|
 Egy titkos dohányzás elleni csodafegyverről vagy valami kevésbé áttörő technikai segédeszközről van szó? Az Egészségünkért a XXI. században Alapítvány ügyvivőjét kérdeztük.
Az elektromos cigaretta tartalmaz nikotint, ugyanakkor mentes a hagyományos dohánytermékekben megtalálható, rákkeltő mérgektől. A mikro-elektronikai összetevőknek köszönhetően - légáramlás-érzékelő, vezérlőáramkör, nagyteljesítményű integrált áramkör, magasfrekvenciás, ultraszonikus hangkeltő, porlasztókamra, beépített lítium-ion akkumulátor - a dohányzás élménye megmarad, mégsem mérgezzük magunkat és környezetünket eközben. Ráadásul a leszokást is megkönnyítheti. Egy titkos dohányzáselleni csodafegyverről, vagy valami kevésbé áttörő technikai segédeszközről van szó? Egy nemzetközi dohányzásellenes szakértőt, Dr. Szilágyi Tibort kérdeztünk, az Egészségünkért a XXI. században Alapítvány ügyvivőjét.
- Az "elektromos cigaretta", bár új a piacon és jól hangzó neve van, mégiscsak egy kevésbé fontos eszköze a dohányzás visszaszorításának. Ebből a szempontból fontosabb aktualitás az Egészségügyi Világszervezet "Dohányzásmentes nap"-ja, amit minden év május 31-én rendeznek. Az idei nap szlogenje: "Smoke-free inside: Create and enjoy 100% smoke-free environments" vagyis "Füstmentes belső: Teremtsd meg és élvezd a 100%-osan dohányzásmentes környezetet". A füstmentes környezetre, ezáltal a passzív dohányzás visszaszorítására azért is fontos felhívni a figyelmet, mert az Európai Bizottság 2007. január 30-án hozta nyilvánosságra egészségpolitikai dokumentum-tervezetét - úgynevezett "zöldkönyvét" - "a füstmentes Európáért", melyet társadalmi vitára bocsátott. A dokumentumot 2007. június 1-ig minden érdekelt kommentálhatta. E zöldkönyv felvázolja a közterületi dohányzás uniós szintű szabályozásának - azaz a dohányzási tilalmak bevezetésének - alternatíváit.
Visszatérek azonban néhány mondat erejéig az elektromos cigarettára. Van a dohányzás elleni szakemberek körében egy "divatos" tendencia, az úgynevezett "kevésbé ártalmas dohánytermékek" elterjesztésének támogatása olyan dohányosok részére, akik nem tudnak, vagy nem akarnak leszokni. Ilyen termékek például a rágódohány, a nikotintartalmú gyógyszerek hosszú ideig - akár élethosszig - történő használata, és idetartozik az elektromos cigaretta is. A termék leírása szerint nem jár károsanyag-kibocsátással, tehát a passzív dohányzást csökkenti, vagyis legalább mást nem károsít. Nem hiszem azonban, hogy a dohányos, aki nem akar leszokni, ugyanazt az "élvezetet" kapná az elektromos cigarettától, mint a hagyományostól, és dohányos társaságban is furcsa volna, ha valaki egy ilyen cigarettával jelenne meg. Így nem gondolom, hogy az égése nyomán több ártalmas anyagot létrehozó hagyományos cigarettáról végleg "leszoktatná", ezáltal pozitív egészséggel kapcsolatos előnyhöz juttatná a használóját. A nikotin pedig, mely ebben a termékben szintén jelen van, szintén ártalmas a szervezetre. Ez nemcsak olyan méreg, mely a függőséget fenntartja, de a szívműködésre, a vérnyomásra, az érfalrugalmasságra, a gyomor-bélrendszer működésére szintén kedvezőtlen hatású. A dohányos tehát egészsége érdekében még mindig akkor teszi a legtöbbet, ha végleg leszokik a dohányzásról.
Az Egészségünkért a XXI. században Alapítvány honlapján jó néhány érdekes szakmai anyag található, melyek a dohányzás okozta ártalmak csökkentésében bizonyítottan hatékony módszerekről szólnak.
mentropia.hu
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
Hozzászólások
A dohányzásról le lehet szokni. Apám kb 25 éve leszokott. Nyilván már semmit sem jelent neki a cigaretta.
Azzal sem értek egyet, hogy a hagyomány hiánya szerepet játszana ebben. Ha lecsupaszítjuk, a fohányzás is "hagyomány". Nagyon régen is pipáztak, szivaroztak, stb.
Semmi prevenció nincs, ami felvilgosítaná a fiatalokat. Legalábbis érdemben. A dohánytermékekr e sem azért van ráírva a figyelmeztetés, mert jó, hanem mert EUilag kötelező.
most kicsit kiábrándult leszek...: prevenció; ebben a világban...? teljesen felborult minden... ami egy kicsit is árt, attól tiltanak. pedig nem feltétlenül kéne. sokkal inkább a mérték, és a mikor-hogyan... olyan szintű abszurditásokka l találkozni, hogy... csuda...
Viktor, mahonak igaza abban, hogy az államnak nem kerül többe, ugyanis a tb támogatások kiadása, stb, elég fura rend szerint zajlik; eleve az egész egészségügy (hiteles forrásból tudom...). egyébként az ilyen betegek nyilván igénylik a gyógykezelést, ami viszont már a gyógyszergyárak ra visz át minket...
mint sokminden, ez is emberfüggő, és jórészt fejben is dől el. hogy ki mennyire addikt típus, az egyéni; sosem szeretek általánosítani. ellenben a dohány használatának is gyakorlatilag hagyományai vannak, akárcsak az alkoholnak. gondolom most vagy leszokóban. ehhez gratulálok és sok sikert kívánok, komolyan. a hektikus élet nem kizárólagos ok, de nagyban hozzásegít. egyébként szerinted miért a cigarettázás (szerintem különbséget kellene tenni, merthogy ott van még a pipa is például)? ettől függetlenül tartom, hogy ha mindenki leszokik sem lesznek egészségesebbek , mert az égéstermékek, melyek az autókból, gyárakból, stb jönnek nem változnak át... rohandjak meg (már elnézést), ha jó szívvel végig tudnám nézni, hogy mondjuk egy terhes nő sétáljon csúcsforgalomba n mondjuk akármelyik pesti főbb úton...
http://index.hu/tudomany/kov060208/
akkor viszont dohányozzatok!! !:D én még mindig bírom.
itt nem a dohányzás támogatásáról van szó, hanem arról, hogy ami és ahogyan ma működik, nem feltétlenül jó, illetve visszás. a legegyszerűbb ezt mondanod, hogy "akkor dohányozzatok"; de így pont az alól a változásra és változtatásra való hajlandóság alól vonod ki magad, ami miatt letetted a cigit...
mire érted, h visszás? nem feltétlenül látom, h bármi visszás lenne ezen a téren, a dohányzás mellett a dohányzásról való leszoktatás is óriási business, a kormány vagy hivatalos szervek egyáltalán nem szorgalmazzák a dohányzást, a promóció, nyilvános helyeken való dohányzás lényegében tiltva és van prevenció. mi hiányzik neked, miért érzed visszásnak?
a kettőspont D betű az egy mosollyel, lényegében azt akarta jelezni, h az előtte írt mondat nem feltétlenül reprezentálja a véleményemet. rengeteg ilyen emotikonnak nevezett dolog van, én sajnos nem a bal oldalon lévő kínálatból választottam, talán ezért volt félreérthető..
egyébként szerinted ha nem a hektikus életmód (ebbe én a létbizonytalans ág kisebb nagyobb fokait is beleértem), akkor mi az oka a dohányzásnak?
emotikonokkal tisztában vagyok; csakhát az írott formának (is) átka, hogy olykor nem tudni mikor viccel a másik.
a számtalan előny mellett egyetlen kontra érved van: hogy élvezed a cigarettád, hogy neked jó, örömet okoz. nyilván ha fájna, akkor nem szívnád...
miért is?
a dohányzás és a hektikus életmód között szerintem semmiféle összefüggés nincs. a dohányzás alapvetően szellemi és fizikai addikció, amely a pubertás környékén fertőz (nagyon kevés azon dohányosok száma, akik a huszas éveikben szoktak rá). az első cigaretta állítólag fantasztikus élmény idegrendszeri szinten, csak semennyire nem tudja az ember felidézni, mert összevissza köhög tőle:-)
hogy is volt..
amúgy nekem mind a két szülőm dohányzott, kicsi lakásban éltünk, alighanem sokkal hamarabb függő voltam, mint az első tényleges cigarettám után. gyermekként apámat, anyámat figyelve rengeteg gesztus így öröklődött, olyan gesztusok, amelyekhez cigaretta kell. vagy a rágyújtás aktusa. vagy csak a mély sóhajtás, amelynek a végén kék füst száll fel a cigi parazsából és fehér jön elő a tüdőből. nyilvánvalóan a felnőttség, az önrendelkezés szimbóluma volt, ki kellett vívnom, h én is dohányozhassak. kamaszkor.. egy lakótelepen nőttem fel, sokszor a cigaretta védett meg attól, h jól meggyepáljanak - a rosszfiúk látták, h égek, inkább kértek egy-két szálat és el volt intézve. bátorság volt az iskolában, menőnek számított akkoriban. rutint, keretet adott a napnak, reggel, délben, este, közben. amikor irodai környezetben kezdtem dolgozni, jó volt az a tíz perc időnként, nem beszélve arról, h egy multicégnél a karrier a belső kommunikáción, kapcsolatokon múlik, az iylenek meg a dohányzóban alakulnak. a dohányzó a cég szíve, lelke, minden osztályról összegyűlnek ott az emberek. szal, valójában sokat köszönhetek a dohányzásnak, DE
33 éves vagyok, egyre csúnyábban köhögök, nem tudom szüneteltetni és nincsenek már vele terveim, drága és ráadásul - nem tudom, ti hogy vagytok vele - de nekem a hangulatomat is befolyásolja (a reggeli első cigi kifejezetten szomorúvá tesz). így, Judit, én már csak nem is élvezem:sad: innentől dohányozzanak inkább mások.
másfelől mennyivel betegebb, mint a szintetik világ, amiben élünk (csupaE kaja, zsúfoltságig telt városok, szmog, stb; és akkor nagyon az alapoknál maradtam)...? nyilván nem megoldás, hogy csak azért, "mert ez így van", vagy "mert más is így", akkor én is, mert azzal csak öngerjeszt a rendszer. írtam: ez A Sokminden egyik következménye...
mások meg éppen amiatt nem gyújtanak rá sosem, merthogy az első nagyon rossz volt, vagy mert a szüleik dohányoztak... az, hogy kamaszkorban mit csinál az ember pl a dohányzás kapcsán, az a prevenció része; illetve a szocializáció része. de a kamaszkor elmúlta után is cigiztél (tudom, tudom, addikció). azt mondtam, hogy a hektikusság nem kizárólagos, de hozzátesz; ugyanis, ahogy írtad "jó volt az a tíz perc". és: mérték...
anno épp a szüleim dohányzása miatt akár transzparensekk el vonultam volna végig egy tüntetésen, hogy ellenkezzek. kamaszként vettem részt olyan bulin, ahol mindenki cigizett és én azt éreztem, hogy (a tét akár a bandában való maradásom) tartanom kell magam az elhatározásomho z és nem gyújtottam rá. ellenben egy hónap múlva az akkori szerelmem eleresztette azt a mondatot, hogy "úgy izgatja, ha egy nő dohányzik". az lett a végem. kinek mi, ugye.
ez nem mérték kérdése. kurvára radikális. vagy-vagy.
kamaszkorban... a függés innentől nem maga a dohányzás, hanem az csupán eszköz a mentális részhez; a be- és elfogadásra, izgatásra, akármire (vajon a szerelmed ugyanannyira akart volna, ha nem dohányzol...? vajon elviselted volna-e, ha nem...?). a szocializálásna k ez is annyira része, mint hogy "lógjunk együtt", "balhézzunk együtt"... együtt... ma már persze, hogy kurvára radikális.
tudom, hogy nem lehet mindig a gyökerekig visszamenni. voltaképp nem is akartam ennyit írni ehhez, mert ezek annyira nagyon egyéni dolgok (illetve a saját világomat nehéz hátrahagyni), hogy nem is tudok felelősen leírni semmit...
ki a koca? aki akkor gyújt rá, amikor akar. amikor valóban akar. buli van, megkívánom, satöbbi. az igazi dohányos mindig rágyújt. persze, kamaszként ez egészem másról szól, de én is ezt mondtam. (amiket zárójelben kérdeztél: szintén nem releváns. kamaszként rohadtul nem a mentális és filozófiai részével törődtem a dolgoknak.)
felelősen nyilvánulsz meg és ez egy vita. valóban egyéni döntések sorozata, ebben ez a szép. megint nem jutottunk egyről a kettőre?
a kamaszkorra való hivatkozás egyfelől jogos, épp a kamaszkor okán. másfelől viszont takarózás; kamaszként és szülőként is. az a kamasz felnőtt valamiben, így jutott el 13-15 évesen oda, ahova (írtam, hogy tudom, nem lehet az első dohányosig visszamenni...); kamaszként valóban mondhatok neki akármit. már akkor függő, mikor kezébe sem vesz semmit, hiszen a közösség befolyása óriási - beilleszkedés. elég nagy már ahhoz, hogy saját véleménye legyen pl a szüleivel szemben, azonban vajon milyen körülmények között adja fel a meggyőződéseit a társaival szemben...? tanul ezekből...? és erre nem válasz, hogy "nadehát kamasz"... éppen ezért fontosak az előzmények pl szülői részről, hiszen most szabadul bele a világba az ifjonc, millió hülyeséget elkövet, de ennyi idősen el kell kezdenie megtanulni mérlegelni. tudom, tudom: dehát kamasz...! nehéz ez...
régebben a gyerekek aligha dohányoztak, hiszen a felnőttek "kiváltsága" volt. ez borult, változnak az idők. viszont az alap ugyanaz - hálózat. amit Viktor is írt. éppen ennek okán nem lesz soha olyan világ, amiben senki nem dohányzik, hiszen ezen szokás kulturális haszna mind az egész közösség, mind a közösség egyéneinek nagyobb hasznot hajt, mint amit az egyes egyének esetleges korai halálának költsége jelent. illetve meg kell próbálni mással helyettesíteni; ami ugyanennyire gyors, élvezhető, stb.
az élettani függés szerintem innentől már "csak" ezeknek a következménye; ár, amit meg kell fizetni. adódik a kérdés, hogy akkor csendes magányban vagy szűk körben az ember miért gyújt rá. talán mert jól esik (stimulál is), talán mert (és pszichológusok cáfoljanak) az a kis saját levegő valóban a miénk, nem kell megosztani azzal a sokmillió másikkal, akik már természetellene sen sokan vannak körülöttünk; vagy talán a saját szokás megléte (hiszen szinte mindent készen kapunk; plusz kamaszkor végén nem teszi csak úgy le a cigit az ember), amitől érezzük, hogy vagyunk valahol a világban. nem kell, hogy mindezekre a dohányzás legyen a "választott szokás", azonban (sajnos) megfelelően kézenfekvő... ugyanakkor az is érdekes, hogy akkor is egy közösségbe való tartozás, elfogadás motiválja általában az embert, amikor le akar szokni - kell a társak támogatása, vagy hogy büszke legyen az ember magára, stb.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.