangsúly: a jelenben, az adott pillanatban.

Ezzel pedig meg is indokoltam a gagyi létjogosultságát napjainkban. Tapasztalataim szerint – és ha nem egyezne a véleményünk, kedves olvasó, várom ellenérveidet – egy olyan világban, ahol minden csak a máról szól: MOST légy szép, gazdag, sikeres vakító fehér fogsorral és csilli-villi új autóval, és NE NÉZD, mennyi lesz holnap a törlesztő részleted ezért, stb. szinte már természetes, triviális és egyértelmű, hogy ez az életfelfogás indukálja, gerjeszti a gagyit és megjelenik a gagyi utáni igény is. Ahol pedig van kereslet, ott a kínálat is megjelenik.

Megvesszük a gagyit minden formában, és közben, ha nem vigyázunk, a gagyi is megvesz minket. Mégpedig kilóra! Ez önmagában még nem is lenne nagy baj, ha a futatott arany ékszer mellett lenne a fiókunkban valami igazi is, valami értékes is. Pesszimista és szkeptikus vagyok sajnos ezzel kapcsolatban, s már-már lassan úgy érzem, választási lehetőséget sem hagynak nekem.

Felhasznált link:

http://rapnyelv.freeblog.hu/archives/2008/04/08/gagyi/