Ismét dörögnek a fegyverek a Közel-keleten, kik hogyan és miért?

Szerény véleményem szerint:

December 27-én egy héttel a lejárt tűzszüneti megállapodás után az izraeli hadsereg végrehajtotta az egy napra eső legnagyobb ember áldozattal járó támadását, amelynek közel 60 civil és 250 a Hamasz kötelékébe tartozó „katonai” áldozata volt.

A támadások azóta töretlenül folytak és ma már 1000 körül lehet a halottak száma. Később a hírszerzés vezetői egyértelműen bevallották, a támadást hónapok óta előkészítették és a Gázai területre is behatoló ügynökök és kiterjedt besúgó hálózatuk révén tudták ilyen pontosan végrehajtani.

A Gázai övezet a '67-es háború óta Izraeli katonai felügyeletet „élvez”. 2005-ben a ma kómában fekvő Ariel Sharon kormányfő feladta a katonai megszállást, de annak légterét, vízi és szárazföldi határait a hadsereg továbbra is képes ellenőrzése alatt tartani. Amióta Izrael kivonult a Gázai övezetből a Hamasz és a többi palesztin csoport 7000 rakétát lőtt ki Izraelre, a legutóbbi tűzszünet alatt közel ötszázat. A kivonulás akkor közvetlenül a polgárháború szélére sodorta Izraelt, hiszen a Gázai övezetben felszámolt 30 telep (amely részben a korábban telepes párti Sharon biztatására is épült) egyfajta szimbólummá vált, mélyen megosztotta az izraeli társadalmat

Fontos tudni Izraellel kapcsolatban, hogy a vallásos-nacionalista erők számára Palesztina nem képzelhető el kisebb területeken mint a Bibliában megígért Jordán folyó völgye és minden olyan egyezség, amely nem ilyen céllal köttetik komoly ellenállásba ütközik. A Sasz parlamenti párt, amely például e logika alapján gyűjti a híveit (semmit sem az araboknak) a választók 5-10 %-át tudja befolyásolni, de a jelenleg kormányzó Kadima és Likud sem igazán örül neki ha kisebb lesz a „Szent Zsidó Állam”. Ennek fényében a 2005-ös szükségszerű kivonulás több szempontból is hibának látszhat.

Az Utiterv, amelyet a 4 nagyhatalom közösen dolgozott ki és elvezetett volna egy békés egymás mellett éléshez a Hamasz 2006os választási győzelmével kimúlt. Hogyan képzelhető el békés együttélés, ha a Hamasz alkotmánya tételesen tartalmazza Izrael elpusztításának szándékát? Milyen lehetőség marad a diplomáciára, ha a Hamasz mint szervezet, illetve annak katonai szárnya a terrorszervezetek listáján szerepel, és így minden vezetője Persona Non Gratának számít minden demokratikus országban.

Az ottani telepesek és a velük szimpatizálók tartósan kiábrándultak a centrum erőiből (Kadima, Munkapárt) és semmilyen kompromisszumra nem hajlandóak a jövőben, illetve átszivárogtak más telepekre (Ciszjordánia, Kelet-Jeruzsálem), ahol már komoly katonai ellenállást szorgalmazak egy hasonló kiürítési akció ellen.

A Hamasz katonai szárnya teljesen átvette a hatalmat, még a rivális Fatah erőit is kiszorították Gázából és azóta kirobbant libanoni Izrael-Hezbollah konfliktus is részben ennek a terhére írható.

Másfelől viszont a kivonulást feltételként szabta meg minden tárgyaló fél, de az sem igazán logikus, hogy húsz-ezer katona őrizzen 3000 lakost.

Nyilvánvaló, hogy egyetlen ország sem engedheti meg, hogy a területét katonai agresszió érje, és ennek Izrael is megpróbál véget vetni. Mivel az izraeli hadsereg nem engedhetett meg egy libanonihoz hasonló fiaskót ezért jobban előkészítette a támadást, valósággal lefejezte a Hamaszt, és bár a szárazföldi akcióval elvesztette a médiaháborút valamint súlyos veszteségeket könyvelhet el, valószínűleg képes lesz megtörni a Hamaszt és részben beszüntetni az onnan indított rakétatámadásokat.

Politológiai különlegesség, hogy hasonló közjogi helyzetben van a konfliktusban fő szerepet játszó három ország is. December huszonhét és január huszadika között ugyanis nincs valódi elnöke az Usának, jelenleg ügyvivő az Olmert vezette izraeli kormány és a Fatah vezetője Abbasz (arab nevén Abu Nazar ) a jelenlegi palesztin elnök is választásokra készül elvileg augusztus óta. Nyilvánvaló, hogy a támadás tehát nemcsak katonai célokat szolgál, hanem a Palesztinában uralkodó politikai játszmákba is szívesen beleszólna. Nyilvánvaló, hogy a Hamasszal nem lesz képes senki békét kötni, és így az Útitervhez hasonló béketervet csak hatalomváltással lehet kieszközölni.

Ennek jegyében jelenleg Gázában egyfajta előrehozott választás is zajlik, amelyben a puska dönt ki indulhat majd legközelebb. A valódi gondok azonban később fognak jelentkezni. A Gázai civilek helyzetén nem lesz könnyű javítani és az arab világban az utcákon nem lesz béke.

A világ országában tüntetéséket szerveztek, amelyeken elítélték az Izraeli katonai akciót illetve hosszútávon is romlott Izrael külföldi megítélése. Ma például Egyiptom és Jordánia békében áll Izraellel sőt a saját szélsőségeseit is korában tartva segít annak katonapolitikai céljaiban. Ha viszont a lakosság véleményét is megkérdeznék, nem váratna sokat magára egy újabb háború.

Azt hiszem a katonai akció végrehajtói nagyon rövid időre (nagyjából a februárban esedékes választásokig) terveztek és nagyjából sikerült is végrehajtaniuk e tervet. Azonban Hamaszt katonai erővel megdönteni és a Gázai övezetet akár csak ideiglenesen is megszállni komoly előre nem látható következményekkel járhat a térség stabilitására nézve. Korábban a baloldalon, de ma már a világsajtó nagy részében a Palesztin-Izraeli konfliktust szokás -Dávid és Góliát harca-ként bemutatni, ahol a palesztin oldalon kődobáló gyerekek az izraelin pedig Merkava IV-es tankok állnak. Ma már persze a Palesztin oldal is jobban áll fegyverek terén, de a médiaháborút változatlanul ők nyerik meg. Nyilván a hírekben „jól mutat” egy iskola, vagy kórház romjai alól előkerülő halott gyerek vagy síró szülő, de az ritkán kerül adásba, hogy a Palesztin katonai csoportok előszeretettel költöznek be ilyen épületekbe vagy tartanak ott tanácskozásokat. Sajnálok minden civil és katonai áldozatot, de tudni kell, hogy ha hír érkezik arról, hogy valakit célzott merénylet érhet az illető maga köré gyűjt minél több ismerőst és főleg fiatalokat, hogy az izraeliek ne merjék megtenni amire készülnek. Most megtették. Az áldozatok száma csak nőni fog, és rengeteg ártatlan áldozattal járhat a szárazföldi offenzíva kiterjesztése mindkét oldalon. Az erőviszonyok szerint továbbra is Dávid és Góliát küzd egymás ellen, de azért mert akkor Góliát veszített még nem biztos, hogy nem neki volt igaza.

Kép forrása

---

Oszd meg, ha tetszett!

• Tizenegyezer szopás -25/05/2011
• A Petőfi Csarnokban sírtak az Apocalyptica csellói -25/02/2011
• Geréb Ágnes pro és kontra -13/10/2010
• Várjuk Che Guevarat! -01/10/2010
• Ki lakjon a Baker Street 221b-ben? -01/10/2010
• Fény-kép -06/09/2010
• SZELID TEREMTÉS - A Frankenstein-terv, Mundruczó Kornél új filmje -26/04/2010
• Húsvéti gondolatok -05/04/2010
• Ismét Képzett társítások - AEGON-estek a Nemzetiben -26/03/2010
• Szubjektív: 1. rész /A 10 legjobb külföldi és a 10 legjobb magyar zene szeretkezéshez/ -25/03/2010