|
 Horthy Miklós különleges alakja a magyar történelemnek. Országunk egyik legvészterhesebb időszakában élt és töltött be meghatározó politikai szerepet. Számos felelős pozíciója közül - saját bevallása szerint - mégis arra emlékezett a legszívesebben, amikor még Ferenc József szárnysegédje volt. A hálátlan kormányzói feladat elvégzése után az utókor szélsőségesen és megosztottan ítélte meg őt, de bárhogy is vélekedünk róla, nagy formátumát mindenképp el kell ismernünk. Róla szóló írásunk második része e vitatott politikus életét követi nyomon a világháború kitörésétől 1944 márciusáig.
A második világháború kitörése után Magyarországon a Teleki-korszak hivatalos politikája a fegyveres semlegesség volt: készenlétben állni, felfegyverkezni, de lehetőleg kimaradni a fegyveres összecsapásokból. Bár Horthy Miklós az 1920-as és 30-as években visszahúzódott a napi politikától, szerepe a területvisszacsatolások kapcsán ismét megnőtt a magyar hadsereg főparancsnokaként. Teleki igyekezett a déli szomszédokkal jó viszonyt kialakítani, így 1940. december 12-én Belgrádban megkötötték a magyar-jugoszláv örökbarátsági szerződés azzal a Jugoszláviával, aki németbarátsága ellenére nagyon jó kapcsolatokat tartott fenn Angliával is. A szerződést Hitler sem ellenezte, de kikötötte, hogy Jugoszlávia megtámadásakor számít a magyarokra. 1941. március 26-án Jugoszlávia csatlakozott Németország, Olaszország és Japán háromhatalmi egyezményéhez, de másnap egy németellenes puccs eltávolította Cvetković kormányát. Németország elérkezettnek érezte az időt Jugoszlávia megszállásához, amihez Magyarországra mint felvonulási területre volt szüksége és ebben kihasználhatta azt az erősödő magyar igényt, hogy az országnak vissza kell szereznie elvesztett területeit, köztük a Jugoszláviához került Délvidéket is. Jugoszlávia megszállása egyben elhárította a kisantant kialakulásának veszélyét, de szószegést jelentett. 1941. április 2-án Anglia jelezte, hogy ha bármilyen indoklással lép fel Magyarország Jugoszlávia ellen, számíthat hadüzenetére. Teleki Pál csapdába szorult és gyalázatnak érezte szószegő magatartásunkat, melyre Horthyhoz írt búcsúlevelében is utalt, és 1941. április 3-án (állítólag) öngyilkosságot követett el. Hamarosan lerohantuk Jugoszláviát, és még ebben az évben megtörtént a II. bécsi döntés, mely részleges revíziót biztosított Magyarország részére. Magyarország április 11-én lépett be a világháborúba, amikor megszerezte Bácskát, a Muraközt és a Dráva-háromszöget. A késlekedés miatt Hitler nem járult hozzá további területek visszacsatolásához.
A villámgyors német sikerek hatására a magyar vezetés – Horthyt is beleértve – feladta korábbi aggályainak egy részét. A német megrendelések felvirágoztatták a magyar gazdaságot, megszűnt a munkanélküliség, így a szélsőségek támogatottsága is visszaesett ebben az időben. Teleki utódja Bárdossy László lett a miniszterelnöki székben (1941–1942). Június 26-án ismeretlen felségjelű repülőgépek bombázták Kassát, illetve megtámadtak egy vonatot Rahónál, - a körülmények arra utaltak, hogy a támadást szovjetek követték el, – ezért Horthy és Bárdossy kinyilvánította, hogy a beállt fegyveres konfliktus miatt hadban állónak tekinti magát a Szovjetunióval. Horthy felelőssége kétségtelennek tűnik abban, hogy hazánk a náci Németország oldalán hadba lépett a Szovjetunió ellen. Döntésében szerepet játszott a zsákmányszerző mohóság, ő is azt hitte, néhány hét alatt a német hadsereg legyőzi a Vörös Hadsereget. Nem akart lemaradni a Németország kegyeiért Romániával és Szlovákiával folytatott versenyben. A kassai bombatámadás csak kedvező alkalom, ürügy volt számára, hogy meghozhassa azt a döntést, amelyre Werth Henrik vezérkari főnöktől Sztójay Döme berlini követig oly sokan próbálták rávenni. Miközben a jobboldali történészek és publicisták azt állítják, hogy június 26-án Kassát és környékét szovjet repülőgépek bombázták, mások közlik, hogy a légitámadás körülményei máig tisztázatlanok. (Magától adódik a kérdés: hogyan lehetséges, hogy máig nem született erre a kérdésre megnyugtató válasz?) Ha feltételezzük, ami igen valószínű, hogy szovjet gépek bombázták hazánk területét 1941. június 26-án, felelős döntéshozóknak el kellett volna tűnődniük azon: érdekében állt-e a szovjeteknek még egy országot hadba léptetni maguk ellen? A válasz egyértelmű nem lehet csak erre a kérdésre. Horthy a gondos mérlegelés helyett, a bombatámadás körülményeinek kivizsgáltatása nélkül, szinte habozás nélkül döntött. Eleinte csak csekély létszámú haderő ment keletre, majd 1942 elején egy egész hadsereg (2. magyar hadsereg). Ezt és a III. zsidótörvényt elfogadtató Bárdossyt leváltották. Helyére Kállay Miklós került (1942–1944), aki nem vonhatta vissza a németeknek tett felajánlásokat (sem a katonai, sem a gazdasági jellegűeket): továbbra is folytak a külföldi szállítások (ekkor már jobbára hitelre), áprilisban pedig 200 000 katona és 50 000 munkaszolgálatos ment a doni frontra, ahol 1943 elején katasztrofális vereséget szenvedtek.
Mind Horthy Miklóst, mind a magyar politikát súlyos veszteség érte, amikor a frontszolgálatát teljesítő Horthy István kormányzóhelyettes 1942. augusztus 20-án repülőbalesetben elhunyt. A baleset körülményei ma sem tisztázottak: Horthy István náciellenes nézetei és angolbarátsága közismert volt; egyes vélemények szerint a balesetet is németek idézhették elő, viszont az általa is repült Héja RE2000 típus tervezési hibája, a repülőgépek rossz fordulékonysága is gyakran okozott balesetet.
Horthy parancsára Kállay titkos tárgyalásokat szervezett a britekkel Isztambulban. A tárgyalásokkal Szentgyörgyi Albertet bízták meg, aki 1943. február 7-én érkezett meg Törökországba. A németek jóval professzionálisabb hírszerzése előtt jól ismert volt a tárgyalások ténye, azonban jelentős szerepe volt ebben Eduard Benesnek is, aki a londoni rádióban nyíltan beszélt a magyar béketapogatózási kísérletről. Hitler követelte is a többször Klessheimbe látogató Horthytól, hogy váltsa le miniszterelnökét és szigorítson a zsidókkal szemben alkalmazott bánásmódon. A kormányzó azonban kiállt Kállay mellett. A zsidóságot érintve antiszemitizmusát bizonygatva próbálta kikerülni Hitler kérését a deportálásukra vonatkozóan. Mivel Hitler hajthatatlan maradt ebben a kérdésben, így Horthy saját meggyőződésének megfelelően kénytelen volt kérését megtagadni. 1944. február 12-én Horthy a Hitlerhez írt levelében követelte a magyar honvédség hazaengedését a keleti frontról.
Az átállást tervezgető Magyarországot 1944. március 19-én német csapatok szállták meg. (Előtte Horthyt tárgyalni hívták Klessheimbe, ahol elzárták a külvilágtól, így nem tudott ellenállásra utasítani). Kállay Miklós miniszterelnök március 19-én, a már megszállt országba visszatért kormányzót arra kérte, hogy ne mondjon le. Ez egyébként a németeket kiszolgáló nyilasok azonnali hatalomátvételével fenyegetett volna, ami a zsidóság szempontjából és az ország részéről is katasztrofális lett volna. Külső nyomásra végül Kállayt leváltották, utóda Sztójay Döme lett, aki hűségesen kiszolgálta a megszállókat. Ellenkezése dacára Horthy megmaradt ugyan kormányzónak, de gyakorlatilag az ország élére kinevezett Edmund Veesenmayer birodalmi biztos kezében volt az irányítás. Új hadakat menesztettek a rohamosan közeledő keleti frontra.
Kapcsolódó írásunk
Fókuszban: Horthy Miklós 1. rész
Forrás
horthy.lap.hu
wikipedia.hu
beszelo.hu
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
Hozzászólások
"A késlekedés miatt Hitler nem járult hozzá további területek visszacsatolásá hoz."
Ez nem elsősorban a késlekedés miatt volt, hanem egyrészt azért, mert a magyar kormány korábban közölte a németekkel, hogy Horvátországra vagy annak bármely részére nem tart igényt, másrészt pedig azért, mert Hitler részben éppen az önálló horvát állam megteremtésével szerette volna szétrobbantani a délszláv államot, amihez pedig terület is kellett.
Egyébként a Muraközt Pavelicsék is kérték Hitlertől, de nem kapták meg. Magyarországnak ígérték viszont a Bánátot, de a románok tiltakozása miatt az végül német megszállás alá került.
aki történelemmel foglalkozik, azt a forrásai minősítik
ne maradjon már így: Horthy természetesen sikertelen, kártékony és bűnös politikus volt - imígyen szóla vargarockzsolt orákulum
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.