|
 A Holt-tenger lefolyástalan tó Izrael, Jordánia és Ciszjordánia határán. Vizében magas a só koncentrációja. A tó a turizmus kedvelt célpontja. Nevét onnan kapta, hogy a magas sókoncentráció miatt nem él meg magasabb rendű élőlény benne. A Holt-tenger számos bibliai történet helyszíne (Szodoma és Gomora, Énekek éneke), sőt Antonius és Kleopátra története is említi. A környék már az ókorban is illatszergyártó hely volt. Jelenleg a kálisó kitermelés adja a hely legjelentősebb ipari tevékenységét.
A Jordán-árokban található Földünk legmélyebb szárazföldi pontja. A víz tükre kb. 420 m-rel, a tófenék 795 m-rel van a tenger szintje alatt. Bár a tóba ömlik a Jordán folyó, annak vízszintje folyamatosan csökken az erős vízkivétel miatt, ezért a tóba egyre kevesebb víz érkezik. Emiatt a tó kettészakadt, a mélyebben fekvő északi rész mellett a déli fokozatosan kiszárad.
A víz átlagos összetétele a következő:
Anionok: Klorid 97,6%, Bromid: 2,4%,
Kationok: Nátrium: 37%, Magnézium: 40,3%, Kalcium: 15,6%, Kálium: 7,1%.
A víz összes sótartalma 270 g/kg.
A Holt-tenger a psoriasisos (pikkelysömör) betegek Mekkája. A betegek szinte mindegyike átmenetileg gyógyulva távozik a helyszínről nagyjából kéthetes kúra után.
Mitől gyógyulnak itt a betegek?
A tömény, olajos érzetű víz leoldja a bőrről a pikkelyeket, egyben összehúzó hatása révén begyógyítja a hámsérüléseket. Az itt feltörő kátrányos iszapból készített pakolás szintén gyógyító hatású. A bibliai környezet lelkileg megnyugtató hatású, segíti a kikapcsolódást, szép a táj és különleges. Nagy élmény a vízen való lebegés, itt ugyanis elsüllyedni nem lehet. Azért vigyázni kell a vízre csak háton fekve vagy guggolva lehet menni, mert a szembe, szájba kerülő tömény sóoldat maró hatású. A távozó gyógyult betegek látványa serkenti a gyógyulást. A tó vize felett jelentős a belélegezhető kálium bromid és szelén tartalom is.
Megemelkedik-e újból a Holt-tenger?
Ahogy a különböző tanulmányokból és gondos geológiai vizsgálatok eredményéből tudjuk a Holt-tenger szintje az évezredek során hol megemelkedett, hol leapadt. Ezek a változások a múltban természetes folyamatként jelentkeztek, aránylag ritkán. Az utóbbi évtizedekben azonban az emberi gondatlanság nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a víz területe drámai módon változik, méghozzá veszélyes módon.
Az elmúlt 50 évben a Holt-tenger felszíne vészjóslóan lecsökkent. Négy évtizeddel ezelőtt még 1290 láb mélyen volt a tengerszint alatt; ma már 1350 láb mélyre süllyedt, ami 60 láb különbség. Nem tudjuk felbecsülni, milyen mértékben veszít vizet a Holt-tenger, de az egyik környezetvédelmi felmérés szerint a felszín évenként 3 lábbal csökken. Azok az utak és épületek, amelyek valamikor egészen a tengerparton húzódtak, ma már több száz láb távolságban vannak a víztől. Így tehát mivel biológiailag már „holt” – élettelen, és semmi más, csak mikroorganizmusok élnek meg a sós vízben – úgy tűnik, hogy a „Holt-tenger” földrajzi formájában is elhal.
A Holt-tenger vízszintjének váltakozása erősen befolyásolja a tó méretét és formáját. A légi felvétel képén is látható, hogy egy néhány láb tengerszint alá csökkenés 30%-ban megváltoztatja a felszínt. Ha a felszín 1310 láb tengerszint alatti helyzetből 1300 láb tengerszint alá emelkedik, a tó déli lapos öble, amely előzőleg száraz volt, víz alá kerül. A tó rendszerint nagyon alacsony – kb. 1350 láb tengerszint alatt; a déli öböl nagy része, amely az alacsony vízállás következtében a múltban felszínre került, most párologtató medenceként szolgál, amibe az északi öbölből vezetnek át vizet, és ebből ásványi anyagot vonnak ki.
Mi okozza a Holt-tenger kiszáradását?
Részben a turizmus hibáztatható; a part mentén élő közösségek és látogatók egyre több friss vizet igényelnek, amit Izráel és Jordánia a Jordánból és annak mellékvizeiből vesz. Mindkét ország öntözésre is használja ezt a vizet, ami egyébként a Holt-tengert táplálná. Amellett, hogy így kevesebb friss víz ömlik a Holt-tengerbe, amely természetes módon elpárolog – mert nincs más elfolyó rendszere csak a levegő párologtató hatása –, ezt a folyamatot felgyorsította az utóbbi évtizedekben létesült fejlődő ipari üzemek sora. A Holt-tenger déli öblének nagy része több széles és sekély nap szárította meder. Ezeket az izraeli és jordániai ipari és vegyi vállalatok arra használják, hogy a tó mélyebb északi részéből átszivattyúzott vízből só-, magnézium-, bróm- és káliumkivonatokat készítenek. Egy amerikai alapítványú EcoPeace környezetvédő szervezet szerint a párologtató medrek száma jelenleg a Holt-tenger 25–30%-át teszi ki.
Mivel a Holt-tenger elég mély, nincs közvetlen veszély arra, hogy kiszáradjon, de a vízveszteség következménye már érezhető. Egy bizonyos, hogy már néhány madár- és emlősfaj életfeltétele megszűnt a part visszahúzódása következtében. Az utóbbi időkben feltűntek azok a beomló üregek is, amelyek Sodoma és Gomora királyát elnyelték a tenger déli partvidékén, s ezek egyre nagyobb számban szaporodnak – ami jelentős kockázat a turistáknak, akik mind többen tódulnak En-Gedi és Mitzpe Sálembe. Ezek a medrek a föld alatti vízmosásból erednek, így alakulnak ki, és amibe egy felette elhaladó jármű – vagy ember – mit sem sejtve eltűnik.
 Lehet-e tenni valamit annak érdekében, hogy megakadályozzuk a Holt-tenger süllyedését?
Izrael már régen akart kiépíteni egy csatornahálózatot a Holt-tenger vizének táplálására a Földközi-tengerből (ez a „Med-Dead” csatorna), de úgy látszik, hogy a Holt-tenger megmentői vörös posztó lettek a déliek szemében. Jordánia javasolta egy 125 mérföldes csatorna építését a Vörös-tenger Agaba-öbléből. Ez a „Red-Dead” nevű project belekerülne kb. 4 billió dollárba, és tíz év alatt készülne el. Ha ez a projekt megvalósul, akkor a Holt-tenger szintje újból megemelkedhet.
A Holt Tenger Bibliában
Szodoma és Gomorra nevével a bibliai Ábrahám története kapcsán találkozunk. Miután az első ősapa egy aszályos esztendőben, Egyiptomban talált menedéket, visszatért Kánaánba, s a korabeli pásztorok szokása szerint ugyanazt az utat járja be, amelyet korábban, csak éppen fordított irányban, ezúttal a Negev sivatagból kiindulva, északi irányba. És ment vándorlása szerint délről egészen Béth Élig, addig a helyig, ahol sátra a kezdetben volt, Béth Él és Áj között (Mózes I. könyve, 13. fejezet, 3. vers). Itt viszály keletkezik Ábrahám és vele utazó unokaöccse, Lót pásztorai között. Ábrahám jól tudja, hogy noha Isten neki ígérte a földet, az idő tájt kisebbségi státust kénytelenek elviselni Kánaánban: a kánaáni és a perízi nép volt akkor az ország lakója (uo., 13. fejezet, 7. vers). Ezért aztán - tekintettel nagyszámú állatállományukra is - a szétválást javasolja: Ne legyen civódás köztem és közted, pásztoraim és pásztoraid között. Nincs-e előtted az egész ország? Kérlek, válj el tőlem! Ha te balra mégy, én jobbra megyek, ha jobbra fordulsz, én balra távozom. Lót pedig fölemelte a szemét, és látta, hogy a Jordán egész cipója csupa bővizű föld, mielőtt az Örökkévaló elpusztította volna Szodomát és Gomorrát, olyan volt, mint az Örökkévaló kertje, mint Egyiptom országa, egészen Cóárig. (uo., 8-10. vers). A Szentírás itt egyértelműen a mai Holt tenger vidékéről beszél, amely jelenleg sivatagos vidék. Bár e fejezet témaköre sok bibliatudós számára mégis rejtély, a geológusoknak gazdag anyagot szolgáltat a legfigyelemreméltóbb természeti jelenségnek, a Holt-tenger alakulásának megoldására. Valójában a Holt-tenger geológiai megismerése a Gen 14-ben levő néhány rejtély megoldására is némi segítség lehet.
A Holt-tengerrel kapcsolatban egy dolog bizonyos: a víz szintje az évezredek során meglehetősen ingadozó volt. Mikor a víz szintje aránylag alacsony, akkor a tó déli öble kiszárad, és láthatóvá válik a tófenék. Ha a víz szintje emelkedik, ezzel egyidejűleg a homokzátony is megemelkedik, és a tópart mindenütt magasabb lesz. Minden építmény, ami az alacsony vízállás idején a tópart mentén épült, ilyenkor víz alá kerül. Mikor a víz újból visszahúzódik, a homokpart ismét látható lesz – úgyszintén a déli partvidék is. A tó északi öble kb. 30 mérföld hosszú és száz láb mély. A déli öböl ma már kiszáradt, de ezt megelőzően fele olyan hosszú volt, mint az északi öböl – kb. 15 mérföld –, de mélysége csupán 60 láb volt. A Holt-tenger 30%-a só – talán az egész világon ez a legmagasabb sótartalmú víz –, és a föld felszínének is ez a legalacsonyabban fekvő pontja. A Holt-tenger vízszintje drámai változáson megy át az idők folyamán, mert a tó rendkívül érzékeny az időjárásra. Eső csak nagyon ritkán fordul elő ezen a vidéken. A tó vizét az északi tartomány folyói táplálják. Kifelé egyáltalán nem folyik; és ebben a száraz zónában a víz elpárolog. Az elmúlt 4000 év alatt a Holt-tenger gyakran 1300 lábbal alacsonyabb volt a Földközi-tenger szintjénél. Ennél a szintnél a déli öböl kiszárad, és a tenger az északi öbölre korlátozódik. Ha a növekvő esőzések miatt a víz magassága eléri az 1300 láb tengerszint alatti mélységet vagy a párolgás következtében lecsökken, a tó környéke kb. 30%-ban azonnal megváltozik.
Ahogy szétterjed a víz a parti részen, már nagyobb felületen van kitéve a levegőnek, és felgyorsul a párolgás. Ez bizonyos pontig korlátozza a vízszint emelkedését, amiben a sivatagi éghajlat is szerepet játszik. Hasonlóképpen, amikor a víz szintje lecsökken 1300 láb alá a tengerszinthez viszonyítva, és a déli öbölből eltűnik, a tenger felszíne pedig összezsugorodik, a párolgás gyorsan lecsökken, stabilizálódik a vízszint, és megakadályozza azt, hogy a Holt-tenger egészen eltűnjön. Ámbár a víz szintje hosszú idők óta jelentősen ingadozik, az öböl geometriai helyzete és a száraz éghajlat együtt korlátozzák a sorozatos változásokat.
runa.hu
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
