 úgy tartják vannak fák, melyek képesek járni. csupa faláb. (b)ú. merre indulnál, ha sírva kérnének, hogy merj a köveken járni? érezni a biztos pontot a tengermosta fövenyen.
elfárad a láz, hogy örökké gyötörjön. amit korábban fényesre vésett a nap és a hold, most portól lepve és elfeledve fekszik kiszáradt ágak között, süvítő széltől ölelt pusztán. ritkán támad föl, s hogy az illúzió teljes legyen, széles mosollyal rendezi be a cirkuszt vidámparknak; hogy az a buta, sivító, ismerős bohóc-dallam járjon át mindenhol és kényszeredett mozdulatok közepette tépje ki magát a sodorból. merre visz a tömeg. a sajátot csak a fej húzza; fura, hogy lefelé, mikor a fej általában a test csúcsdísze. de a szem mindig a felhőket nézi, hátha egyszer beléjük vésheti, hogy "harapj belém". vagy állj tótágast és addig kaparj, míg elkopik mind a tíz körmöd. meddig jutnál? ebben sincs már semmi ismerős. persze jó volt hazudni hogy "jó volt", s a pillanatokat elfújni, mint a szappanbuborékokat. gömbölyűek(et!). hányszor kell eladnod magad ahhoz, hogy végül megtérj? tövestől tépnéd ki minden idegszálad, csak hogy a tükör ne köpjön mindig képen, mikor a pocsolyákban eltaposod az arcod - kurva. mennyibe kerülsz? alkudnál, hiszen a segged már fáj, de voltaképp a szádat is be kéne tömni. valamivel. valamiért. csakhát aki adja, derűs mosoly mögött hazudja az életet magának is, s nem látja hogy a testét már csak az anyag tartja egyben. levedlett bőr, melyben mintha a szellem kísérteni járna vissza. szeleburdi egy dög ez is. ha már ad, ő mondja meg mit, mikor és mennyit. igazuk volt a démonoknak, hogy itt hagyták. gondozhatjuk mi; s hibáztathatjuk azért ahogyan csináljuk. lassan tudatosul csak az, újra és újra, amit az életek jelentenek nap nap után, mikor hóviharban kavargó hópelyhekként vágódik csak arcodnak; épp annyira, hogy felszakítson, hasson, majd oldódjon vagy fusson. menni még nem tudsz ellen; az "állni és nézni" állapota azonban más. vagy másképpen hazudott. legszívesebben hanyatvetnéd, hogy hóangyalok keltsék életre a többit is. majd. "amíg élek, megpróbálhatok leesni, hogy repüljek; nem felejtve hogyan kell álmodni, hogyan kell szeretni - a véget nem érő futás közben".
Oszd meg, ha tetszett!   |
Publikációk 
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.