|
 Emlékszem, pár évvel ezelőtt a Blahán kávéztunk. Ő meg elkerekedett szemekkel mesélte, hogy Madridban a kínaiak puszta ügyeskedésből nem jelentik be, ha meghal egy társuk, hanem feldarabolják, megfőzik, és a húsát eladják kínai büfékben. Így a halottak papírjait és nyomtatványait illegális bevándorlók kapják meg. Elképedve hallgattam a történetet, el is felejtettem, aztán nem sokkal később, a neten szörfözve véletlenül belefutottam egy blogba. Ott ragadtam, végigolvastam. Csupa elképesztő történet, például egy olyan nőről, akit a kontyában fészkelő pókok öltek meg. De találkoztam tudományosnak tűnő számításokkal, amelyek szerint, ha minden kínai egyszerre ugrana le egy székről, kibillenthetnék a Földet, és olvastam japán kutatásokról, amelyek a Gellérthegy Dunába dőlését jósolják.
Városi legendák. Azóta tudom, manapság mindenkinek van legalább egy olyan ismerőse, akinek a hozzátartozója vagy barátja "csudálatos" lakomát csapott a Keleti Pályaudvarnál kapható gyrosból, amiben utóbb legalább háromféle ondót találtak. És bizonyossá vált az is, hogy fölöslegesen írtam alá a bonsai-macskák megmentésére irányuló petíciót. Engem ugyanis megvezettek.
Városi legendák és hoaxok
A ''városi legendák'' a modern városi közösségek történeteinek gyűjtőneve. Legjellemzőbb vonásuk, hogy szájhagyomány útján vagy körlevélben terjednek, és az általuk elbeszélt események szinte kivétel nélkül mindig egy ismerősöm ismerősével történtek meg. A hoaxok pedig azok a megtévesztő, beugrató vagy riadalmat keltő fals információk, amelyek szintén e-mailen, körlevelek formájában terjednek. A hoax általában hitelesnek tünteti fel magát, cégekre és ismert személyiségekre hivatkozik, és a lelkiismeretünkre próbál hatni. Fontosabb ismertetőjegyei: egészségügyi segítségnyújtásra hívják fel a polgártárs figyelmét, páratlan pénzkereseti lehetőséggel kecsegtetnek, avagy rendkívüli vészhelyzetre és fenyegető vírusok terjedésére figyelmeztetnek. Nem ritka az sem, hogy a sajtó is ráharap egy-egy harsány és figyelemfelkeltő sztorira. Jó példa erre a közelmúltból az érdi gyerekrablások futótűzként terjedő híre, amely számtalan környékbeli szülőnek rántotta görcsbe a gyomrát. A városi legendák és hoaxok alapvető jellemzője, hogy elképesztő gyorsasággal repesztenek a szupersztrádán, és szinte mindig felülírják önmagukat. A hihető, ám morbid történeteknek sok esetben van némi valóságalapja, de a szereplők, a helyszínek vagy az időpontok gyakran cserélődnek. Használói az általában külföldről érkező kitalációkat lefordítják, elvesznek belőle és hozzáköltenek, így lesznek a kiberpletykák elképesztően vicces történetekké, misztikus vagy egészen rémisztő mesékké.
Behálózódás
A történetek az on-line létmódnak köszönhetően villámgyorsan végigsöpörnek a közösségeken, néhány napig cirkulálnak különböző fórumokon és közösségi oldalakon, aztán eltűnnek, majd később, módosult formában, újra megtalálnak bennünket. A hálózatok kutatása nagyjából egy évtizedes múltra tekint vissza, és számtalan elmélettel gazdagította a társadalomtudományokat. Legkedveltebb tézise az ún. világfalu-elmélet, amely gyakorlatilag a számítógépes hálózatokon zajló kommunikációs folyamatok gyűjtőnevévé vált. A teória lényege, hogy az internetnek és a modern kommunikációs technikáknak köszönhetően mára bárki könnyen elérhetővé vált, attól függetlenül, hogy éppen hol tartózkodik. Az internet egyik működési alapelve ugyanis, hogy a kibertérben a legtöbb egyén vagy információ saját kapcsolati vagy kapcsolódási hálójával van jelen, maguk a kisebb hálózatok pedig egy vagy több nagyobb hálóvá kapaszkodnak össze. Faludy György az egyik könyvében arról írt, hogy baráti társaságában bevett szokás volt kiszámolni azt, ki hány kézfogásra esik egy-egy hírességtől. Aki személyesen ismerte a költőt, csupán csak két kézfogásnyi távolságra esett József Attilától vagy Albert Einsteintől. Ez az írás adta az ötletét és alapját néhány hálózatkutatással foglalkozó szakembernek, akik később megalkották a hatlépésnyi távolság törvényét, miszerint legfeljebb öt másik személyen keresztül bárkivel kapcsolatot létesíthetünk. Barabási-Albert László Behálózva című könyvében megdöbbentő információkkal és kutatási eredményekkel szolgál. A hálózatkutatók ugyanis megpróbálták meghatározni a web átmérőjét. Kutatásaik szerint, az internet hipertextuális jellegének köszönhetően a weben szörfölve, átlagosan 19 kattintásnyira vagyunk bármely más információtól. A hírek és információk terjedése, importálása és exportálása tehát irdatlanul felgyorsult, és ilyenformán a globalizáció a világnak egyre több népét kapcsolja be a városi legendák vérkeringésébe.
Információéhség, digitális technikák és a valóság manipulálása
A világháló sok tízmilliónyi oldal írott és hangzó dokumentumot tartalmaz, ezzel az információs társadalom gazdaságának és kultúrájának mindent átfogó kommunikációs közege lett. Virtuális környezetben nemcsak a társadalmi érintkezéseknek egy újfajta szokásrendje alakul ki, hanem az információáramlás és -feldolgozás is jelentősen megváltozott. Az új digitális technológiák elterjedésével egy időben megjelent egy újfajta valóságformálás, illetve a valóság manipulálásának igénye. A névtelenséget és láthatatlanságot biztosító világhálón bárki, bármilyen információt létrehozhat és közölhet, mi pedig a cenzúrázatlan és korlátlan információdömpingnek köszönhetően kontrollálni sem tudjuk a birtokunkba került információk valódiságát és eredetét. A technikai demokrácia közös eszméje, a szabadság fogalma és érzése, amelyet semmi más nem képes korlátozni, mint az abban részt vevők kultúrája.
Pletykák és legendák alapvető funkciói
A szóbeszédek és pletykák évezredek óta jelen vannak az emberi közösségekben. A pletykálkodás az egyének közti kapcsolatépítés vagy -teremtés egyik alapvető attitűdje. A digitális technika csupán továbbfejlesztette a népi szájhagyományt. A városi legendák nem kizárólag az internetkultúra hozományai, bár kétségtelenül a háló a lehető legjobb eszköz az információk gyors levadászására és azonnali közlésére. Már a második világháború éhínséges idején beszéltek egy bizonyos Amerikába emigrált nagymamáról, akinek a hamvai korábban érkeztek meg Magyarországra, mint a végakaratot tartalmazó levél, így történhetett meg, hogy a hozzátartozók megörültek az adománynak, és kakaópor gyanánt elfogyasztották a nagymamát.
Az információ hatalom. Korunkat pedig egyértelműen jellemzi az információ korlátlan mennyisége és éhsége. A polgári-individualista értékrendszerre berendezkedett ember megítélése egyenesen arányos a birtokába kerülő információk mennyiségével és milyenségével. Nem beszélve arról, hogy a jól értesültség növeli az egyén vagy - a városi legendák esetében - a mesélő önbizalmát, azáltal, hogy ő maga kiemelt, bennfentesnek tűnő szerepet ölt magára.
A népszerű urbánus történetek társadalmi perspektívából történő vizsgálata egyelőre még gyerekcipőben jár. A virtuális közegben végzett cyberantropológia-kutatások módszertani nehézségekkel küszködnek. Az elmúlt évtizedben történtek ugyan jelentősséggel bíró elemzések - többnyire angolszász területeken -, de a társadalomtudományok képviselői a diszciplína hagyományaira való tekintettel igencsak idegenkedve fogadják a hálózatkutatásokat.
A városi legendák természetét és keletkezésük ok-okozati összefüggéseit így egyelőre csak sejtjük. Mindenesetre Vágvölgyi B. András remekül összefoglalta lényegüket az Élet és Irodalom hasábjain, amikor azt mondta, hogy ''a városi legenda a flaszterfolklór terméke, mint ilyen, a népművészet egyik ága, mutatja a városi ember megőrzött vonzódását a mondavilághoz, az egyszerű, meseszerű megoldások szeretetét a világmagyarázat talaján; ateista istenkeresés, a mindent elrendező deus ex machina megjelenítésének igénye. Kultúrantropológiailag az archaikus tudati rétegek, az archetoposz kutatása. Az egyre komplikáltabb, nehezebben befogadható világban az egyszerűség, a szimplicizmus dicsérete.''
mentropia.hu
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
