Dominanciájának illata ottragadt...bátorsága nem volt szembenézni saját félelmeivel ,ezért kivetítette azokat.

Azt hitte jól csinálja...tehette is ezt,mert bár amíg a nőstény nem érezhette szagát...az állati ösztön territoriális védelmet alkotott szíve kérges burka körül...

Állatok szíve...emberek gyávasága.

Jól meg lettünk alkotva,ugye ?

Rejtőzködhetsz,de el nem tűnhetsz...önnön hiúságod átkát hordod bőrödön...kacagó hiénák hada vesz körül,mégis érzem:fölényben vagyok...

S fölényem bátorságom alkotja körém.

Nem kellett mindenem,csak gondolataim késztették szellemiséged repülni felém...s jól megtervezted börtönünk.

Megvédted magad?

És engem?

Ki ellen?

Támadott Téged akár csak egyszer is érzéshalmazomból egy kirepedt darab?

S hogy testem másnak adtam akárcsak egyetlen órára is...teherként hordjam bűnként, belém égetett billogként??

Nem teszem...

"Rövid az őrület...s hosszú a megbánás..."milyen igazsággal karcolna ez most engem...

Megfordítva érzem magamon...hosszú őrületnek adtam életet,s a megbánás idejét rövidre szabtam,mert eszem győzedelmeskedett megint szívem felett...

S én lennék bátor?

Csak tanulom...s az út elején megrázó döbbenet állt utamba,hogy ostobaságom ne tetőzzem javíthatatlan csorbával...

Menj csak...hidd csak,hogy barátom lennél...

S,hogy én mit gondolok...már rám bízhatod...titkom őrzöm előled hangtalan kérésedre...

Látod...áttetsző lettem,mint a Liffey folyó...bár itt lennél és látnád,milyen egyszerű az álmokat megölni képzeleted gyengeségével...

S megszülni valósággá mily nemes feladat...